Reneszánsz a fáraók Egyiptomában

A hazai közönség legutóbb mintegy harminc éve láthatott a magyar fővárosban a fáraók korát felidéző, külföldi gyűjteményekből válogatott kiállítást. A Szépművészeti Múzeum részvételével, nemzetközi összefogással létrejött tárlat az idén, az év elején egyszer már bemutatkozott a ljubljanai közönség előtt, a budapesti az ottaninak lényegesen kibővített változata. Szobrok, sztélék, koporsók és egyéb sírfelszerelési tárgyak segítségével a történelem egyik legizgalmasabb korszakát ismerhetjük meg.

A megnyitón Schneider Márta kulturális szakállamtitkár arra hívta föl a figyelmet, hogy a magyar egyiptológusok méltán vívtak ki nagy megbecsülést a tudományos világban, és nem véletlen a kiállítás mostani időzítése. Elvégre a reneszánsz év jó alkalom arra, hogy beletekintsünk a múlt "mélységesen mély kútjába", és a fáraós tárlat az egykori Egyiptom megújulását példázza. Mint ahogyan a Szépművészeti Múzeum is reneszánszát éli, mert az utóbbi években "újragondolta önmagát".

A kiállítás kurátora Francesco Tiradritti egyiptológus éppen ennek a korszaknak kutatója. A kairói Olasz Régészeti Intézet igazgatója méltatta a nemzetközi összefogással létrejött tárlatot, amelynek egyharmada magyar, kétharmada pedig külföldi anyag. A kiállítás tudományos szempontból legkiemelkedőbb tárgya egyébként a legkorábbi királyok neveit és tetteit felsoroló, a piramisépítő fáraók korából származó mintegy négy és fél ezer éves Palermói Kő, amelyet először mutatnak be Olaszországon kívül.

A történelmi múlt vívmányainak megőrzése és felhasználása mindvégig jellemezte a fáraókori egyiptomi kultúrát. Ez a fajta "reneszánsz" jelleg tehát mélyen gyökerezik Egyiptom háromezer éves történetében. A kiállítás címe az i. e. első évezred közepének időszakára utal, amikor Egyiptomra egy újabb, utolsó virágkor köszöntött. Az új éra fáraói alatt a kultúra több területén erőteljes archaizáló tendenciák figyelhetők meg. A bemutatott reliefeken, sztéléken és szobrokon keresztül jól megfigyelhető, hogy a fáraókor kezdeti időszakának udvari és elit kultúrája által kialakított művészeti kánon hagyománya hogyan élt tovább évezredeken át. Ám nem csupán hagyományőrzésről vagy a múlt tiszteletéről van szó, hanem a múltba tekintés egyfajta rituálét, mágikus erejű aktust is jelentett az utókor számára.

A bemutatott tárgyak közül kiemelkednek a British Múzeumból kölcsönzött, II. Ramszeszt ábrázoló csaknem életnagyságú szobor, a római Sinopoli gyűjtemény 18. dinasztia kori és a British Museum 30. dinasztia vagy kora Ptolemaiosz-kori fáraóportréja, a bécsi Kunsthistorisches Museum és a Louvre házaspárszobrai, és az ugyancsak a párizsi gyűjteményből érkezett, királynőt vagy istennőt ábrázoló szobrászminta.
A firenzei gyűjtemény egyik legizgalmasabb leletegyüttese egy 25. dinasztia kori hölgy koporsóját és kozmetikai kellékeit mutatja be. A tárlat fontos darabja továbbá a Szépművészeti Múzeum 26. dinasztia kori bronz Imhotep-szobra. De láthatunk a római kori Pannóniából fennmaradt, egyiptomi kultuszokkal kapcsolatos emlékeket is (a Nemzeti Múzeumban őrzött ún. "Egyedi kancsót", valamint a szombathelyi Savaria Múzeumból érkezett római kori Ízisz-szentély csodálatos leleteket).