Negyvenéves a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessztanszéke – jubileumi koncert a Nemzeti Hangversenyteremben

A hazai dzsesszoktatás története

Idén 40 éve, 1965-ben indult meg az állami dzsesszoktatás hazánkban. Ebben az évben létesült a dzsessztanszak a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, amely mérföldkőnek számított a magyar zeneoktatásban. A tanszak alapítása nemcsak egy új műfaj, hanem egy újfajta előadási gyakorlat, a hagyományostól eltérő zenei gondolkodás kiindulópontját is jelentette.

Az akkoriban külföldön is újdonságnak számító dzsesszoktatást eleinte sokan ellenezték, de a tanszakon folyó munka és az oktatás eredményessége minden kritikus számára meggyőzően hatott. A tanszak kezdettől fogva önálló tagozatként működött, ahol speciális, komplex képzésben részesülhettek a hallgatók. A tanszak négy évtizedes történetének első periódusa alatt egyedüliként folytatott dzsesszoktatást Magyarországon. Később több alsó fokú dzsessztanszak létesült az országban, de az igazi fordulópont a 70-es évek végén következett be. A dzsessz, mint műfaj egyre népszerűbbé vált, s ezzel párhuzamosan a dzsesszképzés is egyre több zeneiskola, zeneoktatói közösség programjában szerepelt. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessztanszéke, a „dzsesszkonzi” fokozatosan a hazai dzsesszoktatás központjává vált, s hamarosan megindult a főiskolai szintű képzés is, így kialakult a dzsesszoktatás komplex, alsó-, közép- és felsőfokú képzési rendszere.

A tanszék 1990-ben átkerült a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetéhez (ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem), s hivatalosan főiskolai tanszékké alakult át. Ezzel együtt új szakok létesültek, számos új tárgy került bevezetésre, jelentősen kibővült a tanítás anyaga és emelkedtek a vizsgakövetelmények.

A tanszak első vezetője 1965-1997 között Gonda János volt, aki az oktatás előkészítésében nagy szerepet vállalt. 1997-2000-ig Borbély Mihály és 2000-től pedig Binder Károly került a tanszék élére.

A teljesség igénye nélkül néhány név a dzsessztanszak volt muzsikusai közül, többen azóta a tanszék tanárai: Borbély Mihály, Csepregi Gyula, Dés László, Dresch Mihály, Elek István, Lakatos Antal, Makovics Dénes (szaxofon); Czvikovszky Gábor, Fekete-Kovács Kornél, Sípos Endre (trombita); Friedrich Károly, Gőz László (pozan), Binder Károly, Bori Viktor, Erdélyi Péter, Gárdonyi László, György Ákos, Másik János, Nagy János, Oláh Kálmán, Pleszkán Frigyes, Rátonyi Róbert, Regős István, Süle László, Szacsky Róbert (zongora), Gadó Gábor, Gyárfás István, Horányi Sándor, Juhász Gábor,Kormos János, László Attila, Snétberger Ferenc, Tóth Gyula (gitár); Balázs Gábor, Benkő Róbert, Csuhaj-Barna Tibor, Hárs Viktor, Lattman Béla, Tóth Tamás, Vasvári Pál (bőgő); Balázs Elemér, Baló István, Geröly Tamás, Nesztor Iván, Rosenberg Tamás, Solti János, Szende Gábor, Szendőfi Péter (dob); Berki Tamás, Bontovics Kati, Kósa Zsuzsa, Lakatos Ágnes, Téli Márta, Winand Gábor (ének).

Jubileumi koncert a Nemzeti Hangversenyteremben – keresztmetszet az elmúlt 40 évről

December 15-én nagyszabású koncerttel ünnepelnek a dzsessz tanszék tanárai és hallgatói. Az Alma Mater sorozat soron következő előadásán a közönség a hazai dzsesszoktatás elmúlt 40 évének legfontosabb pillanatairól kaphat áttekintést, a műsor első felében a tanszak hallgatói, a második részben pedig az oktatók lépnek fel.

A koncert este fél 8-kor kezdődik a Művészetek Palotája/Nemzeti Hangversenyteremben (Budapest, IX., Komor Marcell út 1.).