Tárki-kutatás – kik vagyunk, merre tartunk?

Zártság, befele fordulás, a civil értékek gyengesége, a közösségi normák zavara, rossz morális közérzet, a sikeres életpályák és a kiugró jövedelmek megkérdőjelezése, bizalmatlanság az intézmények iránt, s az állam szerepének túlértékelése – sorolták megállapításaikat az Akadémián szervezett konferencia résztvevői. S minduntalan felvetették: pontosak-e, hitelesek-e a kutatás eredményei? Mi a tapasztaltak oka? Van-e megoldás?

Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója kezdeményezte a kutatást (részletesebb információk itt) mondván: szembe kell nézni gazdálkodásunk állapotának társadalmi okaival, hogy újra a sikeres nyugat-európai országokhoz mérhessük gazdaságunkat. A rendezvény végén felajánlotta: pártatlan civil értelmiségi mozgalmat kezdeményez, ami a Reformbizottsághoz hasonló szerepet töltene be. Különféle indíttatással mások is további kutatást és közös kiútkeresést javasoltak.

Volt, aki megkérdőjelezte a kutatók egyes megállapításait. Mások felvetették: helyes-e a tradicionális értékek helyet a Nyugat posztmodern értékeit választani? Utóbb egy újságcikk a kutatás kezdeményezőjének és szponzorainak elhatározása mögött gyanított sanda szándékot. A konferencia előadói s a kerekasztal-beszélgetés résztvevői is különféle álláspontot képviseltek. Mégis helyesnek látszott a kutatás, a pártoktól független eszmecsere, a kiútkeresés folytatása.

Figyelemre méltó volt például a reálgazdaság helyzetének és társadalmunk jövőképének összevetése. Százhúsz országból mindössze háromnak lakosai tekintenek nálunk sötétebben a jövőbe, holott gazdaságunk a mezőny első harmadában van. Visszaestünk ugyan, de ha az okok kutatása, felszámolása helyett csupán meddőn kesergünk, elvész a cselekvéshez szükséges energia, lelki betegek leszünk, romlik fizikai állapotunk, s életünk is rövidül.

Hankiss Elemér szerint további kutatást érdemel néhány adat, s létrejöttének magyarázata. Ezzel együtt szembesíteni kellene velük a képviselőket és a köztisztviselőket. Pálinkás József is további elfogulatlan tájékozódást és elfogulatlan együttműködést javasolt. Chikán Attila felhívta a figyelmet: már nem Szlovénia, Cseh- és Észtország, hanem Románia, Bulgária és Horvátország társaságában vagyunk a versenyképességi rangsorban. Simor András megerősítette: Európa déli, dél-keleti, keleti országaival közös sok gondunk. Hogyan érvényesülhet például a tudás, a kreativitás, a szorgalom, ha gyanúsakká válnak a magas jövedelműek. Kolosi Tamás az inkorrekt versengéssel, a politikai gyűlöletkeltéssel, az államhatalom centralizálásával és a szociális háló hiányával magyarázta a társadalom állapotát. Kopp Mária szerint sok honfitársunk ingadozik az indokolatlan remények és a csüggedés között. Reális helyzetértékelésre és hosszabb távú, követhető célokra lenne szüksége a társadalomnak, s az egyes embereknek. Kovács Árpád úgy vélte: jól felépített társadalmi modell kellene, hogy kevesebb ellentmondó gondolat kavarogjon a fejünkben. A „gründolás” helyett normakövetést, a civil társadalom megerősítését és az intézményrendszer felelősségtudatának növelését tartotta szükségesnek. Stumpf István megállapította: megannyi időzített bombát kellene szinte egy időben hatástalanítani. Aligha oldja meg ezt a politika a civil társadalom nélkül. Együtt kell újra gondolni a piaci és a közjót szolgáló intézmények szerepét.

A kutatók szerint drámaian csökkent az átlagember bizalma a parlamenti képviselők, a bankárok és a média iránt, holott négy évenként képviselőinkre ruházzuk a sorsunkat meghatározó döntéseket, alkalomadtán a bankárokra bízzuk pénzünket és a médiától várjuk a hiteles tájékoztatást. A társadalmat leváltani nem lehet. Az intézményrendszernek kell tehát újraépítenie magát, hogy visszanyerje a társadalom bizalmát.