Ökoturizmus, gasztronómia, bor – tanulmányúton nemzeti parkjainkban

Dr. Simonyi Endre beszámolója
Elsőként a Balaton-felvidéki Nemzeti Park bemutatóhelyeit látogattuk meg. Kezdtük volna a Káli-medencében, a Salföldi majorban, azonban ezt a programot jórészt elmosta az egész nap szakadó eső. A majort azonban így is sikerült megnéznünk. Az ott élő „őshonos” állatok is mind ott álltak a központi részen, ám csak szobrok formájában. A valóságban pedig az ezt körülvevő részeken ketrecben, istállóban és elkerített helyeken.

(Az idézőjeles őshonos jelzőt azért használtam, mert sem a szürke marha, sem a puli, a komondor és a többi sem volt őshonos a Kárpát-medencében, még az sem igaz, hogy ezeket a magyarok hozták volna be magukkal. Talán a bivaly? Az viszont igaz, hogy mára jellegzetesen magyar állatokká váltak. Persze csak akkor, ha eltekintünk attól, hogy ma már lehet, hogy talán több a puli Amerikában, mint itthon.)

Az esőnek köszönhetően a Hegyestű Geológiai Bemutatóhelyre se jutottunk fel, de alulról megnézhettük a Badacsony oszlopaihoz hasonló formákat, és a kis múzeumban elhelyezett a rajzos táblákról és Szekeres Zsófia tájékoztatójából megtudhattuk: a valaha itt működött vulkán utolsó kitörése nem sikerült, a torkolatba belefagyott a láva, az adta ezt az érdekes formát.

A Tihanytól a Kis-Balatonig elterülő nemzeti park feladatának tekinti a védett területek természetközeli állapotának megőrzése mellett a bemutatóhelyek, tanösvények kialakításával, információs táblákkal és kiadványokkal (no meg a már említett kísérőnk és munkatársainak érdekes ismertetéseivel) a turisztikai látnivalók, a természeti és kulturális értékeinek a széles körű megismertetését.

Az ebéd a révfülöpi Tóth vendéglőben a „startlövés” volt az ajánlható ételek megismeréséhez. A mennyei módon elkészített rántott fogas elolvadt a szájban! Következett a badacsonyi Németh borpince. Itt a szép környezetben a többi között megkóstolhattuk az Eszterházyak százéves telepítésű tőkéin termett szőlőből készített 2004-es évjáratú Budai zöld bort és a jégborukat. A kis pincészet hagyományos szőlőműveléssel, a családi művelésű tőkék és termésük feldolgozásával a minőségi borok készítését szolgálja. Borukat kóstolni és vásárolni lehet (és véleményem szerint, érdemes) a helyszínen.

A közismert tapolcai Tavasbarlang a következő állomás. A tó ismét jó állapotban várja a látogatókat. A csónakázási lehetőség, a kellemes klíma változatlanul nagy vonzerő. Este a sümegi négycsillagos Kapitány szállodában szálltunk meg. Tekintettel arra, hogy korántsem átlagos hotel, ezért megéri a bővebb ismertetést.

A tavaly megnyílt ház a várral és a várbirtokkal együtt egész évben helyet kínál akár több száz fő részére is konferenciáknak, többnapos rendezvényeknek, csapatépítő tréningeknek, esküvőknek. A szállodában 75, tévével, minibárral, telefonnal, internetcsatlakozási lehetőséggel felszerelt (családi és superior) szoba várja vendégeit. A fürdőszoba tartozéka a hajszárító és a fürdőköntös is. A fürdő területén keleti stílusban kialakított úszó-, wellness-, gyermekmedence, pezsgőfürdő, infra-, finn szauna, gőzfürdő, aromakabin található. A wellnessrészleg különleges Hamam törökfürdőt, Rhassoul-iszappakolást, továbbá különféle masszázsokat, frissítő és lazító fürdőket, szépségkezeléseket kínál.

A szállodának van egy 300 személyes, légkondicionált, modern technikai eszközökkel ellátott konferenciaterme. Az épületet összekötötték a Várcsárdában található kisebb szekciótermekkel, illetve a 400 fős Lovagteremmel is, ekként egyetlen egységként nagyszabású konferenciák, rendezvények lebonyolítására is alkalmasak. (Érkezésünk másnapján kezdődött egy orvosi klinikai kémiai laboratóriumi nemzetközi konferencia és kiállítás.) A rendezvények kiegészítéseként különféle szórakoztató és csapatépítő programokat ajánlanak, pl.: uszodaparty a szállodában, grillparty a Várcsárda teraszán, középkori próbatételek a sümegi várban. Igény szerint esti mulatságok, hastáncosok, tűzfúvók, lovagitorna-bemutatók, a Sümegi Vár tüzérségi támadása pirotechnikai eszközök bevonásával, tűzijáték, lovas kocsikázás, piknikezés. A programok főbb elemei a középkorban ismert lovagi tornákból ismertek, így az ügyességi fegyverbemutató, lovas- és gyalogos bajvívás egyaránt része az előadásnak. Táncbemutatókkal, lovasprodukciókkal, verssel, zászlóforgató-bemutatóval, tűzfújással színesítik a történelmi műsort. A várkapitány, a vár úrnője, a kisasszonyok, a lovagok, teljes harci díszben fogadják a vendégeket, majd bekísérik őket a Várcsárda teraszára, ahol a kapitány és úrnő pezsgővel köszönti őket. Van itt lóistálló, nemzetközi szablyakiállítás, lovashintó-gyűjtemény is. Júliusban és augusztusban a várban naponta háromszor lovagi játékot mutatnak be.

A program része a középkori lakoma a 150 személyes Szent László Lovagkirály étteremben. Különlegessége, hogy a kor hagyományainak megfelelően az ételt evőeszköz nélkül, tehát puszta kézzel kell fogyasztani. (Külön szerencse, hogy a leveshez kaptunk kanalat.) Ezért a lakoma kezdete előtt citromos vízben kezet mosnak vendégek. A vacsora mellé cigányzene szól, s jelmezbe öltözött vitézek és várbéli hölgyek szolgálják ki a vendégeket. A prospektusok szerint ez a vacsora lehetett volna az alapmenü szerinti, azaz aperitif: barackpálinka, pogácsa, középkori leves, sült libacomb egészben sült burgonyával, polentával, langallóval, káposzta-salátával, gyümölcsös pite, bor és víz. Egy másik változat a főúri lakoma: aperitifként pezsgő, és a fenti menü ropogósra sült csülökkel bővítve, a desszert rétes és korlátlan italfogyasztás. A királyi lakoma: aperitifként pezsgő, a menü bővítve előételként középkori pástétommal, a főétel sült oldalassal és párolt gyümölcsökkel gazdagítva, a desszert rétes; korlátlan étel- és italfogyasztás. Az ételek nemcsak a mennyiségükkel, de kiváló minőségükkel is figyelemre méltók.

Összehasonlítva németországi, svájci, Las Vegasi, szingapúri különféle szállodákban általam tapasztaltakkal, a sümegi szálloda alapszolgáltatásai megfelelnek a nemzetközi középmezőny színvonalának, viszont, mind az éttermi, mind a különleges szolgáltatások messze meghaladják.

És azt is érdemes megjegyezni, hogy az egész komplexumot - magát a várat és környékét is beleértve – részben düledező romokból, részben újonnan létrehozva 17 év alatt teremtette meg a Papp család. Köszönet érte!

A Somló Tájvédelmi Körzetet szakképzett vezető mutatta meg az újságíróknak. A legkisebb (500 hektáros) magyar borvidék a Dunántúl egyik tanúhegye (=magányos, lepusztult környezetéből kiemelkedő hegy, ami a környezeténél keményebb anyagának köszönheti megmaradását), a Somló köré települt. A hegy középmagasságában levő réten felriasztottunk egy ottani fán szunyókáló egerészölyvet. Kísérőnk elmondta: újra megjelentek, mint fészkelők, továbbá a hollók is. Egy gyurgyalag hangját hallottam ugyan, de a madarat nem láthattam. Láttam viszont sárgarigót, meggyvágót.

Még a közeli múltban is az apró telkek voltak a táj jellemzői, ami miatt jórészt legfeljebb a pincei kóstolóra tellett a borukból. Mára ez már alaposan megváltozott. Néhány nagybirtok mellett megjelent a nagy területtel rendelkező családi borpincészet is, mint például Szabóváriéké. A jellegzetesen erősen savas somlói boraik mellett megkóstolhattuk egy specialitásukat, a Furmint 2001 elnevezésűt is. Ez a kései szüretelésű, 4 évig fahordóban érlelt, a többinél jóval kevésbé savas bor. A pince a hegy nagyon szép környezetében, egy 400 éves hársfa közelében található.

Kőszeg felé tartva, a kőszeg-hegyaljai Bozsok Határmenti Vigadó vendéglőjében ízletes-házias ebéd várta az éhes csapatot. A gombás szelet és a puhára sült csülök íze élményszámba ment.

Írottkő Natúrpark: Velem, Hörmann-forrás, Stájer-házak, Keresztkút II. Erdei Pihenőhely, Kőszegi Gyógy- és fűszernövénykert, Natúrbolt – volt látnivaló bőven. A Mária Terézia rendeletére ide telepített stájer erdészek és családjuk otthonául épített stájer házakból alakították ki a Stájer-házi Erdészeti Erdei Oktatóközpontot.

A kitűnő levegőjű helyen, a Kőszegi-hegység fenyves és bükkös erdeiben található központban iskolásoknak természetismereti bemutatókat, a látottak megmintázását, valamint a múzeumukban az erdészek eszközeit ismertető foglalkozásokat tartanak. A kőszegi vár falába simuló Natúrbolt csodaszép. A fűszerek bemutatására a bolt mögött található egy aprócska kert is tele különféle fűszernövénnyel, eligazító táblán olvasható a magyar és latin elnevezésük.

Kékfrankos vacsorával zárult a nap az Erhardt Étterem-Borpincészetben. A régi épületben kis szobáktól (a legkisebb a Művész szoba, mindössze nyolcszemélyes) az ötvenfős, több százéves pincéig nyolc elkülönített hely található. Nagy sikert aratott a hidegtálból, vörösboros marhapörköltből, gesztenyés rétesből álló vacsora és a soproni borokat népszerűsítő kóstoló. A túlterhelt gyomor gyógyítója a helybéli, a házi készítésű, 12-féle gyógynövényből készült likőr.

Az idegenforgalmi körutazást utolsó napja kenuzással kezdődött a világörökség részévé minősített Fertő nádasában. Sajnos, a vízi élménytúra igen rövidre sikeredett a minduntalan eleredő eső miatt... A híres fertőrákosi kőfejtőt viszont már derült időben járhattuk végig. A hatalmas függőleges és vízszintes falakat egyesek az egyiptomi Királyok-völgye építményeivel hasonlították össze. Itt a főszereplő az évezredek óta fejtett Lajta-mészkő volt. Már a rómaiak is ebből a könnyen faragható, de az időjárásnak ellenálló anyagból építkeztek. A későbbi korokban nemcsak a környék és Sopron számos épületéhez, de még Bécsben is használták. A geológiai harmadkorban keletkezett mészkőben kagylók, tengeri sünök, sőt még cápafogak maradványai is megtalálhatók. A mészkő felszínén olyan szigorúan védett növényritkaságok nőnek, mint a kövi benge, szirti ibolya. A sziklákon vörös vércsék és sarlósfecskék fészkelnek. A kőfejtő hatalmas termeiben nyáron koncerteket, színházi és opera-előadásokat tartanak.

A kőfejtőtől akkumuiátor hajtotta autókkal utaztunk az osztrák határtól néhány méterre levő Mithras-szentélyhez. A 19. század végén megtalált szentélyben rekonstruálták a világosságnak a sötétség felett aratott győzelmét jelképező jelenetet, melyben Mithras leszúrja a bikát. A helyreállított szentélyben még egyéb maradványok, így pl. két oroszlán szobra is megtalálhatók.

Befejezésképpen a Fertő-Hanság Nemzeti Park Kócsagvár igazgatóságár kopogtattunk be. Megtudhattuk, hogy a park mozaikokból tevődik össze, amelyek különféle természet közeli élőhelyet jelentenek. A sokáig megszokott „természetes” a „természet közeli” kifejezés mindenképpen hitelesebb. Az ok: mára érintetlen természetes élőhely legföljebb elméletben létezik. Az emberi tevékenység zavaró hatása ugyanis mindenhova elért.

A tanösvényeken megismerhetők a szikes tavak, rétek, a tó és a nádas mocsár, lápok növény- és állatvilága. A Kócsagvárban oktatóközpont és szálláshely található, ahol a turistákon kívül iskolásokat is fogadnak. A környék bejárására kerékpárt is lehet itt bérelni. Érdemes is, mert a tó körül 120 km hosszú kerékpárutat építettek.

Magaslesről nézegethettük a tó innenső részén előforduló madarakat, jórészt olyanokat, amiket az érdi otthonunk kertjéből is: tőkés récéket, bíbiceket, nagy kócsagokat, szürke gémeket, dankasirályokat, barna rétihéját, továbbá néhány gulipánt és egy vörösgémet is. Kísérőnk örömmel közölte: ismét fészkel ezen a részen rétisas is...

Vigyázzunk rájuk!