Tollfosztás – ősbemutató nem csak roma gyilkosságokról
A realitás és szürrealitás határán mozgó darab végére kiderül, hogy a nyári táborból szökött fiatalok történetét csupán egyikük álmodja. A valóságban ugyanis az öt gyerekből négy már halott. Brutális gyilkosságok áldozatai lettek. A Tollfosztás a rendszerváltás óta az első színmű, amelyik a cigányság jelenkori problémáit dolgozza fel. Az iskolában, munkában, lakhatásban, egészségügyben ugyanakkor nem csupán a cigányok szenvednek hátrányt, az előadás által felvetett problémák napjainkban szinte mindannyiunkat érintik.
Balogh Rodrigó ENSZ-díjas színházi rendező, Junior Prima-díjas oktató friss jogi esetekből, valamint személyes történetekből írt színdarabja a roma integráció számos olyan visszásságát felszínre hozza, ami a közbeszédben is alig jelenik meg, hát még az irodalomban. Bár a lmúlt években a roma művészet nagyobb figyelmet kapott, főként az autentikus, illetve romanticizáló művek kerültek reflektorfénybe, miközben a jelenkor cigányságának problémáival alig foglalkozott a hazai kultúra.
A „Tollfosztás”napjaink társadalmát mutatja meg és a roma integráció valóságát, annak minden abszurditásával, képmutatásával és borzalmával. A téma komolyságát a feldolgozás humora, a tiszta gyermeki világlátás és elbeszélésmód oldja, ugyanakkor teszi egyszerre még keményebbé. A gyerekek szemével egy olyan világ bugyrait ismerhetjük meg, amiről kevés és jobbára ferdített információ jut csupán el legtöbbünkhöz.
A színdarab négy cigány és egy nem cigány fiatal napját követi végig, aki hátrányos helyzetű gyerekeknek rendezett nyári táborból megszökik, és haza akar jutni. Számos viszontagságon keresztül megismerik egymást és a felnőttek világának sötét oldalait. Döntéseket kell hozniuk, megoldaniuk olyan problémákat, amikkel gyerekek csak ritkán szoktak találkozni. Mindeközben múltjuk történetei is megelevenednek, amiket – más fiatalokéhoz hasonlóan – szülő–gyerek-viszonyok, iskola, szerelem, vágyak, nehézségek és gyermeki játékosság határoznak meg. A reális jeleneteket egyre álomszerűbb helyzetek követik, és fokozatosan szertefoszlik a remény, hogy még valaha hazatérhetnek. Bár a történet – mint végül kiderül – egy álmot jelenít meg, mégis a valóságról fest szigorú képet.
A komoly téma ellenére a gyerekek élvezték a közös munkát, a tragikus történetek értelmezése és eljátszása nem viselte meg őket. Mi lehet ennek hátterében? A színdarabban szereplők többnyire még iskolások, akik az iskolaitól eltérő keretek között tanulhatnak, dolgozhatnak együtt. A rendező súlyt fektet arra, hogy a közös munka a bizalomra, a közösen hozott döntésekre, a résztvevők felelősségvállalására épüljön. Az iskolában a gyerekek sokszor olyan elvárásokkal találkoznak, melyek köszönőviszonyban sincsenek saját képességeikkel, érdeklődésükkel, itt lehetőségük nyílt mindent megvitatni, és csak azt kell megcsinálniuk, amit saját maguk vállalnak. Ebből adódóan vállalásaikat –pontosság, szövegtudás – már nem csupán a rendező kéri számon rajtuk, mint az iskolában a tanár, hanem, mivel a darabot közös ügyüknek érzik, egymást is bátorítják, ösztönzik a fiatalok.
A Tollfosztás tehát mindamellett, hogy kulturális tekintetben áttörés, hiszen gyerekek tükrözik felnőtteknek a jelenkor súlyos társadalmi problémáit, oktatási szempontból is fontos. A színdarab szereplői a próba hónapjai során nem pusztán a színészmesterségben fejlődtek, hanem iskolai eredményeiket is látványosan javították.
Az előadások helye a Bálint Ház (Budapest, VI., Révay utca 16.); ideje: április 23. (péntek) és május 1. (szombat) este 8-tól. A május 1-jei előadás a Városi Piknik / CivilKultNap programja.
