Akadémia–miniszterelnökség: stratégiai kutatások, távlatos gondolkodás

Jó jel, hogy stratégiai kutatásokat finanszíroz a Miniszterelnöki Hivatal. Kérdés, milyen megoldásokat találnak a társadalomtudósok, mit kezdenek ajánlásaikkal a mindenkori döntéshozók, érvényesülnek-e az (éppen ügyeletes) ellenzék tagadó politikai reflexei, bevonják-e a folyamatokba a gondolkozó közembert, vagy a részérdekek képviselői hatnak-e inkább a silány médiatáppal kábított rétegekre?

Ezer példányban jelent meg az MTA 2007–08. évi stratégiai kutatásait bemutató kötet. Hamarosan az Akadémia honlapján is olvashatjuk a benne közölt összefoglaló jelentéseket. Tíz-tizenöt perces szóbeli változataikból ítélve tájékozottabbá, műveltebbé válhatunk, ha élünk a lehetőséggel.

Csizmár Gábor államtitkár szerint színvonalas munkát végeztek az Akadémia által megbízott tudósok, s munkatársaik. A kormány ezért a szűkösebb lehetőségek közepette is támogatja a további stratégiai kutatásokat. Fontos, hogy minél többen ismerjék meg a kutatók megállapításait, s hasznosuljanak a kutatók ajánlásai. Németh Tamás, az MTA főtitkára is méltatta a két intézmény együttműködését, de – a félreértések elkerüléséért – a kutatók függetlenségét, szakmai indíttatását hangsúlyozta.

Kritikusnak, ám elfogulatlannak tűntek föl a kutatók előadásai. Volt, aki az állam kiszámítható, normaalkotó és normakövető politikájának hiányát, s a nagyfokú politikai megosztottságot is a stabilitást veszélyeztető tényezők közé sorolta. Más az igazságszolgáltatás kevéssé hatékony működését kifogásolta. Két előadó is felvetette: állandósulnak pénzügyi gondjaink, ha nem teszünk többet a termékek és a technológia fejlesztéséért, különösen a gazdaság háromnegyedét kitevő kis- és középvállalkozói kör innovatív képességeinek növeléséért. Szó volt a rejtett jövedelmek feltárásának lehetőségeiről, a biztonságunkat fenyegető jelenségek elhárításának hatékonyabb módszereiről, a fenntarthatóbb nyugdíjrendszer különböző változatainak előnyeiről, hátrányairól, s ezúttal is elhangzott: nő az iskolázatlan, képzetlen, antiszociális emberek tömege, ha nem sikerül javítani a hátrányos helyzetű gyerekek társadalmi beilleszkedésének, nevelésének, képzésének esélyeit.

Exportpiacaink beszűkülése közepette figyelemre méltó, milyen nagy figyelmet fordítanak a kutatók külkapcsolataink kiegyensúlyozott fejlesztésére, más régiók társadalmi jelenségeinek megértésére. Felvetődött: eléggé figyelünk-e a közeli Délkelet-Európára? Nem lenne-e célszerű jobban felhasználni a Duna hajózási lehetőségeit, s erősíteni a Duna menti népek együttműködését, társadalmi kapcsolatait? Érti-e a hazai közvélemény, hogy az uniónak s nekünk is fontosak a Balkán országai?

Kell-e, s lehet-e kiegyensúlyozottabb, gyümölcsözőbb a kapcsolatunk Oroszországgal és a FÁK országaival? Hogyan alakul az orosz politika? Milyen az orosz–kínai kapcsolat? Előfordulhat-e, hogy a rohamosan fejlődő Kínába folyik Ázsia olaja, míg mi a beszerzési forrásokon vitatkozunk? Nyithatunk-e jobban Kína felé, s milyen előnyeink származnak abból, ha erre húzódik a szomszéd földrész óriásának európai "selyemútja"? S ismeri-e eléggé Európa az iszlám világot? Elkerülhetőek-e a vallási, kulturális különbségekből adódó indokolatlan feszültségek?

Lesz mit olvasni, ha megjelennek 2007–08 stratégiai kutatásainak összefoglalói az MTA és a MEH honlapján.