Magyar–szlovák világörökséghelyszín-jelölés: egyedülálló erődrendszer a Duna– Vág-torkolatnál

A Duna két partján található hat erőd és erődlánc, mint összetartozó erődrendszer, 2002 óta vár döntésre a magyar és a szlovák állam világörökség-jelölti tentatív (várományosi) listáin.


Magyarország és Szlovákia közös, világörökségi listára vételi felterjesztést nyújt be január 31-i határidővel az UNESCO Világörökség Bizottságához. A pályázat címe: „Erődrendszer a Duna és a Vág folyók torkolatánál Komárno/Komárom városokban”. A magyarországi erődök 2000, a szlovák oldalon található erődök 2002 óta szerepelnek a világörökségek várományosi listáján.

A két Komárom erődrendszerének térképe: www.fort-monostor.hu/A417cb71098179.php

Az elmúlt években a komáromi Monostori Erőd Hadkultúra Központ Műemléki Ingatlanfejlesztési és Hasznosítási Kht. és a komarnói Pro Castello Comaromiensi Alapítvány már folyamatosan együttműködött az erődök műemléki helyreállításában, az eredeti értékek megőrzésében. Annak a történelmi múltnak a megmutatásában, amit az erődrendszer építészeti, védelmi, hadászati megjelenése hordoz. Elmúlt korokat, védelmi műveleteket és támadói hadászati tetteket idéznek hitelesen az erőd földművei, épületei, belső terei, a megmaradt hadtechnikai objektumok és eszközök. Épp ezért a fejlesztés egyik fő célja olyan turisztikai és kulturális központ létrehozása, amely nemcsak fontos történelmi emlékhely, hanem műemlékeivel, kiállításaival, rendezvényeivel, programjaival megismertet a terület históriájával, katonaéletével, hadikultúrájával is.



A világörökségi felterjesztést hivatalosan a magyar oktatási és kulturális és szlovák kulturális tárca képviseletében a két államtitkár, Arató Gergely és Augustín Jozef Lang írja alá holnap Révkomáromban/Komarnóban, a Tiszti Pavilon dísztermében. – A Világörökség-bizottság előreláthatóan 2008 nyarán dönt a felvételről.

Magyarország 1985-ben csatlakozott „a világ kulturális és természeti örökségének védelméről” szóló, 1972-ben született Világörökségi Egyezményhez. A Világörökségi Listán szereplő, jelenleg 8 helyszínével Magyarország előtt nagy lehetőségek nyíltak meg, ugyanakkor a csatlakozással az állam vállalta az egyezmény céljainak a valóra váltásából következő kötelezettségeket is.

A világörökségi együttműködés jellegéből következik, hogy az részben nemzetközi, részben magyarországi szervezeti keretek között folyik, amelyhez elengedhetetlenül hozzátartozik az állam és az érintett helyi/területi önkormányzatok és társulásaik, egyéb tulajdonosok, valamint civil szervezetek együttműködése is. A munkában kiemelkedő szerep hárul a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságára, amelynek titkársága a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal önálló szervezeti egységeként látja el feladatát.

Annak ellenére, hogy Magyarország meglehetős késéssel csatlakozott az egyezményhez, Budapest már rövid időn belül egyre növekvő aktivitással és eredményességgel vett és vesz részt az együttműködésben: 1997-ben hat évre az UNESCO Világörökség-bizottság (VÖB) tagja lett. 2002-ben a Világörökség-bizottság egy évre magyar elnököt választott és fővárosunkban tartotta 26. ülését, amelyen elfogadta a stratégiai jelentőségű „Budapesti Nyilatkozatot”. A hatéves VÖB-tagság lejártával Magyarország kiemelt szerepet kapott az európai régió időszaki jelentéstételének folyamatában 2003–06 között.

Hazánk adottságainál és helyzeténél fogva különösen érdekelt a határokon átnyúló helyszínekkel kapcsolatos, az egyezmény szellemének megfelelően a VÖB által is kiemelten támogatott együttműködésben. A Világörökségi Listán jelenleg szereplő nyolc magyarországi helyszín közül kettő (Aggteleki cseppkőbarlang, Fertő-tó vidéke) egy-egy szomszédos országgal (Szlovákia, Ausztria) közös. Ugyancsak közös a legújabb világörökségi jelölés, a „komáromi/komarnói erődrendszer” előterjesztés.

A közeli jövőben kerül a kormány elé a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága a jelentése a múlt négy esztendő munkájáról, az egyezmény magyarországi végrehajtásáról.