A biológiai sokféleség nemzetközi éve – magyar részvétel
2010 a biológiai sokféleség nemzetközi éve – határozott az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSz) még 2002-ben. Az élővilág sokféleségét a középpontba helyező ENSZ-évet hivatalosan január 12-én nyitotta meg Pan Gimun (Ban Ki-moon), a világszervezet főtitkára, valamint Angela Merkel, a biológiai sokféleség egyezmény (CBD) részes feleinek soros elnökségét betöltő Németország szövetségi kancellárja.
Az időzítés nem véletlen, hiszen a múlt évek legfontosabb természetvédelmi konferencián megfogalmazott célok elérését éppen a 2010. esztendőre tűzték ki. Például az Európai Unió Tanácsa szervezésében az írországi Malahide városában, 2004-ben megtartott találkozón is 2010-ig határozták meg a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását segítő célokat és prioritásokat. A kérdés annál inkább aktuális, mivel a természet- és környezetvédelmi problémák iránt az 1990-es évek elején mutatkozó nemzetközi érdeklődés a múlt években jócskán csökkent, és a világ közvéleményének figyelme inkább a gazdasági és biztonsági kérdések felé fordult. Pedig azok a problémák, amelyek az 1992-i riói csúcs idején az egész világot foglalkoztatták, azóta sem szűntek meg.
A biológiai sokféleség nemzetközi éve lebonyolításában részt vevő szervezeteknek éppen ezért az a célja, hogy világossá tegyék az élővilág sokszínűsége megőrzésének fontosságát. A biodiverzitás csökkenése ugyanis minden élő rendszer, az egész földi bioszféra sebezhetőségét növeli, és hatással van az emberiség életének minőségére is.
A világ valamennyi kontinensére kiterjedő programban természetesen az állatkertek is részt vesznek, olyannyira, hogy az Állatkertek és Akváriumok Világszövetsége (WAZA) az ENSZ egyik kiemelt partnere a biológiai sokféleség nemzetközi éve megvalósításában. Az állatkerti világhálózat már évtizedek óta tevékenyen hozzájárul az élővilág sokféleségének megőrzéséért folytatott erőfeszítésekhez, elsősorban az alábbi módokon:
– oktatás és szemléletformálás: a világ állatkertjeit évente több mint 600 millió ember – a Föld lakosságának tizede – keresi fel látogatóként. Így ezeknek az intézményeknek egyedülálló lehetőségük van arra, hogy megismertessék a közvéleménnyel az élővilág egyik legfőbb jellemzőjét, a sokféleséget, és annak jelentőségét a bioszféra, illetve az emberiség szempontjából;
– tudásközpont: azoknak az ismereteknek, amelyeken a vadonban folyó természetvédelmi programok alapulnak, nagyon gyakran állatkerti kutatások jelentik a legfőbb forrását. Az állatkertekben áll rendelkezésre például a legtöbb tapasztalat a kis egyedszámú állományok megőrzésével kapcsolatban, márpedig az elmúlt években a terepen dolgozó vadvédelmi szakembereknek is egyre inkább ilyen ismeretekre volt szükségük;
– erőforrások mozgósítása: mivel sok emberrel állnak kapcsolatban, az állatkertek komoly erőforrásokat tudnak feltárni a vadonban folyó természetvédelmi programok támogatására. Jó példát szolgáltatnak erre az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által szervezett kampányok, például a tigrisvédelmi programok közvetlen támogatásában, vagy az európai közvélemény egy-egy természetvédelmi probléma megoldása érdekében történő mozgósításában;
– veszélyeztetett fajok állatkerti szaporítása: több száz olyan veszélyeztetett faj akad, amelyet az állatkertek egymással együttműködve, összehangoltan szaporítanak. Többségükről regionális, vagy akár az egész világra kiterjedő törzskönyvet is vezetnek. Nem egy állatfaj akad, amely kifejezetten az állatkerti tenyészprogramoknak köszönheti, hogy nem tűnt el végleg a bolygónkról: ilyen az európai bölény, az ázsiai vadló és a Dávid-szarvas is.
A biológiai sokféleség nemzetközi évének programjában természetesen a Fővárosi Állat- és Növénykert is részt vesz. A legtöbb programra május 22-én, a biológiai sokféleség nemzetközi napján lesz, de sok más kapcsolódó programot is terveznek az állatkerti szakemberek. A tervek között szerepel például egy új ízeltlábú bemutató átadása, ami azért is fontos, mert éppen ez az állatcsoport foglalja magába a legtöbb fajt, így kifejezetten alkalmas a sokféleség érzékeltetésére.
Mi a biodiverzitás és miért fontos?
Maga a biodiverzitás, a biológiai sokféleség kifejezés az élőlények sokszínűségét jelenti. Több természettudós is részt vett a fogalom megalkotásában, köztük Edward O. Wilson, a biológus és rovarkutató, aki tudománynépszerűsítő munkásságáért kétszer is elnyerte a Pulitzer-díjat. A kutatók a biológiai sokféleség három szintjét különböztetik meg: a fajok (taxonok), az életközösségek (ökoszisztémák), és a gének sokféleségét. A sokféleség védelme több okból is fontos. A természetvédelmi szempontok mellett léteznek kifejezetten közgazdasági szempontok is, hiszen a biodiverzitás olyan természeti erőforrás, ami az ember életét is nagyban befolyásolja, a mezőgazdasági termeléstől kezdve egészen az orvostudományig.
