Hangos szépirodalom lézerlemezen – karácsonyi ajándéknak is elsőrangú lehet

A hangos könyv egyszerre régi és új műfaj -- a hanghordozó fajtájának függvényében. Ha az egykori népmesegyűjtők fonográf-tekercseire gondolunk, akkor évszázadnál is öregebb; ha a memórialapkákra, akkor vadonatúj. -- Csak egy kattintás az interneten, és kiderül, hogy a többi között a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárban mintegy 750 „kötet” lelhető föl (és persze kölcsönözhető) a magyar és világirodalom alkotásaiból. Ezeket a hangos könyveket a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének hangos könyvtárában állítják elő, és hangkazettán sokszorosítják őket. A Soros Alapítványnak köszönhetően a választék folyamatosan bővül.

Ne higgye senki se, hogy hangos könyvre pusztán azoknak van szükségük, akik rosszul vagy egyáltalán nem látnak! (Õket szolgálják még a Braille-írással készült kiadványok is, igaz, nagyon drágák és a fóliánsok forgatása, kezelése sem egyszerű.) Tekintettel arra, hogy a hangkazetta mindinkább a tegnapok hangrögzítő technikai eszközévé avul, kedvezőbb médiának kínálkozik a lézerlemez, a CD. (Remélhetőleg nincs messze az idő, amikor tömegessé és megfizethetővé válik az MP3- és MP4-hangformátumot hasznosító, nagy kapacitású memórialapka.)

Addig is itt van a ma már filléres média, a kiváló minőségű hangot kínáló kompaktlemez (CD), amely ráadásul otthon, úton-útfélen egyaránt élvezhető, ha van kéznél lejátszó. Ráadásul kevésbé sérülékeny, mint a hangkazetták mágneslemeze, kellő bánásmóddal akárhányszor lejátszható. Ezért is választotta a Kossuth és a Mojzer Kiadó a CD-t a hangos könyveihez. Időközben Csukás Pom Pom meséin, Mirr-Murr kalandjain, a drága emlékű Janikovszky Éva Mosolyogni tessék! és Kire ütött ez a gyerek? című munkáin, Örkény István felejthetetlen Egypercesein túl Karinthy Frigyes Tanár úr, kérem! és más írásai, valamint Lázár Ervin A hétfejű Tündér összefoglaló című hangos „mesevalóságai” is megjelentek.

Ne röstelkedjünk a kijelentéssel: kitűnő karácsonyi ajándéknak kínálkozik valamennyi, mert megfizethető érték mindahány. Egy-egy hangos könyvben három-három CD-nyi hanganyagot talál az emberi értékek iránt fogékony hallgató-olvasó, egyetlen szóval: „hallvasó”.

Kiket sorolhatunk a „hallvasók” közé? Az eleve szolgálni kívánt, fogyatékkal élő embertársainkon túl azokat, akik még nem tudnak olvasni, csak hallgatni, akik éhesek a szép és érdekes szóra, történetre, mesére: a kisgyerekek. Vannak olvasók -- sajnos, mind nagyobb számban --, akik elrobognak a könyvek mellett, mert a hétköznapok hajszájában nincs idejük kézbe venni és elfogyasztani a szellem gyönyörűséges táplálékát, az írott szép szót. A túlságosan nagy (és jórészt talmi) kínálat láttán sokan lemondanak az olvasásról, inkább zenét hallgatnak, ami ugyancsak nagyszerű elfoglaltság, bár a kereskedelmi rádiók zenei kínálata finoman szólva is: egyhangú. A hangos könyv (esetünkben: Hangoskönyv) szolgálni kívánja a folytonos mozgásban lévő embert. Ajánlkozik a sétáló CD-lejátszós diáknak éppúgy, mint a mobil hangversenyteremmé kialakított autóval úton lévőnek, az otthoni munkával foglalatoskodó háziasszonynak, az élettől megfáradt szemű, szívesen emlékező időseknek egyaránt.

Bizonygatni szükségtelen: a Hangoskönyv-sorozat alkotói felbecsülhetetlen értéket kínálnak nagyon is méltányos áron Csákányi Eszter, Für Anikó, Mácsai Pál, Rudolf Péter nagyszerű tolmácsolásában. Aligha téved e sorok aláírója, amikor úgy véli: szép irodalom iránt fogékony közönség várja a hangos könyvek folytatását, hogy előbb-utóbb hangos könyvtárrá gyarapodjék.

És még valamit, talán még nem késő, és netán az esetleges szerzői jogi nehézségek is leküzdhetők: élő és már elhunyt klasszikusok műveiből válogattak a Hangoskönyv szerkesztői, akik, lehet, jótékony igyekezetükben elfeledkeztek a nagy esélyről. Nevezetesen: a művek szerzőit is meg kellene szólaltatni! Hangarchívumainkban (mindenekelőtt a Magyar Rádióban, múzeumokban) rengeteg olyan felvétel lapul, amelyen író-kiválóságaink vallanak önmagukról, munkásságukról, vagy olvassák föl egy-egy művüket. Sokan szívesen hallanák az ő hangjukat is.