Ki dönt a szabadság idejéről, hosszáról?

A gyakori és rövidebb időszakokból álló szabadság ugyanolyan kedvelt, mint a ritka, ám hosszabb ideig tartó (46, illetve 44%), a valóságban azonban inkább az előbbire van módjuk a munkavállalóknak. A dolgozók 53 százaléka ugyanis sokszor, de alkalmanként csak 2–3 napra, legfeljebb egy hétre tud elmenni, a munkából való tartós távollétek 35 százaléknál jellemzők – ezek a legfontosabb megállapításai annak a telefonos közvélemény-kutatásnak, amelyet a Szonda Ipsos a múlt héten készített, az ország munkavállalóit reprezentáló 500 személy megkérdezésével.

A hazai munkavállalók csaknem fele akkor megy szabadságra, amikor eltervezi. E 46 százalékos csoporton kívül még a dolgozók bő negyede (28 százaléka) is beleszólhat a szabadságolásba, de kompromisszumot kell kötnie a munkáltatóval.

A negyvenes, ötvenes éveikben járók inkább a maguk urai e tekintetben, mint a fiatalabb korosztályok: előbbiek 52, utóbbiak 40 százaléka elképzelései szerinti időben tud nyaralni, pihenni.  Az érettségizettek, a magáncégeknél szellemi beosztott tevékenységet végzők vannak a legjobb helyzetben, 57–58 százalékuk jobbára képes érvényesíteni az akaratát. A szabadság idejéről egyezkedésre főképpen a fizikai munkások kényszerülnek – több mint harmaduknak (35%-uknak) csak így van módja munkahelyétől távol maradni.

Bár hazánkban a szabadságos napok többségéről a munkáltató rendelkezhet, ehhez csak a dolgozók negyedének kell tartania magát. Különösen a diplomások érzik magukat kiszolgáltatva, 42 százalék azt mondta, a munkahelyi főnöke szabja meg, mikor mehet szabadságra. Körükben e viszonylag magas arány alapvetően a közszolgálatban, közszférában dolgozók kötöttebb munkaviszonyából fakad.

Az emberek 44 százaléka a hosszabb szabadságokat szereti, még akkor is, ha ez egy éven belül értelemszerűen csak néhány alkalommal válhat valóra. Lényegében ugyanennyien (46%) a gyakori, ám esetenként csupán rövid időszakos szabadságokat kedvelik. A munkavállalók többségnek sikerül is megvalósítania elképzeléseit, úgy osztja be a szabadságát, ahogyan szeretné. A többszöri, rövid kikapcsolódást előnyben részesítők nagy többsége (83%) valóra is tudja váltani elképzelését, ám a hosszú pihenés híveinek ez kevésbé sikerül: 65 százalékuknak van módja egyszerre többhetes pihenésre. A tartós szabadságot kedvelők harmada tehát arra kényszerül, hogy több részletben vegye ki a rendelkezésér álló négy-hat hetet. Ezzel a változtatással főképpen a 30 alattiaknak kell számolniuk, a középkorú és idősebb munkavállalók – ha akarnak – könnyebben kapnak hosszabb szabadságokat.

Szabadság szempontjából sajátságos helyzetben vannak a kisgyermekes szülők, akiknek hetekre, sőt hónapos szünetekre kell megoldást találniuk. Velük kompromisszumra hajlamosabbak a cégvezetők is: a gyermekesek 54 százaléka úgy nyilatkozott, hogy saját maga dönt a szabadságolásáról, s további 36 százalék közösen határozza meg azt főnökével (s az átlagosnál jóval kevesebben, 10 százaléknyian nem szólhatnakbele a beosztásba).