Art brut lélektérképek a Tabánban – alkotás, terápia, művészet?

Mert a brutálisan nyers művészetnek aposztrofált önkifejezési forma összetett: elsősorban a pszichológiában és pszichiátriában kialakult lélekfejtő, és főként terápiás céllal a bensőből „kibeszéltető” képzőművészeti, esetleg irodalmi alkotói gyógyító tevékenység, de másfelől az 1940-es években, Jean Dubuffet francia festőművész által a társadalom perifériáján alkotó pszichotikusok, csavargók és rabok műveinek sokaságát összegyűjtve megalkotott művészetistílus-elnevezés is, amelyből mentálisan ép művészek (létezik ilyen?) tudatosan is merítettek. Tehát a kérdőjeleket – is-is megjelöléssel – akár pontra is cserélhetjük, mert az art brut egyszerre tartozik az orvostudományhoz és a művészetek világához is.

Hagyományos értelemben a művész felkészülten és tudatosan, szakmájának mesterségbeli tudását elsajátítva, fejben előre megkomponálva hozza létre alkotásait. De mit tesz az, aki belső hangoktól vezéreltetve, vagy a pszichiáter biztatására, minden előtanulmány nélkül, terápiás céllal kezdi el kivetíteni az agyában és lelkében mocorgó képeket, gondolatokat? Vagy a felkészült nonfigauratív alkotók, akik az anyagokat szinte csak találomra zúdítják elő, hadd rendeződjenek képpé, véletlenszerűen? Nem zárhatjuk ki egyiket sem, hiszen az, amit ma nem ért meg, nem fogad el a közvélemény, holnapra akár avantgárd művészeti produkcióként vagyonokat érhet. És mi a művészi valójában?

A művészet befogadásának legjobb útja, ha nem azzal foglalkozunk, hogy a művész mit akart mondani, hanem hogy amit látunk, hallunk, az nekem mit mond? Akár egyénenként mást és mást. Tetszik, mert úgy hat rám. Nem tetszik, mert nem érintett meg, vagy mert elutasítom. A művészet tehát eléggé szubjektív dolog.

Amikor a Lipótmezőt gyógyító szándékkal létrehozták, a pszichiátriai értelemben vett páciensek nem tehetségük, hanem betegségük alapján választódtak ki. Ha egy már korábban alkotó művész vonul be az intézetbe, lehet, hogy mint Gulácsy Lajos, újabb zseniális művek fakadnak fel belőle, de az is lehet, hogy alkotókedvük elapad, mint Nemes Lampérth Józsefnél. A beutaltak tömegeinek esze ágában sem volt alkotni korábban, de miért vonnánk meg annak a lehetőségét, hogy valakit épp itt ér a felismerés, hogy van benne tehetség?

A beszélgetésen elhangzott: voltak, akik először név nélkül, csak monogrammal voltak hajlandók hozzájárulni munkáik kiállításához (az alkotó hozzájárulása minden esetben szükséges!), de mikor tapasztalták, hogy épp az ő művük mennyire tetszik, „feldobódtak”, és alkotóként is merték vállalni később a műveiket. Minden emberben rejtőzik alkotói potenciál, és ki tudja, mikor, mitől, milyen művészeti ágban tör felszínre valamikor?

Amikor az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet pár éve olyan brutálisan „szétverték”, a gyűjteményért, amit a betegek munkáiból sok évtizeden át összegyűjtöttek, többen is versenyeztek, végül a Magyar Tudományos Akadémia kapta meg. De az jragyűjtés is elkezdődött, amelynek fő képviselője a Moravcsik Alapítvány, és az egy éve megnyílt Budapest Art Brut Galéria. Ez a galéria nem adásvételre született, célja – bizonyos képzőművészeti előválogatás után – megismertetni, elfogadtatni az art brut alkotókat és művészetüket a műértő nagyközönséggel, a művésztársadalommal és a művészeti élet véleményformáló képviselőivel azáltal, hogy bemutatkozási lehetőséget teremt számukra. Ilyen bemutatkozási lehetőség ez is a Tabáni Teázóban. Az alkotók a társadalom több rétegéből kerülnek ki, de fontos azonosság közöttük, hogy egyikőjük sem képzett művész és mindegyikőjük a társadalom valamelyik hátrányos helyzetű csoportjának tagja.

„A pszichiátriai ellátásban részesülő személyek, akik a betegségük előrehaladtával egyre nehezebb szociális helyzetbe kerülnek, emberi kapcsolataik beszűkülnek, sokszor még a családjuk támogatását is elveszítik. A betegekre jellemző a zárkózottság, bizalmatlanság és az önbizonytalanság. A betegek gyógyulási folyamatára és rehabilitációjára a gyógyszeres és pszichoterápia mellett bizonyítottan jó hatással van a művészi alkotás és a létrehozott produktumoknak az elismerése és elismertetése a környezet által. Ma már az alkotás és az alkotás folyamata a gyógyítás szerves részévé vált. A kreatív és művészetterápia közben a terapeuta az ép személyiségrészre építve a személyiségen belül a gondolati és gyakorlati cselekvéses képességek sajátos összerendezettségét hívja elő és fejleszti, ami lehetővé tesz valamilyen szintű alkotást a beteg számára. A betegek legnagyobb része az alkotási folyamatot, mint a végeredményhez vezető utat éli meg, és az alkotás, mint végeredmény a sikeresen befejezett munkát jelenti. Ez a folyamat lehetőséget ad az alkotónak, hogy megszabaduljon a belső szorongásaitól, félelmeitől, esetleg megtestesítse a hallucinációit, illetve kifejezze művészeti eszközökkel aktuális érzelmeit, lelki állapotát.

Amíg egyes modern festők a kezüket az érzelmek által hagyják irányítani, és csak később látják, hogy mivé válik alkotásuk, addig a pszichiátriai betegek gyakran élő személyekként kezelik az általuk alkotott figurákat, illetve teljesen függetlenítik magukat az alkotástól, az irányítást gyakran a festett tárgynak adja át, és úgy várnak az üzenetre, mint az általuk alkotott személy rabszolgája” – írja a kiállítás bevezetője.

A művészettörténészt, művészetkritikust nem foglalkoztatja az alkotó személyisége, állapota; ő a létrejött alkotás befogadója, értékelője. Azt, hogy már az art brut is bevonult a képzőművészeti stílusok közé, azt az is bizonyítja, hogy nemrég a Magyar Nemzeti Galéria és az Osztrák Kulturális Fórum nagy sikerű, izgalmas közös kiállítást szentelt ilyen alkotásoknak, kiegészítve a budapesti Pszichiátriai Múzeum ötven rajzával és gróf Teleki Ernő rajzsorozatával.

Az art brut tehát kitört a pszichiátriai vizsgálatok gyógyító köréből, és helyet érdemel a kiállítótermek falán is. Hogy mit olvasnak ki e képekből az orvosok, az a gyógyítás része, és hogy mennyire hatnak a látogatóra, az pedig a művészettörténeté.

Kérem, hogy ilyen nyílt, szubjektív megközelítéssel nézzenek fel a falakra a Tabáni Teázóban is! Brutalitástól nem kell tartani, legfeljebb az alkotóhoz vezető lélektérképeken fog utat találni, vagy célt téveszteni a látogató.

Lélektérképek címmel mintegy 30 festményből és néhány videofilmből álló kiállítás látható a Tabán Teázóban (Budapest I., Attila út 27.) a Budapest Art Brut Galéria (VIII., Kőbányai út 22.) gyűjteményi anyagából. A művek és szeptember 29-ig, vasárnap kivételével mindennap déltől éjfélig tekinthetők meg.