Valójában ápoló? – a háziorvosok nélkülözhetetlen segítői
Az háziorvosi praxisokban dolgozó ápolók átlagéletkora 43 év, de 58 százalékuk 41 év feletti, így a közeljövőben jelentősebb utánpótlás szükséges e területen. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy az ápolók több mint kilencven százaléka rendelkezik a háziorvosi praxisban előírt szakképesítéssel. Legtöbbjük az Országos Képzési Jegyzékben szereplő ápoló szakképesítéssel rendelkezik (57 százalék), a diplomás ápolók aránya hat százalék, ami magasabb, mint az országos átlag az egyéb szakterületen dolgozó ápolók körében. A vizsgálat idején az ápolók 79 százaléka a háziorvos alkalmazottjaként dolgozott, hét százalékuk pedig vállalkozóként vett részt a praxis munkájában. A közalkalmazottak aránya 11 százalék, a nyugdíjasként dolgozóké pedig három százalék volt. Az ápolók csaknem kétharmada (63 százalékuk) a rendelési időnek több mint felében csak adminisztrációs tevékenységet végez, és negyven százalékuknál az adminisztrációs feladatok ellátása átnyúlik a rendelési időn kívülre is. Az ápolók fele kizárólagos kezelője a rendelő számítógépének, és csak a praxisok 23 százalékában van külön hozzáférése az adatokhoz az orvosnak és az ápolónak is. Elgondolkodtató adat, hogy internet-hozzáférés csak a rendelők tizenöt százalékában van, és az ápolók több mint fele sem otthon, sem a rendelőben nem tud csatlakozni a világhálóhoz.
A kapott eredmények szerint a körzeti ápolók nem ismerik teljes részletességgel, hogy a működést szabályozó rendelet milyen feladatok ellátását írja elő. A magasan kvalifikált, jól képzett ápolók tevékenysége a háziorvosi praxisokban túlnyomórészt asszisztálásra és adminisztrációs feladatok ellátására korlátozódik. Az önálló ápolói tevékenységre így igen ritkán marad lehetőség.
A leggyakoribb tevékenység a vizsgálatok és beavatkozások során végzett asszisztálás az orvosnak, valamint a gondozott betegek nyilvántartása. Sajnos, ennél ritkábban (68 százalék) végeznek alapápolási tevékenységet a beteg otthonában, és még ritkábban (40 százalék) vesznek részt a praxis menedzsmentben. Emellett az ápolók 28 százaléka naponta és további 21 százalék ritkábban, de rendszeresen végzi a rendelő takarítását, holott ez nem tartozik az ápolói feladatok közé. Így nem csoda, hogy a beteglátogatások száma alacsonyabb az országos átlagnál. A havi átlag 36-40 beteg felkeresése, évente mindössze 430-450 beteglátogatást jelent.
Az Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programját az ápolóknak alig hatvan százaléka ismeri, s csak mintegy ötven százalék vesz részt a program végrehajtásában.
Örömteli viszont, hogy az ápolók döntő többsége (88 százalék) részt vett tavaly pontszerző szakmai továbbképzésen, és ugyanennyien tervezik ezt jövőre is. Leggyakrabban (37 százalék) az ingyenes továbbképzéseket részesítették előnyben, és egynegyedüket támogatta a munkáltató a továbbképzés során. Mindemellett az ápolók döntő többsége (59 százalék) a közeljövőben továbbtanulást tervez, legtöbben (29 százalék) idegen nyelvet szeretnének tanulni, és 12 százalékuk tervezi a főiskolai szintű ápolóképzésben történő részvételt. A továbbtanulás során kétharmaduk valamilyen anyagi jellegű támogatást is kapna ehhez a munkáltatójától.
A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI SZAKDOLGOZÓI KAMARA
A 2004-ben alapított Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) jelenleg az egyik legnagyobb létszámmal rendelkező és legtöbb szakterületet magába foglaló szakmai kamara. A MESZK a szakdolgozói hivatás gyakorlásával összefüggő ügyekben képviseli és védi a szakdolgozók jogait, valamint képviseli a szakdolgozói kart a hazai és nemzetközi szakmai szervezetekben. A társaság legfontosabb célja, hogy szakmai és etikai támogatást nyújtson a folyamatosan önállóvá váló szakterületek dolgozóinak. Kiemelt figyelmet fordít arra, hogy társadalmi szerepének és súlyának megfelelő mértékben járuljon hozzá az egészségpolitika alakulásához, és ezen keresztül a lakosság egészségügyi ellátásának javításához.
hírdetés
