Barta Tamás, az LGT első gitárosa emléktáblát kapott

A budapesti Izabella utca 39. számú házon elhelyezett domborművet Deák Árpád szobrászművész készítette, aki  elmondása szerint betéve tudja a gitáros egész életművét, s már csak ezért is kötelességének érezte, hogy emléktáblával emlékezzék rá. 

Az avatáson a külföldön tartózkodó Presser Gábor kivételével ott volt az LGT minden tagja: Laux József (az első zenekar dobosa, vezetője, menedzsere), Frenreisz Károly,  aki az első LGT-ben basszusgitározott, zeneszerző és énekes volt, a Lauxot váltó Solti János, a sok hangszeren játszó Somló Tamás énekes, szerző, valamint Karácsony János, akit Barta ajánlott be maga helyett (mint Laux is megerősítette.)  

Sok más zenész is eljött tisztelegni, köztük Póka Egon basszusgitáros, Miklós Tibor, zeneszerző-szövegíró, a hazai rock nagy ismerője, Tóth József, a Hungária egykori tagja is, Barta egykori közeli barátja, Halper László kitűnő gitáros. 

Somló Tamás arról beszélt, hogy Barta Tamást a rohanó élet gyűrte maga alá. Elmondta: ő később csatlakozott az LGT-hez, amikor megcsillant a remény, hogy a zenekar határainkon túl is sikeres lehet, legalábbis a vártnál jobban fogadták angol nyelvű anyagukat. Akkor „kommunista rock and roll-zenekarként” hirdették őket. Barta beleszeretett Amerikába, s nem is tért haza. A kapcsolatok teljesen megszakadtak vele, az itthoniak már csak a tragédiáról értesültek.

Laux József örömmel fogadta, hogy viszonylag sokan gyűltek össze az emléktábla avatására.  Hangsúlyozta, hogy 
Tamás nagyon jó zenész, jó barát is volt. Akik tudják, mi történt vele Amerikában, biztos előjönnek egy könyvvel. Az 
utókorra hagyta hangszerével kapcsolatos fanatizmusát, állandóan gyakorolt, s elsőként hozta Budapestre az 
amerikai zene ízét. Somló is hangsúlyozta: beleszeretett a napfényes Kaliforniába, s nem akart szenet cipelni a 
bérház harmadik emeletére. 

Barta Tamás a Hungária együttesben vált szélesebb körben ismertté. Az alakuló LGT tagjai nemcsak a Hungária 
révén ismerték a zenei ízlését, tisztában voltak gitártudásával, amikor őt választották – említette Laux. Barta, aki 
idén lenne 62 éves, nemcsak gitárosként, hanem zeneszerzőként is erőssége volt a Locomotívnak: tizenévesen kapcsolódott a hazai rockéletbe. Fenyő Miklóssal együtt a Syconor tagja volt, majd a Syriusban zenélt, onnan lépett tovább a Hungáriába, végül 1971-ben az LGT-be, az első igazi magyar szupergrupba. Az LGT első négy lemezének közreműködője, zeneszerzője volt.  Számai közül ő írta a Szeress nagyon, a Vallomás, a Szabadíts meg, az Ő még csak most 14 című dalokat. Emellett Zalatnay Sarolta és Kovács Kati nagylemezének közreműködője volt. 

Barta Tamás az LGT 1974-i amerikai turnéjáról nem tért haza. Los Angelesben telepedett le. Az igazsághoz tartozik, 
hogy bár volt lehetősége zenélni – stúdiózenész volt, muzsikált egyebek között a Beach Boys-szal és a Sly And The 
Family Stone-nal is – nem sikerült kiugrania. Őt is elragadta a drog, s tragikus sorsa kapcsán felvetődött, hogy 
halálának köze lehetett kábítószerhez vagy más elszámolási vita nyomán dördültek el a halálos lövések 1982 
februárjában – ezt soha senki sem bizonyította. Hamvait állítólag repülőgépről szórták szét.