Orotsav: a majdnem-vitamin – védi a májat, a szívet, az ereket

Orotsav (Acidum oroticum) az emberi szervezetben a nukleinsavak anyagcseréje közben keletkezik. Az orotsav aszparagin és glutamin aminosavból áll az uracil (a négy nukleobázis egyike) és citozin (a DNS-ben és RNS-ben található) szintézisekor jön létre. E bázisok szükségesek a többi között az emberi DNS lépcsőszerű pálcikáihoz, azonban más funkciókhoz is elengedhetetlenek, mint például a jelátvitelhez és biomechanikus reakciók katalizálásához.

A tápanyagokban is megtalálható az orotsav: az élesztőben és tejtermékekben, például a joghurtban, a kefirben, a túróban és az íróban. Az anyatej is rendkívül gazdag orotsavban, a juhtej pedig több mint 3-szor annyi orotsavat tartalmaz, mint a tehéntej.

Az orotsav felfedezőitől, az olasz kutató Biscarótól és Bellonitól kapta a nevét. Ők ketten különítették el első ízben a 20. század elején a tehéntej savójából – aminek görög megnevezése „orós”. Kezdetben azt gondolták, hogy az orotsav létfontosságú, ezért nevezték vitaminnak.

Noha kétségbe vonják státuszát, az anyag számos kedvező tulajdonságát elismerik: az orotsav védi a májat és fékezi a májbetegségek előrehaladását, gátolja a rák keletkezését, és mindenekelőtt – magnézium-orotát formájában adva – oldja a szorongást és feszült állapotokat, enyhíti a pszichovegetatív kimerültséget, gátolja a koncentráló- és emlékezőképesség csökkenését, elősegíti a hosszú távú emlékezetet. A magnézium „szállítóeszközeként” segít a szív- és a vérkeringési betegségek megelőzésében, és kedvezően hat a zsíranyagcserére. Javítja a sejtek energiaellátását, mindenekelőtt a szívizomzatét, így segíthet kivédeni a szívinfarktus bizonyos káros hatásait. (A cikk itt folytatódik.)