Idegenforgalmárok, környezetvédők takarítanak a vízpartokon – ezerszer annyian meg tovább szemelnek

Azon a napon és még további egy héten át az ország 12 vízügyi és környezetvédelmi igazgatósága segítségével, húsz helyszínen hazánk vízpartjainak tisztántartására hívják fel a figyelmet. A vízparton hagyott szemét, hulladék nemcsak a környezetet csúfítja, hanem az élővízbe jutva, távolabbi területeket is szennyez. A tavaszi árvizek a hullámtérre törvényellenesen lerakott, felelőtlenül ott hagyott szemétkupacokat elmossák, és más helyen, folyókanyarulatban, parton vagy a sűrű és áthatolhatatlan hullámtéri erdőkben halmozzák föl. A hullámtérről elmosott és a vízbe jutott szemét országhatárokat nem ismerve vándorol tovább. Általában csak a felszínen úszó könnyű, műanyag hulladékra (mint például az eldobható üdítős palackokra) figyelünk fel. Sajnos, a vízfelszín alatt, a vízben úszó, illetve az aljzatra rakódó szennyezés soha nem kerül szemünk elé.

"Évről évre nő a hazai vizeinken levonuló uszadék és szemét mennyisége, melynek csökkentéséért most mi is tehetünk! Ne szennyezzük a vízpartot, hullámtereket és vizeinket! Kérünk mindenkit, aki fontosnak érzi környezetünk és folyóink tisztaságát, hogy a szemétszedési akcióban való aktív részvételével járuljon hozzá, hogy közös erővel szebbé és tisztábbá tegyük vízpartjainkat" – áll a Magyar Turizmus felhívásában.
Az akció helyszíneiről ezen az oldalon és a helyi sajtóban olvasható tájékoztatás.

A szerk. megj.: Csak ismételni tudjuk önmagunkat: miként jó két héttel ezelőtt az «Idegenforgalmiak takarítanak a pesti Városligetben – a szemetelők meg röhögnek a markukba» című tudósításunkat kiegészítő jegyzetünkben írtuk, elismerés és hálás köszönet illeti az önkéntes takarítókat. Csakhogy a kampányok hatása, régi tapasztalat, nem hosszú életű. Sokkal értelmesebben, hasznosabban (például gondtalan pihenéssel a tiszta vízpartokon) is eltölthetné idejét (az önként és dalolva?) mások szemetét összeszedő, mocskát eltüntető, jobb sorsra érdemes hada. Ezért sokkal hasznosabb lenne, ha végre társadalmi, családi, iskolai összefogással, példamutatással megtanítanák a felnövő nemzedékeket a közös kincs, a közterületek, parkok, erdők, ligetek, élővizek megbecsülésésére, megóvására. Már csak azért is, mert a megelőzés (értsd: a nem szemetelés, a nem rongálás) a leghatásosabb és a legolcsóbb. Azt pedig, akit ilyesmin érnek, kellő szigorral úgy regulázzák meg, hogy egy életre megtanulja a rend és a tisztaság, a közvagyon, az emberi és természeti környezet megbecsülését, tiszteletét. Ha ugyanis csak kampányolgatunk a szemetelők, környezetcsúfítók, a tisztességes nagy többség ellen vétők bűneit eltüntetendő, akkor sohasem érjük utol magunkat, és az akciók után pár órával újra kezdődik az, ami ellen oly nagy lelkesedéssel és szorgalommal igyekeztek tenni az önkéntesek.