Jeles magyarok bélyegen: 500 éve született Heltai Gáspár

Születésének pontos helye és dátuma nem ismert. Családneve alapján vélhetően a Szeben megyei Heltauban (Nagydisznód) látta meg a napvilágot, mint szász polgárcsalád gyermeke. 1543-ban a németországi Wittenbergában tanult, majd a következő évtől kezdve szász evangélikus lelkészi feladatokat látott el Kolozsvárott. Német anyanyelvű volt, magyarul csak 1536-ban tanult meg, ennek ellenére minden munkáját ezen a nyelven publikálta.

A lelkészkedés mellett több vállalkozásba is belefogott. 1550-ben Hofgreff Györggyel közösen nyomdát alapított, kinek halála (1558) után Heltai lett a nyomda egyedüli tulajdonosa, és kitűnő üzletemberként fel is virágoztatta. Az 1560-as évek elején papírmalmot (~papírgyár) létesített. Mivel az erdélyi szászok részben Németországból, részben Honterus János brassói nyomdájából látták el magukat kiadványokkal, Heltai a magyar közönséget célozta meg a nagyrészt általa írt és szerkesztett magyar nyelvű könyvekkel. Az akkori magyarországi könyvtermésnek csaknem a harmada az ő nyomdájából került ki. Nagy gondot fordított a következetes helyesírásra, és ezzel fontos szerepe lett a magyar helyesírás szabályainak kialakulásában.

A többi prédikátor-íróhoz hasonlóan kezdetben Heltai is vallási-erkölcsi tárgyú műveket tett közzé, amiket német vagy latin nyelvű forrásból fordított. Ezek azonban inkább átdolgozások voltak, mint fordítások, és az értekező jellegüket szépprózai betoldások oldották. Egyik legfontosabb kiadói vállalkozása a Biblia magyar nyelvű kiadása volt. 1551–65 között hat kötetben, különböző fordítók munkája alapján jelentetett meg nagyobb részeket a Bibliából. A teljes szöveget végül nem tudta kiadni. Maga Heltai a luteránus felekezetet később elhagyta a szakramentáriusok kedvéért, élete utolsó éveiben pedig antitrinitárius lett.

Heltai Gáspár a 16. század legeredetibb prózai elbeszélője volt. Munkássága annak a gyarapodó és önállósodó, protestáns-patrícius városi polgárságnak a világát tükrözte, amelynek kizárólag néhány vegyes etnikumú és felekezetű erdélyi és felvidéki városban volt annak idején bázisa. (Forrás: hu.wikipedia.org * enciklopedia.fazekas.hu)

A bélyegképen Heltai Gáspár 1575-ben megjelent, utolsó nagy munkája, a «Chronica az magyaroknak dolgairól» című történeti művének címlapja szerepel. A bélyeghez tartozó alkalmi borítékon az 1566-i ezópuszi elbeszélés-gyűjtemény, a Száz fabula részlete látható. Az alkalmi bélyegző grafikáját Heltai Gáspár papírmalmának vízjele díszíti. A ma megjelent bélyeg tervezője Kara György. Az Állami Nyomda 350 ezer példányban állította elő.

Az ugyancsak ma megjelent másik, évforduló bélyeg némi rokonságba áll a Heltai-bélyeggel: a magyarországi papírhasználat jeles jubileumát örökíti meg. A Magyar Posta Zrt. a Magyarországi papírhasználat 700. évfordulója tiszteletére bocsátotta ki ezt az alkalmi bélyeget.

Az első, magyarországi papíremlék 1310-ből maradt fenn. A szalmasárga alapszínű, fekvő formátumú, szabálytalan téglalap alakúra vágott töredékpapír mérete 233/240×168/171 mm. A viszonylag vastag, de változó vastagságú merített papír állaga magán viseli a múlt évszázadok megpróbáltatásait. Gentilis bíboros levele ma a Magyar Országos Levéltár gyűjteményének egyik kincse.

Az első magyar papírtörténeti tárgyú írást Sperfogel Konrád lőcsei bíró 1516–37 között vezetett naplója tartalmazza, amiben feljegyezte első magyar papírmalmunk leégésének hiteles történetét. Egészen addig kizárólag külföldi készítésű vízjeles papírokat használtak, és akkor kezdődött el az önálló magyar papír- és vízjelkészítés kora. Az első magyar papírkereskedőkről szóló híradás 1542-ből származik, pozsonyi, pesti, debreceni és szikszói papírkereskedők tevékenységét és nevét örökíti meg. Az első papírmalom-alapítási engedélyt Erdélyben Brassó városa adta ki 1546-ban, az első magánalapítású magyar papírmalom, Vidombák (Brassó-1.) felépítésére. Az első, papírmalom működtetésére kiadott királyi privilégiumot a Felvidéken Spillenberg Sámuel Teplic papírmalom alapítója nyerte el 1615-ben. Az első papírkereskedelmi tárgyú tudósítás Misztótfalusi Kis Miklós nemzetközi hírű magyar betűmetsző és nyomdász 1698-ban megjelent munkájából ismert. Ebben beszámol nyomdájának papírbeszerzési nehézségeiről, a különféle papírmalmokhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatairól és papírmalom-alapítási kudarcairól is.

Az első, vármegyei szintű papírtörténeti munkát Bartolomaeides László lelkész, történetíró készítette el 1806-ban. Írásában a Gömör vármegyei papírmalmokról és a korabeli papírkészítésről számolt be. A rendszeres magyar vízjelkutatás a 19. század elején kezdődött és immár 200 éves múltra tekinthet vissza. A papírmalmok számára a vízjel-évszámok kötelező használatát az erdélyi főhatóság, a Gubernium 1808-ban rendelte el Erdélyben. Ez volt az első eredményes hatósági kezdeményezés a papírhamisítások megakadályozására és a hivatalos iratok vízjel-keltezésének bevezetésére. Az első magyar papírgyár Fiuméban létesült 1827-ben. A vízjel 1900-ban vált Magyarországon ipari védjeggyé, amikor a 12 nagy, magyar papírgyár vízjel-védjegyeit lajstromba vették és a hazai vízjel-védjegyes papírok használatát elrendelték.

A bélyegképen Gentilis de Monteflorum bíboros, pápai legátus által Pozsonyban kibocsátott, első magyarországi vízjeles papíroklevél látható. Az alkalmi borítékon az oklevél hátoldala és a Magyar Országos Levéltár épülete található. Az alkalmi bélyegző grafikáján a sárkány-vízjel motívum tűnik elő. A háromszázezer példányban készült (Állami Nyomda) bélyeg tervezőművésze Widerkomm Ervin.