Támadás a homeopátia ellen?

Az orvosi szakfolyóiratban publikált tanulmány szerzője, Matthias Egger, a berni egyetem munkatársa. Kollégáival együtt 110 homeopátiásszer-kutatást hasonlított össze ugyanennyi, hagyományos gyógyszerekkel végzett vizsgálattal. Különféle rendellenességek kezelését tekintették át – a légúti fertőzésektől a sebészeten át az aneszteziológiáig. Az eredményeket összehasonlítva, úgy vélik: nem találtak meggyőző bizonyítékot arra, hogy homeopátiával jobb eredményeket lehet elérni, mint placebóval, vagyis hatóanyagot nem tartalmazó szerrel.

Jellemző, hogy a tekintélyes orvosi szaklap kommentárja szerint az alternatív terápiák „nagy fenyegetést jelentenek a hagyományos orvoslásnak, és veszélyeztetik a páciensek egészségének helyreállítását”. A szaklap azt tanácsolja az orvosoknak: tárják fel őszintén a betegek előtt, hogy a homeopátia semmilyen jótékony hatást nem hozhat számukra.

Természetesen nincs rá semmilyen okom, hogy kétségbe vonjam a tanulmány készítőinek és a szaklap kommentárírójának jó szándékát. Amit kifogásolok, az inkább a szemléletük, amelynek alapján – a kínaiak három bölcs majmához hasonlóan – eltakarják szemüket és a fülüket, a szájukat azonban sajnos nem. Nem zavarja őket, hogy a homeopátia több mint 200 éve folyamatosan bizonyítja létjogosultságát, és eredményességéről a gyógyult betegek milliói tanúskodhatnak.

De tegyük félre az érzelmi megközelítést. Fogadjuk el egy pillanatra, hogy igazuk van a tudós kutatóknak: a homeopátiás szerek alkalmazásával nem lehet többet elérni, mint placebo-hatást. Ha viszont így volna, akkor tessék mondani, mitől gyógyulnak a homeopátiás szerekkel kezelt csecsemők? Tudhatja egy csecsemő azt, hogy gyógyszert kapott vagy homeopátiás szert?

Nem kevésbé „megmagyarázhatatlan”, mitől gyógyulnak a homeopátiás szerekkel kezelt állatok. Meg lehet kérdezni erről azokat az állatbarátokat, akik számtalan jó tapasztalatot szereztek homeopátiás szerek alkalmazásával, nemegyszer az után, hogy kedvencük egy-egy védőoltás beadásától rossz egészségi állapotba került. Nem szorul bizonyításra, hogy az állatok sem tudhatják: gyógyszerrel vagy homeopátiás szerrel kezelték-e őket.

Végül hadd adjak itt közre egy tanulságos történetet. Egy ismerősömtől hallottam, akinek homeopátiás orvoslással foglalkozó barátai vannak. A homeopátiás orvosok egy alkalommal beszélgetésre, szakmai konzultációra hívták meg „hagyományos” orvos kollégáikat. (Bár ha szigorúan, történeti sorrendben vesszük a dolgokat, akkor a homeopátia inkább nevezhető hagyományos módszernek, mint a ma annak tartott orvoslás, hiszen 100-150 éve a homeopátiás doktorok még jóval többen voltak, mint az allopátiát alkalmazó orvosok…).

Mielőtt azonban sor került volna az eszmecserére, átadtak nekik egy homeopátiás szert, vizsgálják csak meg tanult kollégáik, mi van benne. A laboratóriumi vizsgálat eredménye persze nem volt meglepő: a meghívottak közölték, hogy a homeopátiás szer semmilyen hatóanyagot nem tartalmaz, csupán tejcukor van benne – vagyis az az anyag, amelyet a homeopátiában gyakran információhordozóként alkalmaznak. Ha így áll a helyzet, javasolták a homeopátiás orvosok, akkor a kedves kollégák nyugodtan bevehetnek belőle, hiszen nem lehet semmilyen hatása. Némi húzódozás, tanakodás után a meghívottak nem tehettek mást: valóban beszedték a homeopátiás szert. És alig néhány perc múlva kivétel nélkül mindegyik hevesen vakaródzni kezdett. Döbbenten néztek egymásra, egyszerűen nem értették, mi történt.

Pedig a magyarázat igen egyszerű. Valamennyien a rüh elleni homeopátiás szerből kaptak, ezért éreztek ellenállhatatlan viszketést.

Aki egy kicsit is ismeri a homeopátiát, tudja, hogy ez a gyógymód a „hasonlót a hasonlóval” elv alapján működik. Vagyis: ha valamilyen szer bizonyos tüneteket vált ki az egészséges emberben, akkor az ugyanilyen tünetekkel küzdő beteg ember esetében alkalmas lehet a gyógyításra. Nos, mivel a meghívott orvosok egyike sem volt rühes, a homeopátiás szer kiváltotta bennük az úgynevezett gyógyszerképi tünetet. Csupán ennyi történt.

És történt-e valami a fejekben? Vajon ezek után a részt vevő orvosok közül hányan változtatták meg korábbi elítélő véleményüket a homeopátiáról? Vagy ha ezt teljes mértékben nem tették is meg, legalább nyitottabbá, megengedőbbé váltak-e ezzel a gyógymóddal szemben?

De erről nem szól a fáma…