Méhes-kiállítás nyílik az Ernst Múzeumban
Pontosságuk, festői kvalitásuk és lírai kifejező erejük okán Méhes Lórántnak a hetvenes években festett fotórealista portréi azonnali elismerést vívtak ki, és máig legendásak. E festői korszakában feleségével – az énekesnő és színésznő Méhes Mariettával – együtt a budapesti underground művészet 70-es évekbeli eseményeinek állandó résztvevője volt. 1978. évi akciója visszhangot kapott a francia sajtóban is: papírból, színes celofánból szemüvegeket készített, és azokat barátainak, művészkollégáinak adta.
Méhes 1981-től 1987-ig barátjával, Vető Jánossal szerzőpárost alkotva Zuzu–Vető néven rendszeresen szerepelt hazai és külföldi rangos kiállításokon. Filctollal készítettek rajzokat, akrillal, spray-vel festettek vásznakat; csontból, tollból, tranzisztorból applikáltak kavicsszobrokat vagy az általuk „kertnek” nevezett, rézgáliccal, tárgyakkal és festékporral rendkívül színessé tett installációkat hoztak létre. Kiállításaikat zenei performanszokkal nyitották meg.
Méhes Lóránt figyelme 1985-től a vallások felé fordult, és 1987 óta ismét egyedül dolgozik. Misztikus festményeinek derült színvilága, és „kegytárgyainak” díszessége őrzi a Zuzu–Vető-installációk vizualitását, de eltűnt a politikum, a spontaneitás és az irónia. A téma egy-egy személyes fény-emlék felidézéséből születik, a forma azonban hosszan tartó keresés és szigorú, fegyelmezett munka eredménye. A megfestett transzendentális fény és az elemi szimbólumok jelenléte mágikus-misztikus aurát ad a műveknek. A képek mind kompozíciós, mind tematikus értelemben klasszikus minták újraértelmezései. A képi idézetek alkalmazása, a szimbólumok kisajátítása és az átértelmezés együttes módszere Méhest a posztmodern képalkotás korai képviselőjévé avatja.
1999-től életművében egy újabb fejezet kezdődik. Munkamódszerét következetesen folytatva fejleszti tovább a korábbi alkotói korszakainak az eredményeit. A személyes élményeit rögzítő régi fotóit, „életképeit” festi meg. Az egykori fotók modelljei feleségei, Marietta, Csilla és önmaga, a fiatal Zuzu. A festményeken a fényképbe zárt pillanat átalakul: időtlenné, szimbolikussá, mégis elevenné válik. Ezek a „retro-fotorealista” festmények az emberi vágyak és az érzékelés sajátos, változékony természetének koncentrátumai – egyetemes érvényű és kvalitású megfogalmazásban. — Az Ernst Múzeumban rendezett Méhes retrospektív kiállítás célja a többi között az, hogy az alkotó munkáit művészettörténetünkbe megfelelően integráljuk. A kiállítás ideje alatt a kiállítóterem beszélgetéseket szervez a magyarországi fotórealizmusról, az installációművészet és a miszticizmus képzőművészeti jelenségeiről.
Programok:
szeptember 5., szerdán 17 órától
Installációművészet és performansz
szeptember 12., szerdán 17 órától
Miszticizmus és ezoteria a képzőművészetben
szeptember 19., szerdán 17 órától
Fotórealizmus
