Dolgozni halálos – a betegen végzett munka is növeli a költségeket

A japánok mindig is híresek voltak arról, hogy túlzásba vitték a munkát, még szabadságra is sokszor csak a főnökük kifejezett parancsára voltak hajlandók elmenni. A japán hatóságok éppen ezért rendszeresen kivizsgálják azokat az eseteket, amikor egy munkavállaló a halála előtti fél esztendőben havonta több mint 80 túlórát teljesített, vagy pedig a halálát közvetlenül megelőző hónapban 100-nál is több túlórája volt. Mégis sokakat megdöbbentett a hír, hogy a minap egy nemzetközi gyorséttermi hálózat 41 éves üzletvezetőnője agyvérzésben elhunyt; mint kiderült, ő az elsőként említett példaesetek számát gyarapítja. Munkáltatója, a McDonalds átszámítva 47 ezer euró kártérítést hajlandó fizetni a családnak. A japánul karosinak nevezett túlóra a hatóságok szerint évente 150 esetben vezet halálhoz, többnyire szívinfarktushoz.

Öngyilkossági hullám

Még ennél is nagyobb figyelmet keltett, hogy a France Télécom 102 ezer munkatársából a múlt másfél esztendő alatt huszonöten önkezükkel vetettek véget az életüknek. Munkapszichológusok arra a megállapodásra jutottak, hogy az öngyilkosság-hullámot a cég átszervezése miatt kialakult általános stresszhelyzet indította el. Altatót szedtek be, fölakasztották magukat, vagy leugrottak egy irodaépület tornyáról. A konszern ugyanis a múlt fél évtizedben 40 ezer álláshelyet szüntetett meg, a gazdasági siker mégis elmaradt; érhető hát, hogy a dolgozókra nehezedő nyomás sokak számára elviselhetetlenné fokozódott.

Napjainkban mind többen foglalkoznak az egészséges munkaerő fontosságával – persze, nem mindig emberbaráti alapon, sokkal inkább a bevétel, a nagyobb haszon szemszögéből. A német Bertelsmann Alapítvány legfrissebb fölmérése arra hívja föl a figyelmet, hogy a legutóbbi tizenkét hónapban a családos vagy az egyedülálló munkavállalók 42 százaléka, a párkapcsolatban élőknek vagy családosokénak pedig a 69 százaléka legalább kétszer, de inkább többször jelent meg betegen a munkahelyén.

A kiégés veszélye fenyeget

A megkérdezettek kétharmada kötelességtudatból teszi ezt, különben ugyanis leállna a munka. Az egyedülállók indoka elsősorban a munka-egészségügyben prezentizmusnak, azaz a munkanélküliség idején az elbocsájtástól való félelem következtében bekövetkező kényszeres jelenlétnek nevezett jelenség. Részben persze oka ennek a betegség tagadására való hajlam is. A betegséggel függ össze a kieső munkaerő bérezése, illetve a helyettesítő személy fizetése – ez ugyancsak a cég nyereségének kárára megy, ezért a beteg vagy betegeskedő kollégákat az elsők között bocsátják el.

Az egyedülállók meglepően alacsony részesedése és a párkapcsolatban élők, családosok betegen is elvégzett munkájának a magasabb aránya arra irányítja rá a figyelmet, hogy a költségtényező rendkívül kihat a prezentizmusra. Dr. Stefan Empter, a Bertelsmann Alapítvány helyettes igazgatója aláhúzza: „A tanulmányok azt bizonyítják, hogy a prezentizmus költségei jóval fölülmúlják a beteget jelentők által okozott bevételkiesést. A vezető alkalmazottak elkötelezettsége a kulcs a prezentizmus megelőzéséhez.”

A szakemberek arra is rámutatnak, hogy a munkában a betegség egészséges megközelítése a döntő. A megkérdezettek kétharmada pozitív tapasztalatokról számolt be a kollégák segítségével és támogatásával kapcsolatban, és elöljáróik megértésében is reménykednek. További észrevételeik pedig azzal kapcsolatosak, hogy munkahelyükön megértéssel kezelik a betegségükről szóló híreket, s ez hozzájárul mind a munkakedvük megőrzéséhez, mind pedig a jó munkahelyi közérzethez.

Becslések szerint egyedül Németországban kilencmillió embert érint a burn-out szindróma, azaz a kiégés jelensége. A munkavállalók úgy érzik, hogy túl vannak feszítve és ki vannak merülve. A lelki túlterheltség pedig megmutatkozik a munkavégzésben is, és ez mérhető hatással van a nemzetgazdaság alakulására. Úgy számolják, hogy a burn-out következtében évente több mint 6 milliárd euró megy veszendőbe.

A rossz főnöktől a nagyteremig

Munkapszichológusok összegyűjtöttek néhány olyan tényezőt, ami negatív hatással van a munkahelyi közérzetre. Első helyen említik a félelmet a munkahely elvesztésétől. Ezután következik az állandó hajsza a többletjövedelemért, a jobb megélhetésért. Említésre méltóak a túlzott munkahelyi követelmények, vagy az, hogy egyszerűen „csak” rossz a főnök. S végül, de nem utolsó sorban fölvetődik a nagyterem problémaköre, ami ugyancsak számos, közvetlen egészségügyi problémát hordoz magában. Csak néhány közülük: az állandó zaj, a légkondicionáló (egyrészt mindenkinek más a hőérzete, másrészt a nem megfelelően tisztított berendezés allergiás vagy asztmás megbetegedéseket okozhat, fertőzéses kórokat terjeszthet), az intimszféra megsértése.