Tanulunk belőle? – stratégiai kutatások, 2008–09

Kihagyhatatlan ez az esemény. Jó, hogy három éve rendszeresen számíthatunk erre a „fejtágításra” szeptember végén, október elején. Az átlagos műveltségű emberek is képesek megérteni a maximum 20–25 perces előadások lényegét. Bővebb ismeretekért fellapozhatják a kutatási jelentések összefoglalóinak gyűjteményes kötetét. Jó esetben megtalálhatják ugyanezt az MTA honlapján is. Még több tudást pedig a teljes jelentések nyomtatott, vagy on-line változataiból szerezhetnek.

Legutóbb hatalmas kiadvány-választék fogadta az érdeklődőket. A Stratégiai kutatások, 2008–09 című összefoglaló köteten kívül elvihetőek voltak a Kínáról és a posztszovjet országokról szóló tanulmányok, a (Vész)jelzések a kultúráról című kötet, a szegénységről és a gyermekszegénységről szóló jelentések, s különféle angol nyelvű tanulmányok. Emellett számos egyedi példánnyal is szemezhettünk, de azok, sajnos, érinthetetlenek voltak, miután az egyiket suttyomban „privatizálta” valaki.

Ferge Zsuzsa gyermekszegénységről szóló előadását még „telt ház” hallgatta. A MEH és az MTA rangos vezetőinek távoztával azonban elvonultak a tv operatőrök, s megkezdődött a hallgatóság elszivárgása is. A klímaváltozásról, a térinformatikáról, vagy a nano-szerkezetekről szóló párhuzamos rendezvényekhez pártoltak? Edzés híján kidőltek, míg húsz előadó próbálta összefoglalni 13 kiemelt program lényegét? Vagy talán az előadások fokozatos rövidítése miatt választották a részletesebb nyomtatott, illetve elektronikus változatot?

A 350 oldalas nyomtatott kötet ezúttal is tisztességesen összefoglalta a kutatások lényegét. Jó, hogy elhelyezhetjük könyvespolcunkon és alkalomadtán megnézhetjük, mit mondanak tudósaink egy-egy fontos témáról. Az elektronikus változat azonban hovatovább délibábbá válik. A 2007–08-i stratégiai kutatásokról szóló jelentések összefoglalói tavaly még felkutathatóak voltak, ha rájöttünk, hogy az esedékes hírlevélben rejlik az internetcím. A legutóbbi tanácskozásról azonban hír sincs az MTA honlapján. Érdekes módon kimaradt október 1. említésre méltó négy eseménye közül. Így „természetesen” hiányzik az aktuális hírlevélből is. A Magyarország.hu megemlékezik ugyan az eseményől, ám az első előadás után véget ér a tudósítás. Itt sem találunk kapcsolatot a 13 stratégiai kutatás jelentéseinek elektronikus változatához.

Biztató, hogy a Miniszterelnöki Hivatal szerint 2010-ben is jut pénz a stratégiai kutatásokra. Kérdés viszont, hogy „pusztába kiáltják-e” tapasztalataikat, javaslataikat a kutatók, eljut-e munkájuk eredménye az állami és önkormányzati közszolgákhoz, s a társadalmat jobbítani kívánó civilekhez? Különösen, ha a választások után „szokás szerint” új emberekkel, új feltételek között, „zöldmezős”programok kezdődnek?

Miről érdemes tudnunk?

Az MTA gyermekszegénység elleni programirodája felhívta a figyelmet: olyan lesz a jövőnk, amilyenné a mai gyerekek teszik. A falusi, városi, fogyatékos és nevelőszülőknél élő hátrányos helyzetű gyerekek sokaságát kellene tanult, gondolkodó, munkaszerető, dolgozó felnőtté tenni. A program résztvevői ezért az oktatás, a nevelés, a közösségi élet fejlesztésének összehangolt rendszerét kezdték építeni a szécsényi kistérségben. Rugalmas szervezeti keretek közt igyekeznek munkához juttatni a felnőtteket, s egyúttal lehetőséget teremteni a pedagógiai program fejlesztéséhez, mire elfogy a program finanszírozásának lehetősége. Tapasztalataikat hasznosítva 11 további hátrányos helyzetű kistérség próbálkozik hasonló megoldásokkal. A kutatás, a kísérletek leírásai szélesebb körben is elérhetőek a Gyerekesély füzetekben.

Halmai Péter (Szent István Egyetem) a kistérségek helyzetének, fejlődésének elemzését, s ennek megfelelő, differenciált vidékfejlesztési politikát ajánlott. Az agrárpolitika önmagában nem igazi megoldás, mert a legnagyobb elmaradás az alapvetően agrárkörnyezetben tapasztalható. Sok ilyen kistérségben hiányzik a dinamikus, az öntevékeny kezdeményezőkészség. Ezeken a területeken az átlagosnál több dolog vár az átfogó vidékpolitikára. Sokat számítana, ha az unió is árnyaltabb agrár-, vidékpolitikát folytatna. A mezőgazdasági támogatások jelenlegi rendszere ugyanis helyzetünk romlását idézheti elő. A környezet, az európai közjó értékeire, a foglalkoztatásra, a népesség megtartására kellene inkább összpontosítani.

Várallyay György (MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet) leszögezte: életünk minőségét meghatározza az élelmünk, vizünk, környezetünk minősége. A Kárpát-medence földtani és egyéb adottságai ma még összességében kedvezőek. A klíma változásai viszont mind nagyobb károkat okoznak a talaj termőképességében, vízháztartásában, kémiai elemeinek forgalmában. Nagy szerepe van ebben a szárazság és a vízbőség kiszámíthatatlan váltakozásainak. A múlt években ugyanis 607,8-ról 588,5 milliméterre csökkent, s rendszertelenebbé vált a csapadék. Az Alföldet és a Duna–Tisza-közének ugyanazon területeit egy-egy éven belül sújthatja aszály, árvíz, belvíz. Süllyed és sósabbá válik emiatt a talajvíz. A krízist kezelni kell, de hatásosabb és olcsóbb a megelőzés. Ehhez viszont az eddigieknél hosszabb távú gondolkodás, más pénzügyi tervezés szükséges.

A Kárpát-medence vízgazdálkodásával foglalkozó kutatócsoport tapasztalatait, eredményeit Rechnitzer János professzor (Széchenyi Egyetem) foglalta össze. Sikerként könyvelte el, hogy az unió újabban összefüggő, komplex fejlesztési tengelynek tekinti a Duna-medencét. Közös stratégia készül a következő két évben a vízgazdálkodási, környezetvédelmi, közlekedési, szállítási fejlesztésekre, az érintett országok, térségek gazdasági, tudományos, kulturális együttműködésére. Választ kell találniuk közben arra is, hogyan csatlakoznak a folyamathoz az unión kívüli érintett országok, hogyan kezelhető a Duna menti kistérségek fejlettségi különbségei, mennyire érvényesülnek közben a kis országok érdekei.

Ádány Róza (Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar) szerint öreganyáink is tudták: ugyanazok a betegségek veszélyeztetik őket, mint a szüleiket, nagyszüleiket. Jobban kellene törődnünk az egyes térségek lakosságának genetikai jellemzőivel, s ennek megfelelően összpontosítani a megelőzés helyi stratégiáira. Több mint négyezer DNS-minta áll már a szakemberek rendelkezésére. Felmérhető például a keringési, az emésztési, vagy az idegrendszer megbetegedésének valószínűsége. Ennek megfelelően lehetne tervezni a megelőzéshez szükséges lépéseket. A felsőoktatás hamarosan beszerezheti ehhez a népegészségügyben hasznosítható genetikai tankönyvet.

Antalóczy Tímea (MTA Politikai Tudományok Intézete) a múlt évek, évtizedek társadalmi változásainak és kultúránk állapotának összefüggéseire hívta fel a figyelmet. Élőszóban annyit mondhatott, amennyi öt percbe belefért. A stratégiai kutatásokat összefoglaló kiadvány 18 oldalas fejezete több teret ad kutatásuk tapasztalatainak. Részletesebb információkért pedig érdemes megkeresni Antalóczy Timea, Füstös László és Hankiss Elemér (Vész)jelzések a kultúráról című, testesebb kötetét.

Nem elég összhangot teremtenünk magunkkal, s közvetlen környezetünkkel. Manapság már az európai és globális folyamatokban is látnunk kell a helyünket. Más népek, kultúrák természetét, törekvéseit sem árt megismernünk.

Ágh Attila (Budapesti Corvinus Egyetem) és Vértes András (GKI Gazdaságkutató Zrt.) a lisszaboni stratégia következő évtizedéről és a magyar EU-elnökség legfontosabb teendőiről beszélt. Elmondták: az uniónak lényegesen gyorsabban, hatékonyabban kellene reagálnia a globális változásokra. Májusban az érintett uniós szakemberek Budapesten kerestek választ a világ politikai, gazdasági, szociális kihívásaira, s – úgy tűnik föl – jó irányban indultak el. A növekedés problémáin túl fokozott figyelmet kell fordítani a klímaváltozás, a tudás, a biztonság kérdéseire is.

Bernek Ágnes (Harsányi János Főiskola) és Lamm Vanda (MTA Jogtudományi Intézete) szerint a gazdasági biztonság és az emberi jogok együttes érvényesítésével lehetne élhetőbb világrendet teremteni Földünkön. Az emberi jogokról számtalan dokumentum született már, ám jó részük megvalósítatlan. A biztonság alapvető követelményei közül pedig a gazdasági biztonság hiányzik leginkább. Pedig enélkül nem könnyű megbirkózni a szegénységgel, a klímaváltozással, a migrációval, a járványokkal, a nemzetközi terrorizmussal, a rasszizmussal, a vallási intoleranciával.

Magyarországon az állam és a vállalatok párbeszéde, s a valódi társadalmi felelősségváltozás javíthatna lényegesen a helyzeten. Bernek Ágnes felhívta végül a figyelmet az oktatás és nevelés szerepére. A tanulás és a munka megszerettetése nélkül csak álmodhatunk gazdasági, társadalmi céljaink eléréséről.

A különböző népek, civilizációk kapcsolatával, együttműködésével több kutatócsoport is foglalkozott.
Juhász Ottó nyugalmazott nagykövet (ELTE) és Inotai András (MTA Világgazdasági Kutatóintézet) Kína gazdaság- és társadalompolitikájáról beszélt. Egyebek közt megtudhattuk: a kínai írás a veszély és az esély jeleit használja a válság kifejezésére. A közeli múlt gazdaságok sorát megrendítő folyamatait az utóbbival jelölték. Figyelemre méltó, hogy a kínaiak exportjuk dinamikus fejlesztéséről hihetetlenül gyorsan váltottak infrastruktúrájuk építésére, elmaradt régióik fejlesztésre, gazdaságuk belső feszültségeinek enyhítésére.

Lakosságuk foglalkoztatása így kevéssé csökkent, mint másutt, s nem kísérte elégedetlenség a döntéseket. Pénzügyi stabilitásuk is alig sérült a korábban felhalmozott állami és lakossági tartalékok, s bankrendszerük felügyelete révén. Külkapcsolataikban inkább az emancipációra, mint az integrációra törekednek. Más kultúrák politikai bírálataitól alig hagyják háborgatni magukat, a gazdaságban viszont megbízható partnerek.

Ludvig Zsuzsa (MTA Világgazdasági Kutatóintézet) és Tamás Pál (MTA Szociológiai Kutatóintézet) Oroszország változásairól, s azok amerikai, európai, illetve posztszovjet megítéléséről beszélt. Szóba került az Egyesült Államok republikánusainak és demokratáinak Oroszország-politikája, Nyugat-Európa szemlélete, s több kelet-európai ország félelme. A különböző felfogások között figyelemre méltó a finneké. Nagyrészt sikerült túltenni magukat a sérelmi politizáláson. Jól hasznosítják a gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok lehetőségeit. Nem látszik, hogy fenyegetve éreznék magukat.

Maróth Miklós (Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete) és Rostoványi Zsolt (Budapesti Corvinus Egyetem) az iszlám tanítások, hagyományok, kultúrájának megismeréséről, a különböző civilizációk összehasonlító elemzésének fontosságáról és a megértésen, párbeszéden alapuló biztonságról beszélt. Pók Attila (MTA Történettudományi Intézet) pedig a Balkán stratégiai fontosságáról, s a térség tudósaival folytatott együttműködésről beszélt. A hallgatóság figyelmébe ajánlotta a Balkán-Tanulmányok Központjánakhttp://www.balkancenter.hu ismereteit.

Meg kell említenünk még Csermely Péter (Kutató Diákokért Alapítvány) és Goldperger István (ECOLAB) előadását. A Tudomány Világfóruma (WSF) novemberi, budapesti rendezvényére hívták fel a figyelmet. Sokat tesznek a szervezők a tartalmas, előremutató programokért – erről is olvashatunk a stratégiai kiadványban. A konferencia s a 21. század tudósaival készített interjúkötet tapasztalatait azonban csak akkor hasznosíthatjuk, ha megfelelő visszhangjuk lesz, ha nem veszik el, mint a pusztába kiáltott szó.