Amnesty-jelentés: az emberi jogok 2018-ban – adománygyűjtő koncert hajléktalanokért

Nőjogi aktivisták világszerte az emberi jogokért folytatott harc élvonalában álltak 2018-ban – áll az Amnesty International idei emberi jogi jelentésében. A civil világszervezet figyelmeztet: a „kemény fiúként” aposztrofálható vezetők nőgyűlölő, xenofób és homofób politikái veszélybe sodorják az emberi jogok érvényesülését.

Kumi Naidoo, az Amnesty International főtitkára a többi között elmondta: 2018-ban szemtanúi lehettünk annak, ahogyan sokan a magukat a „kemény srácnak” kikiáltó vezetők megpróbálják aláásni az egyenlőség alapvető elvét, amely az emberi jogok alapköve. Úgy hiszik, hogy politikáik erőssé teszik őket, holott ezek inkább tekinthető erőszak-politikáknak, melyek démonizálják és meghurcolják a marginalizált és egyéb érzékeny csoportokat. „A női aktivisták azok, akiknek a legerőteljesebb volt a víziója az idén azzal kapcsolatban, hogyan verjük vissza ezeket az elnyomó vezetőket.”

A szervezet helyzetértékelését a Jogok ma című átfogó jelentés mutatja be, elemezve hét régió, Afrika, az amerikai kontinens, Kelet-Ázsia, Európa, Közép-Ázsia, Észak-Afrika, Dél- és Dél-Kelet-Ázsia emberi jogi körülményeit. A jelentést ma, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kibocsátásának 70. évfordulóján teszi közzé a szervezet. A Nyilatkozat az első átfogó emberi jogi egyezmény volt, amelyet az ENSZ tagországai 1948-ban fogadtak el.

Utcazene az utcán élőkért ma este fél 7-től a budai Széll Kálmán téren

Az Amnesty International Magyarország az idén úgy ünnepli az emberi jogok világnapját, hogy igyekszik segíteni azok munkáját, akik a legelesettebbekért dolgoznak. Közösségi adománygyűjtő kampányt kezdeményezett két olyan civil szervezetért, amely hajléktalan és lakhatási szegénységben élő embernek segít.

Az akció záróeseménye egy ingyenes koncert lesz december 10-én 18,30-tól a budai Széll Kálmán téren, ahol ismert zenészek állnak ki dalaikkal a rászorulók és segítőik mellett. 

A közösségi adománygyűjtő kampány, illetve a koncerten gyűjtött pénzt hajléktalan és lakhatási szegénységben élőknek segítő civil szervezet, az Utcáról Lakásba! Egyesület és A Város Mindenkié csoport kapja. Az adományokat várják online és a helyszínen.

Azok számára, akik nem tudnak személyesen ott lenni, az Index élőben közvetíti a Holland Királyság Nagykövetségének támogatásával megvalósuló eseményt.

2018: a nőjogi mozgalmak éve

A nők hangjának erősödése nem becsülhető alá. A nőjogi mozgalmak szilárd alapokon állnak, és az idén a nőjogi aktivisták dominálták az legfontosabb emberi jogi szalagcímeket. Nők vezette csoportok, mint a latin-amerikai Ni una menos, tömeges megmozdulásokra ösztönöztek a nők jogaiért – minden eddiginél nagyobb mértékben.

Indiában és Dél-Afrikában ezrek özönlöttek az utcákra, hogy tüntessenek a szexuális erőszak ellen. Szaúd-Arábiában és Iránban a nők letartóztatásukat kockáztatva tiltakoztak a rájuk érvényes járművezetési tilalom és a hidzsáb kötelező viselete ellen. Argentínában, Ír- és Lengyelországban tömeges megmozdulások zajlottak az elnyomó abortuszszabályozás ellen. Az Egyesült Államokban, Európában és Japánban milliók csatlakoztak a második #MeToo felvonuláshoz a nőgyűlölet és a nőket érő elnyomás ellen tiltakozva.

A jelentés ugyanakkor megjegyzi, hogy nem ünnepelhetjük a „nőjogi aktivizmus sztratoszférikus feléledését” anélkül, hogy rávilágítanánk azokra az okokra, amelyek ennyire sok nőt ösztökéltek arra, hogy változást követeljenek.

„A nők jogait a kormányok folyamatosan alárendelik más jogoknak, mivel úgy hiszik, hogy elegendő a nők jogainak elismerése anélkül, hogy bármit is tennének azért, hogy ezek a – népesség több mint felét érintő – jogok védelemben részesüljenek” – mondta el Kumi Naidoo.

„Ami még rosszabb, hogy sokan a világ vezetői közül újult erővel támadják a nők jogait nőgyűlölő és megosztó megnyilvánulásaik formájában. Ezek a vezetők azt állítják, hogy a tradicionális értékek és a család védelmében járnak el, de az igazság az, hogy egy olyan programot erőltetnek, amely támadja a női egyenjogúságot.”  

A Jogok Ma jelentés rámutat arra, ahogyan a politikai gyakorlat és jogi szabályozás növekvő mértékben irányul a nők ellenőrzésére és alárendelésére, különös tekintettel a nemi és reprodukciós jogokkal összefüggésben. Ide sorolhatók a lengyel és guatemalai jogalkotók kezdeményezései az abortusztörvények szigorítására, valamint az is, ahogyan az Egyesült Államokban a családtervező klinikáknak juttatott támogatások megvonása nők millióinak egészségét sodorja veszélybe.

Nők az életüket és szabadságukat kockáztatják, hogy felhívják a figyelmet a jogsértésekre. Ilyen Ahed Tamimi is, a palesztin gyermekjogi aktivista, akit igazságtalanul börtönöztek be csupán azért, mert felszólalt a sajátjaiért. Loujain al-Hathloul, Iman al-Nafjan és Aziza al-Yousef három aktivista, aki jelenleg Szaúd-Arábiában tölti börtönbüntetését azért, mert a nők jogaiért kampányolt. Marielle Franco pedig Brazíliában lett brutális gyilkosság áldozata, miután bátran harcolt az emberi jogokért.

2019: A nők jogai a középpontban

Kumi Naidoo szerint a nők jogairól szóló nemzetközi egyezmény (A nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény – CEDAW) jövőre lesz 40 éves. Bár széles körben elfogadott, számos kormány olyan fenntartásokkal írta alá, hogy az egyezmény nők jogait biztosító egyes rendelkezéseit nem implementálja. Ilyen rendelkezés például: a döntéshozóknak törekedniük kell arra, hogy a jogi szabályozás és a gyakorlat felszámolja a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját, továbbá azon előírás, amely kötelez a nőkkel szembeni házasságon és családon belüli hátrányos megkülönböztetés felszámolására.

Az Amnesty International buzdítja a kormányokat: cselekedjenek azért, hogy érvényesüljenek a nők jogai. Ez nem csupán a nemzetközi normák iránti elköteleződés, hanem a káros nemzeti jogszabályok megváltoztatását eredményezheti, valamint olyan megelőző intézkedéseket, amelyek erősíthetik a nőket és védik a jogaikat.

„Az a tény, hogy számos ország csupán részben fogadta el a nők jogainak védelméről szóló egyezményt, bizonyítja, hogy több kormány is úgy véli, a nők jogainak védelme csupán reklámfogás, amely jó színben tünteti fel őket, és nem olyan prioritás, amelyért sürgősen lépéseket kellene tenni” – szögezte le Kumi Naidoo.

Az Amnesty International főtitkára hangsúlyozta: a nők világszerte kevesebbet keresnek, mint férfitársaik, munkaerő-piaci helyzetük bizonytalanabb, jelenlétük a politikai színtéren a hatalmon lévők által korlátozott, és szexuális erőszakkal kell szembenézniük. Ezekről a kormányok továbbra sem vesznek tudomást. Ha olyan világban élnénk, ahol a férfiakat érik ilyen jogsértések, hagynánk, hogy ez így folytatódjék?