Rabszolgák a 21. században – az olcsó áruk, emberkereskedelem

„Európában sok ember válik az emberkereskedelem áldozatává”, de „meg vagyunk győződve arról, hogy ezt a mértéket sem a szegénység, sem pedig a nemek közötti egyenlőtlen bánásmód vagy bármely konfliktus nem indokolja” – jelentette ki Richard Danziger, az IOM képviselője. – „Sokkal inkább arról van szó, hogy az emberkereskedelmet egyszerűen a munkaerő és a mértéktelenül olcsó termékek iránti kereslet fűti” – fűzte hozzá William Lacy Swing, az IOM vezérigazgatója.

A szervezet felmérése azt bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedben a kereskedelmi forgalom emelkedése, ezáltal pedig az ezt kiszolgáló migráció kizsákmányolása jottányit sem hagyott alább. Sőt: a legutóbbi öt esztendőben elsősorban a fiatalokat és a férfiakat érintette. „Bizonyos gazdasági ágazatokban, mint például az építőipar vagy a mezőgazdaság, a növekedés és a profit legelsősorban az olcsó illegális munkaerőn alapszik” – magyarázta Swing. A kizsákmányolás azonban nem lehet a gazdaság fejlődésének a motorja.

AZ IOM egyebek mellett olyan televíziós és internetes szpotot készített, amely fölborogatott bevásárlókocsik által foglyul ejtett embereket ábrázol. A beszédes közérdekű reklámmal a szervezet példaértékű eseteket kíván bemutatni, amikor megtévesztett emberek hamis ígéretek hatására elhagyják hazájukat, az idegenbe érkezvén azonban csapdába kerülnek, és arra kényszerülnek, hogy kevés pénzért – gyakorta még annyiért sem –, részben embertelen körülmények között robotoljanak.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet jelentése konkrétan is bemutatja egy fiatal kínai nő kálváriáját. Ling 19 esztendősen fogott vándorbotot, mert elhitte a csalóka ígéretet, hogy külföldön majd szép jövedelemre tehet szert. Ehelyett azonban napi 16 órát kellett végiggürcölnie egy textilgyárban. Megtiltották neki, hogy munka után bárhova is elmehessen, kivéve szűkös szálláshelyét, amelyet hat további emberrel kellett osztoznia. A kilátásba helyezett 800 eurós havi fizetését sosem kapta meg – egyik-másik hónapban egyetlen árva garast sem látott.

A kínai lány esete nem egyedi, és egy továbbim, hasonlóan súlyos okra vezethető vissza. A multinacionális óriások nem érdekeltek az általános jólét megteremtésében, az olcsó árukkal való kereskedelem nem a vásárlóközönség körében gyakorolt jótékonykodást szolgálja. Hanem természetesen a profit növelését. Közhely, hogy ma már a legmárkásabb európai árucikkek is a Távol-Keleten készülnek, s bár az emberi jogi charta szigorúan tiltja, zömében gyermekmunkával. A globális gazdaság mindig megtalálja az olcsó munkaerőt, miközben a kizsákmányolt rétegeknek saját költségeik növekedése révén egyre nehezebb önmaguk megélhetéséről gondoskodniuk.

A politikai üldöztetés mellett elsősorban ez ösztönzi őket arra, hogy hazájuktól távol, idegen földön keressék a boldogulást. Kiszolgáltatottságukat csak növeli, hogy többnyire az adott ország nyelvét sem beszélik. Mindez pedig úgy találkozik a multik önös érdekeivel, hogy nem a bérmunkában előállított tömegtermékeket importálják, hanem közvetlenül a munkaerőt, és ezzel még a szállítási költségeket is sikerül megtakarítaniuk, így hizlalva saját bankszámláikat. Szakértők becslései az új rabszolgák horrorisztikus tömegéről szólnak: világszerte mintegy 27 millió embert számlálnak – többet, mint az emberiség történelmének minden más korszakában.

Az 1951-ben létrejött IOM egyike a migrációval foglalkozó mérvadó, világméretű segélyszervezeteknek. Jóllehet nem része az ENSZ-családnak, de mandátuma, fölépítése és munkamódszerei következtében megfigyelői státust kapott a világszervezet közgyűlésében, és szorosan együttműködik számos ENSZ-szervezettel. A genfi székhelyű IOM 122 tagországot számlál a soraiban, további 18 állam és 74 nem állami szervezet megfigyelői státust élvez. A világ 94 országában mintegy 100 irodát tart fenn. Vezérigazgatója az amerikai William Lacy Swing, helyettese a Puerto Rico-i Laura Thompson. A szervezetnek 2001 óta Magyarország is a tagja.