Merkel után AKK?

Mini Merkel”.  A külföld számára szinte megtanulhatatlan nevű Annegret Kramp-Karrenbauert választotta elnökévé hamburgi kongresszusán a CDU, azaz a német Kereszténydemokrata Unió. A német kormánykoalíció legnagyobb pártjának új elnöke Angela Merkel bizalmasának számít. Merkel  legalábbis a dolgok jelen állása szerint – a kancellári posztot megtartja a 2021-ig tartó Bundestag-ciklus végéig, utána pedig – ha igaz – visszavonul.

A döntés jelentősége sok okból mutat túl egy egyszerű pártelnök-választáson. Elsősorban azért, mert hosszú évtizedek óta – és még mindig – a CDU a legerősebb párt Németországban. Így, ha a most megválasztott pártelnök a következő években a helyén marad, ő lesz a CDU kancellárjelöltje 2021-ben, és jó eséllyel ő lehet Merkel után Németország következő kancellárja. (A nyitó képen: Annegret Kramp-Karrenbauer és Angela Merkel leköszönő elnök a CDU tisztújító kongresszusán. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)

Vagy mégsem? Akár azért is, mert Merkel 10 perces ovációval fogadott elnöki búcsúbeszéde például inkább látszott a jövőnek szóló politikai, kormányzati programnak, mint egy „béna kacsa” könnyes távozásának a színtérről.     

„Államnői” harcot hirdetett Merkel jövő számos kihívásával szemben. A német társdalom megosztottsága ellen, aminek beláthatatlan következménye lehet, ha az emberek továbbra is inkább hallgatnak a legradikálisabb és legharsányabb hangokra, mint a józan érvekre. S otthon közben akkor öregszik el a társadalom – ami nem mellékesen megterheli a szociális rendszert –, amikor átalakulnak a világgazdasági, politikai erőviszonyok, régiók emelkednek fel, és sok területen már le is hagyták Németországot. Kancellárként Merkel egyelőre folytatni akarja a harcot az olyan nagy kihívásokkal szemben, mint a háború veszélye, az erőszak, a terror, az éhínség és a kilátástalanság, ami miatt emberek szinte soha nem látott tömege menekül el a hazájából.

Épp úgy nagy veszélynek látja a hibrid hadviselést és „az egész társadalmakat destabilizáló álhírterjesztést”, mint ahogyan komoly kihívásnak tekinti a bolygónk ökológiai rendszerét az összeomlás szélére sodró éghajlatváltozást. Nem utolsó sorban pedig az elengedhetetlenül megoldandó kérdések közé sorolta az Európai Unió jövőjét, a brit uniós tagság megszüntetése után.

Merkel, a „Mutti” Hamburgban nem hagyott kétséget, hogy német kancellárként továbbra is a hazai és nemzetközi politika frontvonalban látja a helyét – legalább is a következő német szövetségi parlamenti választásokig. Ehhez éppúgy várja holnap is az egyszerűség kedvéért „AKK”-nak becézett új CDU elnök asszony és egész pártja támogatását – ahogyan eddig is hátországának tekintette a CDU/CSU-párost.

Ez nem éppen hagyományosan megszokott helyzet az NSZK-ban. A Bundestag-választásokig meg persze még sok minden történhet a párton belül a német politikában, Európában, a világban…

Merkel talán mégis kancellár akar maradni? Vagy a marakodó CDU/CSU-páros kiszorul a kormányzásból? Lehet, hogy balra, a zöldek, a szociáldemokraták, a Die Linke javára. De igazán nagy baj – korántsem csak a németek számára – abból lesz, ha a szélsőjobb felé.

Mert attól kezdve az a Németország már nem ez a Németország…