Mozart-fesztivál a Magyar Állami Operaházban -- támogató programok, ötletek a nemzet Dalszínháza és kevésbé tehetős látogatói javára

Mindenekelőtt a Mozart-fesztiválról. A nemzet Dalszinháza is ebben az évadban emlékezett meg a Géniusz, Wolfgang Amadeus Mozart születésének 250. évfordulójáról. Az emlékévet az Opera a Don Giovannival nyitotta, és vele is zárja, mivel november 24–december 3. között – tíz nap alatt – színre viszi a Zseni valamennyi „nagy” operáját, a Varázsfuvolát (2 alkalommal), a Szöktetés a szerájból-t (ugyancsak kétszer), a Titus kegyelmé-t, a Così fan tutte-t, a Figaro házasságá-t és persze a Don Giovannit. (Az előadásokra néhány jegy kivételével, valamennyi belépő már rég elfogyott!)

Egyedülálló vállalkozásról van szó, miként a „körítés” is az. Nevezetesen a Magyar Állami Operaház új szponzorációs programja is, amelyet szintén ez alkalommal ismertettek az újságírókkal. A házigazdák emlékeztettek arra, hogy az olyan szponzori támogatás, mint amilyenre az Opera is számít, a világ nagy dalszínházait már régóta élteti – az ugyancsak tetemes állami támogatás mellett. Az épület fenntartásához, az előadások kellékeinek az elkészítéséhez stb. szükséges százmilliók előteremtése egyre nehezebb (majdhogynem: megoldhatatlan) feladatok elé állítja az Andrássy úti palota vezetőit, munkatársait. Kénytelen marketingeszközökhöz folyamodni. A módszer egyáltalán nem új, hiszen hősünk, a negyed évezrede született Mozart útját is két „marketinges”, az édesapja és a művész felesége egyengette, igen nagy mértékben hozzájárulva ahhoz, hogy még ma is (és míg zeneszerető ember él a Földön) élvezhetjük a felejthetetlen dallamokat.

Lehet, hogy költői a kérdés: kedvezőbbé váltak-e a „a ma Mozartjai” és az ő, meg a klasszikusok műveit előadók körülményei napjainkra, amikor sok vonatkozásban jóléti rendszerről beszélhetünk? Sikerült-e olyan társadalmi és anyagi rendet alkotni, amelyben mindenki egyaránt részesülhet a kultúra és a művészetek áldásaiból, élvezetéből? Ybl zenepalotájának mai vezetői egyértelmű nemmel válaszoltak a kérdésekre, hozzátéve: napjaink magyar átlagcsaládja (szülők és legalább két gyerek) nem engedheti meg magának, hogy Operába járjon. Talán néhány évenként egyszer-egyszer, ám rendszeresen semmiképpen sem. Még akkor sem, ha a külföldiek ámuldoznak a számukra olcsó operabelépők árán. (Az ám, a Magyar Állami Operaház közönségének csaknem kétharmada az átlag magyar polgárnál jóval tehetősebb külföldi…)

A Ház marketingesei éppen ezért kerestek, és a mostani Mozart-fesztiválra találtak is támogatókat. Ne röstelljük ide írni a nevüket, elvégre nemes célt szolgálnak, még akkor is, ha maguk is népszerűsödnek általa. Az egyik a Mozart márkájú csokigolyók forgalmazója, a Féda Kereskedelmi Kft., a másik: a Canon Hungária Kft. Az első az egyedülálló édességeivel és eredeti reklámakcióival (ne áruljuk el, mert poéngyilkossá válunk!) segíti az Operát, a másik pedig azzal, hogy a látogatók az operaelőadások előtt és szüneteiben a Királyi Lépcsőházban jelmezes segédszínészekkel fényképeztethetik magukat.

Az Opera megújulásához tartozik a Ház és a zalaegerszegi Nap, Szél és Csillagok Kiadó közös vállalkozása, a Mesteroperák képeskönyv-sarozat, melynek első kötetét szintén ma délben mutatták be. A Don Giovanni három részből álló könyv: az első rész Rózsa Zsuzsanna fotóművész helyenként meghökkentően új szemléletű fényképsorozata az opera Kesselyák Gergely rendezte előadásához próbáiról és a bemutatóról és a szövegkönyvíró Lorenzo da Ponte-től vett idézetekkel. A második rész a Don Giovanni prágai ősbemutatójára emlékezik (szerző: dr. Tomislav Volek). A harmadik rész pedig legyen meglepetés azoknak, akik majd megveszik a művet, amelyhez – lám, még ilyen sem volt – a könyvkiadó a nemzetközi hírű borász, Garamvári Vencel Chateau Vincent pezsgőcsaládjának legifjabb tagja jár. Az elegáns, diszkrét illatú, zöldalmás-mandulás zamatú nedű neve nem is lehet más, mint Don Giovanni.

Befejezésül térjünk csak vissza az Opera és reménybeli látogatóinak támogatására! Az Infovilág felelős szerkesztője ajánlotta, hogy a többi között jótékony célú „feláras” jegyekkel (az adományozó nagyvonalúságától függő, és regisztrálható összegekről van szó) támogassák azon fiatalok operai belépőjét, akik egyébként nem tudnák megfizetni a jegyek árát.

Az ötlet meghallgattatott, elfogadtatott.