Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2024. március 28. Az év 88. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 739370. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A barakkváros foglyai – emlékszik-e még valaki az ostffyasszonyfai hadifogolytáborra?

A barakkváros foglyai – emlékszik-e még valaki az ostffyasszonyfai hadifogolytáborra? A barakkváros foglyai – emlékszik-e még valaki az ostffyasszonyfai hadifogolytáborra?

Rendhagyó történelemórán tekintették meg a szombathelyi Zrínyi Ilona Általános Iskola hetedikesei Boros Ferenc, Horváth Zoltán és Tóth Kálmán „A barakkváros foglyai” című  dokumentumfilmjét, utána beszélgettek az alkotókkal. A majdnem egyórás ismeretterjesztő film a Vasi Múzeumbarát Egylet örökségpedagógiai programjának részeként, az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával készült és az ostffyasszonyfai hadifogolytábor történetét mutatja be a nézőknek. (A nyitó képen: az alkotók és a vendéglátó: Kis Gábor,Tóth Kálmán, BorosFerenc, Várnainé Balogh Beáta, Tóth Róbert)

A jobb oldali képen Tóth Róbert mutatta be az első világháborúban szolgált közlegény felszerelését.

A Vas megyei Ostffyasszonyfa község határában 1915. májusban nyílt meg az Osztrák–Magyar Monarchia egyik hatalmas, akár 40 ezer személy befogadására képes hadifogolytábora, amelynek épületei, létesítményei az elmúlt száz év során csaknem nyomtalanul eltűntek.

A film utáni beszélgetésen Várnainé Balogh Beáta történelemtanár, aki az élmény alapú tanítás híve, a többi között arról faggatta az alkotókat, miért éppen ezt a témát választották? Tóth Kálmán múzeumpedagógus elmondta, hogy az 1990-es években szerzett tudomást az ostffyasszonyfai hadifogoly-temetőről és az egykori fogolytáborról, ami rendkívüli módon felkeltette érdeklődését. Kutatásba kezdett, régi újságokat olvasott, majd amikor az első világháború eseményeinek követésére alakult centenáriumi emlékbizottság pályázatot jelentetett meg, Boros Ferenccel, a Berzsenyi Dániel Könyvtár munkatársával és Horváth Zoltánnal az Agora Művelődési és Sportház kollégájával közösen elhatározták: szakértők megszólaltatásával, hagyományőrzők bevonásával filmet készítenek az izgalmas témáról, megőrizvén az egyedülálló létesítmény emlékét.

Ők is az első világháború áldozatai voltak: árvák és özvegyek.

Boros Ferenc részletesen szólt a film készítéséről, és a filmezés műhelytitkairól: barátjával, Horváth Zoltánnal már 2004 óta megszállott amatőrként, hobbiból készítenek filmeket, az alkotások kettejük munkája, a történet kitalálásától egészen a vágásig. A barakkváros foglyai filmoperatőri munkálatainak nagyobbik fele Horváth Zoltán nevéhez fűződnek, a vágás nagyobb része pedig saját munkája. Az ötvenperces filmet majdnem tízórás nyersanyagból vágta össze, rengeteg fotót, archív anyagot is fölhasznált. Az alkotók a megérthetőséget nem korlátozó, tömör, képes történelemkönyvet akartak készíteni, mert már iskolákban is szeretnék vetíteni azoknak a diákoknak, akik most tanulnak az első világháborúról. Nagy elismeréssel említette alkotótársuk, Puskás Mátyás nevét is, ő szerezte a film szép zenéjét. 

A filmben számos, eredeti fénykép is látható, amit az alkotók fontosnak tartottak megmutatni: az elsők még 1915. május-júniusban készültek, a tábort építő mérnökség dokumentációja; érdekességük, hogy a fotók meglepő módon jó minőségben maradtak meg az utókornak. A tervezők megrajzolták a 197 barakk terveit, ahova mintegy 40 ezer orosz, olasz, román, szerb hadifoglyot zsúfoltak be, és dokumentálták az építés folyamatát is. Később vöröskeresztes missziók is meglátogatták a tábort, felvételeket készítettek a foglyok elhelyezéséről, ellátásáról, bizonyítandó, hogy emberséges körülmények között vannak.

Diákok a rendhagyó történelemórán.

Tóth Róbert hagyományőrző, múzeumpedagógus időutazásként beöltözött egy csukaszürke, posztóból készült katonai egyenruhába, hogy ezzel is érdekesebbé tegye és közelebb hozza a diákokhoz a történelmet. Az egyenruha érdekessége a lábszártekercs, aminek viselése jó célt szolgált: nyáron megvédte a katonákat az út porától, télen pedig megakadályozta a hólé befolyását a bakancsba. Megmutatta a diákoknak az egykori fegyverzetet is, amelyet a hadifoglyokat őrző katonák szökés esetén használtak. Szombathelyen két helyőrség is volt: a 11-es huszároké (a laktanyaépületek ma is állnak, bár nagyon rossz állapotban vannak) és a 83-as császári és királyi honvéd gyalogezred.

Boros Ferenc büszkén említette meg közönségének, hogy filmjük a XVIII. Lakitelki Filmszemlén a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. díját nyerte el: 132 filmet neveztek be a filmszemlére. Alkotásuk már az előválogatáskor bejutott 31 filmmel együtt a döntőbe. A 33 fős zsűri, melynek tagjai közt írók, irodalomtörténészek, filmrendezők, producerek, televíziós szerkesztők, és színészek is voltak, elismeréssel szólt „A barakkváros foglyai”-ról, amiért az alkotók meg is kapták az egyik rangos díjat.  

„Szeretünk beszélgetni az emberekkel, érdekel bennünket sorsuk, történetük, múltjuk, szívesen készítünk portréfilmeket, amelyek egy-egy ismert ember életét dolgozzák fel” mondta közönségének a lelkes amatőr filmes. Szép és felelős feladatnak tartja, hogy a rájuk bízott történetet, a szereplő életének meghatározó mozzanatait, pillanatait szeretettel, tisztelettel dolgozzák fel filmjeikben és így adják át a közönségnek. A filmek készítése közben rengeteg élettörténetet, életbölcsességet hallottak a riportalanyoktól, amiből ők is tanultak: emberséget, türelmet, továbbá megismertek egy sor, már-már feledésbe merülő történelmi eseményt is.