Az újságíró archívumából: őrségváltás a berlini csúcson
Ez alkalommal a bel- és külpolitikailag különösen turbulens, a történelem menetét meghatározó 1989 nyara és ősze történéseit fölelevenítő egyik tudósítását adja közre. Az alábbi írás az akkor rangos és mértékadó napilapként ismert Magyar Hírlap 1989. október 19-i számában jelent meg. Fogadja érdeklődéssel, kedves Olvasó!
Őrségváltás a berlini csúcson – az Új Fórum bizalmatlan
A reformok megkezdődnek az NDK-ban is?
Az előzményekről: Ami nálunk 1988 májusában, az az NDK-ban 1989 október második felében köszöntött be. Nevezetesen: Magyarország mindaddig teljhatalmú pártvezetőjét, Kádár Jánost (tekintettel egészségi állapotára) 1988. május 22-én főtitkári, majd esztendő múltán (a hatalom nélküli) pártelnöki tisztéből is fölmentették. "Hivatali kollégáját", az NDK még nagyobb hatalmú párt- és államfőjének, Erich Honeckernek csak az általa dirigált ország alapításának 40. évfordulója utáni napokban, pontosan az NSZEP 1989. október 18-i központi bizottsági ülésén – előző archív cikkeinkben részletesen taglalt súlyos belpolitikai helyzet kialakulásával – "mondtak föl", azaz váltották le tisztségeiből néhány hasonlóan idős és a fejleményekért súlyos felelősséggel tartozó elvtársával együtt.
Honecker főtitkáron kívül két befolyásos kb-titkár, Joachim Herrmann és Günter Mittag is elveszítette posztját, pb-tagságát, illetve kb-titkári megbízatását; Mittagot visszahívták a keletnémet parlament, a népi kamarában viselt tistztéből, és megfosztották az államtanács (a kollekitív államfői testület) elnökhelyetteseként viselt tisztségéből.
Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja első állásfoglalásában megerősítette azt az ajánlatát, hogy – akárcsak korábban a most hivatalából eltávozott Erich Honecker esetében – kész felvenni a kapcsolatot Egon Krenzcel, az NDK új vezetőjével is. Mihail Gorbacsov táviratban köszöntötte szerdán Egon Krenzet, az NSZEP KB főtitkárává választása alkalmából, kifejezvén a meggyőződését, hogy a párt Krenz vezetésével érzékenyen fog reagálni a kor követelményeire, s a megújulás és folyamatosság irányvonalát követve, a dolgozók, a lakosság minden rétegének támogiatásával megtalálja az NDK viszonyainak megfelelő, olyannyira szükséges válaszokat az előtte álló bonyolult kérdésekre. Az Új Fórum NDK-beli ellenzéki tömörülés szerint Honecker távozása és Krenz hivatalba lépése „aligha a radikális változás jele". (Az idő bizonyította: igaza volt.!)
Krenz főtitkár a szerda esti rádió- és tévébeszédében világosan értésre adta, hogy a szocializmusnak nincs alternatívája. A menekültüggyel kapcsolatban hangsúlyozta: jól jelzi a helyzet bonyolultságát, hogy több mint százezer ember – köztük számos fiatal – hagyta el az országot, ezért az utazások új szabályozását helyezte kilátásba.
Hírmagyarázónk írja:
Ugyanez a hír megérkezhetett volna tegnapelőtt, egy héttel ezelőtt is, és – pár hét, hónap múltán is. Például a Német Szocialista Egységpárt legközelebbi kongresszusa végszavaként. Az események azonban meglepetésszerűen fölgyorsultak abban az országban, amelyik hosszú idő óta a posztsztálinista értelmezésű szocializmus legerősebb bástyájának bizonyult, és amelyik a tervgazdálkodásban a legjobb eredményeket érte el a KGST-tagországok között. Csakhogy a sajtó által mégiscsak „túlfényesített" eredmények, a vezetés csalhatatlanságáról szóló propaganda és a valóság napról napra ellentmondásba került. A mind idegesítőbb ellátási hiányosságok, a realitások figyelmen kívül hagyása, az utazási szigorítások miatt (mára Csehszlovákiába, Lengyelországba is csak körülményes engedélybeszerzés után ruccanhat át az NDK-állampolgár) végül is betelt a pohár: az ország túlfűtött kazánná vált. NDK-beliek tízezrei hagyták el szülőföldjüket; százezernél többen mentek el eddig Németország keleti feléből Nyugatra.
Az állam kikiáltásának minapi negyvenedik évfordulóján a Berlinben járt Gorbacsov elnökkel is közölték véleményüket azok a tízezrek, akik a szovjet politikus nevével együtt skandálták a peresztrojkát, és kérték az SZKP főtitkárát: segítsen rajtuk.
A hét elején 120 ezres tömeg követelte Lipcsében, további ezrek, tízezrek pedig Berlinben, Drezdában, Halléban, Plauenban és másutt a változásokat az NDK-ban. Nincs annyi rendőre az országnak, amennyi képes lenne ennyi embert kordában tartani a nemzeti tragédia veszélye nélkül. A mindaddig fegyelmezett, forradalomra alkalmatlannak tartott, a „szervek" módszerei által megfélemlített tömeg végül is kíkényszerítette az első változásokat, mindenekelőtt a párbeszédet. Berlinben is, Drezdában és Lipcsében is a polgármesterek kénytelen-kelletlen tárgyalóasztalhoz ültek az egyházak, sőt a nem engedélyezett ellenzék, az ifjúság, a munkásság képviselőivel. Hangot váltott a sajtó is, a politikusok egy része is megpróbált „lemenni" a nép közé. Csakhogy szavahihetők-e azok, akik évtizedeken át égészen másról szónokoltak, mint amit a valóság fölmutatott?
Megkésettnek bizonyult a politikai bizottság múlt heti nyilatkozata is az esetleges NDK-beli változásokról, az óvatos készségről a párbeszédre. Honecker, aki tizennyolc évig volt első számú NDK-vezető, október 7-i ünnepi beszédében, úgy látszik, annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy helyzete tarthatatlanná, pártjáé pedig minden eddiginél nehezebbé vált. Az NSZEP Politikai Bizottságában bekövetkezett a szakadás, és a változást követelők kerekedtek fölül. A józan belátás ugyanis arra késztette őket, hogy akár tábornokáldozattal is, de bizonyítaniuk kell készségüket az NDK-beli peresztrojka és glasznoszty iránt.
Megismétlődött tehát az, ami a Varsói Szerződéshez tartozó országok jó részében történtek alapján tanulságul is szolgálhatott volna az NDK számára: akár méltósággal is távozhatott volna Berlin első számú vezetője, akinek természetesen történelmi érdemei is vannak hazája felvirágoztatásában. Elvégre az ő 18 éve alatt vált nemzetközileg elismert, megbecsült állammá a Német Demokratikus Köztársaság, ő írta alá a helsinki záróokmányt és járt első NDK-államfőként a másik Németországban. De ugyanez az Erich Honecker és a körülötte a legmagasabb tisztségeket betöltők voltak, akik tarthatatlanul sokáig nem akarták föl- és beismerni: módszereik fölött eljárt az idő, és tévedtek a helyzet(ük) megítélésében.
Nem tegnap kezdődött új korszak a Német Demokratikus Köztársaságban, hanem akkor, amikor az első tömeges megmozdulás lezajlott a változásokért, a reformokért. Tegnap csupán az önkritika személyi konzekvenciával is járó első fejezete nyílt meg. Elképzelhető, hogy az új NSZEP-főtitkár, az 52 esztendős Egon Krenz csak átmeneti személyiség lesz a politika új főszereplőinek sorában. Krenz ugyanis, bármenynyire is a legfiatalabb a PB-ben, reformkészségéről eddig nemigen tett tanúságot, annál inkább kemény vonalasnak ismerik – otthon, külföldön egyaránt. Diplomáciai értesülések szerint állandó inzulinkezelésre szoruló cukorbeteg...
Megtörtént tehát Berlinben az első őrségváltás, méghozzá a legfontosabbnak ítélt poszton. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy leírhassuk: rövid időn belül más tisztségviselők is távoznak a politikai porondról. Túl gyors változásokat azonban ne várjon senki se: ebben a kiválóan szervezett, fegyelmezett országban bizonyos – számunkra egyértelműen elavult és elvetendő – módszerek sokkal lassabban változnak meg, mint gondolnánk. A lényegen azonban semmit sem változtat a tény: remélhetőleg kedvező történelmi fordulat kezdődött a Német Demokratikus Köztársaságban. És ami alapvetően fontos: a reformkövetelés nem fulladt visszafordíthatatlan tragédiába, és nem rengette meg a biztonság építményét Európa érzékeny közepében. Kulcsár László
Az MH bemutatja: Egon Krenz
Der Kronprinz – a trónörökös. Ekként emlegették már évek óta Egon Krenzet, akinek hatalomra kerülésével – Honecker távozása után – egészen a legutóbbi órákig a jövő májusra tervezett (előrehozott) XII. NSZEP-kongresszuson számoltak. Az NDK-beli események azonban elsöpörték a tervszerű hatalomváltást, lehet, hogy a kongresszus még hamarabb is összeül. Krenzen kívül még két politikus neve forgott közszájon: Günter Schabowskié, a berlini első titkáré és Hans Modrowé, a Drezda megyei első emberé. A papírforma vált be: ha a parlament is úgy akarja, akkor Krenzet államfővé és a nemzetvédelmi tanács elnökévé is megválasztják.
Krenz, aki az állambizitonságért, az ifjúsági, sport, és személyi kérdésekért volt felelős a párt politikai bizottságában, maga is „kiváló káderlappal" rendelkezik: Kolbergben született 1937. március 19-én; apja szabó volt. Az NSZEP „káderbölcsőjének" is mondott FDJ ifjúsági szervezetnek 1953-ban lett tagja, két évre rá pedig a párté is. Tanárképző intézetben szerzett társadalomtudományi diplomát.
Közben mind magasabbra jutott az ifjúsági szervezet ranglétráján: járási, Rostock megyei első titkár. Pártfőiskolába küldték Moszkvába. A hetvenes évek elején a Thälmann űttörőszervezet elnöke, utána pedig (1974–83) az FDJ első titkára volt. Krenz nős, két gyerek apja.
Pártjának központi bizottságába 1973-ban választották be, három évvel később politikai bizottsági póttag, majd 1983 óta teljes jogú tag. Az államtanács elnökének (Honeckernek) 1981-ben lett az egyik helyettese a nyolc közül. Több külföldi úton képviselte az NDK államfőjét. A tisztségétől egészségi okra hivatkozással megvált Erich Honecker tegnap ekként ajánlotta utódául Krenzet:
„... A központi! bizottságnak és a népi kamarának – a megüresedett posztok betöltésére – Egon Krenz elvtársat lenne kívánatos javasolni. Ő képes és el van szánva arra, hogy eleget tegyen annak a felelősségnek és munkának, amelyet a párt s a nép helyzete és érdekei, valamint a társadalom valamennyi szféráját átfogó kongresszusi előkészületek megkövetelnek." (k)
