Rendőrségi fotoriporterek felvételei az interneten – hidegháborús gyűjtemény
Új folyóirat jelent meg 1947-ben Magyar Rendőr címmel; kezdetben kéthetente adták ki, majd 16 oldalon, kissé bulvárosított stílusban hetente. Ennek a lapnak mai utóda a népszerű Zsaru Magazin.
A Belügyminisztérium hivatalos kiadványa a rendszerváltozásig, 1989-ig tudósított a szocialista Magyarország különféle eseményeiről – a Belügyminisztérium (sokak szerint akkor: rendőr-minisztérium) nézőpontjából. A lap fotóriporterei ott jártak mindenütt, ahol az akkori szempontok szerint újságírónak érdemes volt megfordulnia. Szorgalmasan kattintgatták masináikat a profi fotósok, amire az is bizonyíték, hogy feltűnően kevés selejt kocka készült. Jelen voltak békekölcsön-jegyzésen és -sorsoláson, készítettek közlekedési életképeket, felvételeket igazoltatásról, házkutatásról, feketeőrlésen ért kulák letartóztatásáról, káderképző tanfolyamok résztvevőiről, bűnügyek kifigyeléséről és rejtett felderítéséről, a rendőri Sztálin-munkaverseny értékeléséről. Ezek a fotók, illetve a hozzájuk tartozó magyarázatok a mai fiatalok többsége számára nehezen értelmezhetőek, hiszen hidegháborús körülmények között készültek, az akkori fogalmak mára kikoptak a nyelvünkből.
Amikor a Magyar Rendőr megszűnt, és a szerkesztőséget lomtalanították, két hatalmas doboz árválkodott az épület portáján. Urbán Tamás fotós megmentette őket, és elszállítatta a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumba. Ott bő másfél évtizedig a feledés homálya borult a becsomagolt negatívokra, tavaly viszont megkezdődött feldolgozásuk.
A budapesti Közép-Európai Egyetemen működő kutatási és kulturális intézmény, az OSA Archívum és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával mára sikerült digitalizálni és katalogizálni mintegy13 ezer felvételt, s ezek külön honlapon is elérhetők. Számtalan megdöbbentő, sosem látott fotóra kattinthat rá az érdeklődő: az említetteken túl kiképzésekre, lövészetekre, kihallgatásokra és ünnepek illusztrálására. Dokumentálták az egykori határsértőket, összeesküvőket és tolvajokat is, akik ma már nehezen azonosíthatóak. A riportok jó részéről viszont fennmaradtak alapinformációk, tehát ismerhető a tudósítás címe, a szerző neve, a kép készítésének időpontja és helyszíne is.
Igen sok az apró településeken készült felvétel, különösen a Rákosi-korszakban volt ott szinte mindenütt a rendőrség. A fotósok mindenhová elkísérték az újságírókat: megörökítették a tujázó gyerekeket éppúgy, mint a bírósági tárgyalásokat, és szorgalmasan kattintgathat 1956 októberében, Rajk László újratemetésén is. Van persze számtalan beállított, a mindennapokra nem is hasonlító felvétel, ám a képek zöme mégiscsak az akkori életet tükrözi, a "létező szocializmust".
A negatívok szkennelése és katalogizálása 2008 tavasán kezdődött meg és még most is folytatódik. A digitalizálás időrendi sorrendben történik, így a Magyar Rendőr honlapja havonta bővül. Remélhetőleg nem is olyan sokára az 1947–89 között készült összes felvétel, a teljes gyűjtemény elérhető lesz.
