Egy híján hetven – kilépett a Hold árnyékából

Barátok, kollégák, tisztelők gyűltek össze a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban, hogy 69. születésnapján köszöntsék Devecsery László költőt, írót, aki egyúttal új verseskönyvét – címe: Holdárnyék – is bemutatta az őt ünneplőknek. Egykori kollégáját Nagy Éva könyvtárigazgató méltatta: elképesztő szorgalommal dolgozik, az alkotás, az írás mellett tanárként és rendezőként is elismert személyiség. Devecsery most megjelent negyvenhatodik (!) kötete egy újabb érték a könyvek kincsesházában. (Nyitó képünkön: a Rózsabors Műhely tagjai előadták a költő néhány megzenésített versét.) 

Éles Krisztina, a Nemzeti Művelődési Intézet Vas megyei irodavezetője, aki bevallottan „a szavak és anyanyelvünk szerelmese”, ez alkalommal barátként, irodalmárként és verselemzőként beszélgetett a költővel.

„Sokféle árnyékot ismerünk, játszhatunk is vele, de soha nem mi szabályozzuk, hogy az árnyék merre tartson” – válaszolt a könyv címével kapcsolatos kérdésre Devecsery László. Könyvében nem bontotta ciklusokra a verseket, mert úgy gondolja, hogy sikerült megrajzolnia egy ívet, elindulni valahonnan és eljutni valahova. Csak egyetlen versnél jelezte az alkotás évét, „Csendet, holtakat, temetnek, harangoznak” a címe. Olvasta, hogy a görög bölcsek szerint, ha megalkottál valamit, vedd elő 7 óra, 7 nap, 7 hét és 7 év múlva és, ha a vers ugyanúgy tetszik és még aktuális, akkor talán jó munka, szép alkotás volt. A költő így érez ezzel a versével kapcsolatban.

A kötetben az új versek mellett szerepelnek régebben írtak is, azzal a sajátossággal, hogy eddig nem jelentek meg nyomtatásban. A költő viszont úgy gondolja, hogy ma is időszerűek, a versek gondolatisága és képi világa rímel a mai világra.

Weber Zsóka képzőművész készítette a kötet pompás illusztrációit, alkotásaiban csodálatosan találkozik, egybemosódik a versek gondolatisága a képi megjelenéssel. Elmondása szerint képei többrétegűek, hasonlóképpen, mint a költő versei: többet mondanak az olvasónak, mint, amit a szavak hordoznak.

Az est végén Devecsery László a „Ködbontók” című versét elemezte érdeklődő közönségének: a köd, mint fogalom mindenki előtt ismert, de ha átlényegítjük, akkor a köd eltakar, befed valamit, amit látnunk kellene… oldani, tépni, szaggatni kell ezt a szürkeséget és az igazságtalanság, becstelenség szaggatásánál jó, ha van egy társunk is.

„rám nyithatsz, én nem/változom, de látod ködbontók járnak: pihenésre/ nem vársz, hisz nem tiszta még a reggel…,/ s ha visszatér a nyugtalan homály,/kopogás hallatszik az alvók ablakán.”

A könyvbemutatón Devecsery László verseit az ünneplő közönség a Weöres Sándor Színház két kiváló színművészének – Bálint Évának és Kelemen Zoltánnak –, a vassurányi Pajtaszínház tagjainak – Szabó Brigittának és Varga-Bodó Anitának –, valamint Bognár Alexandra nagyszerű előadásában hallhatta. A Rózsabors Műhely tagjai adták elő a költő néhány megzenésített versét, ezzel is színesítve a jó hangulatú könyvbemutatót.