Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2024. március 29. Az év 89. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 739371. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Rákosi Mátyás eltitkolt szolgálatai

Rákosi Mátyás eltitkolt szolgálatai
Szegő Gábor (MÚOSZ)

Zavarba ejtő, szinte krimiszerű homály veszi körül a Jaffa Kiadónál nemrég megjelent könyv hátterét. A Rákosi Mátyással foglalkozó kötet alapanyagáról csak annyi derül ki, hogy egy ciprusi szállodai szobából „egy véletlennek köszönhetően” került elő egy műbőr táskába csomagolva a hajdani magyar pártfőtitkárhoz kötődő iratok, levelek több száz darabos kollekciója. (Nyitó képünk forrása: http://www.e-kompetencia.si)

A közeli múlt politikai vezetői közül Rákosi Mátyás élete viszonylag részletesen feldolgozott: megjelent már életrajza, pályafutásának több kötetre rúgó taglalása, betekintés a levelezésébe és emigrációs éveinek históriájába. Azok a dokumentumok azonban, amelyek Ungváry Krisztián és Meruk József friss, „Rákosi Mátyás eltitkolt szolgálatai” című könyvének alapjául szolgáltak, az újdonság erejével hatnak, s nemcsak a politikus 1956 előtti ténykedésére vetnek fényt, hanem az azt követő, a haláláig a Szovjetunióban töltött másfél évtized történéseit is érintik.

Jobbára személyes dokumentumokról van szó: ilyen Rákosi diplomata-útlevele, az általa eltitkolt szovjet tartózkodási engedélye, a magyar, illetve a szovjet állami és pártvezetőkhöz, köztük Hruscsovhoz majd Brezsnyevhez intézett levelek sora. Ám valójában mélységesen közérdekűek ezek az iratok és irományok: rávilágítanak egy teljes korszakra, egy karrier hullámhegyére és hullámvölgyére egyaránt, arra az útra, amely a szegedi Csillag börtönből a moszkvai Komintern-éveken át a magyar politikai hiererchia csúcsára vezetett – majd a váltott helyszínű, „gyógykezeléssel” indokolt szovjet számkivetettségig, ahonnan immár (feleségével együtt) hiába bombázta üzeneteivel és kérelmeivel a Kreml urait, soraira egyetlen alkalommal sem kapott választ.

Nem vitás, a meglehetősen jól dokumentált életút dacára maradnak kérdések szép számmal Rákosi körül. Miként szolgáltak alapul a börtönévek a sajátos Rákosi-mítosz (ahogy a szerzők nevezik, a Rákosi-brand) kialakulásához? Mi az igazság Rákosi viszonyáról egyes szovjet állambiztonsági vezetőkhöz? Mennyire volt képmutatás állítólagos puritanizmusa? Miben bízott, mit remélt, amikor nemcsak 1956–59 között, de még a hatvanas években is végig hazatérésének engedélyezését sürgette-követelte?

A szerzők a friss dokumentumokat is alapul véve joggal állapítják meg, Rákosi semmiben sem tartotta magát hibásnak, legfeljebb annyi kritikát engedett meg magának, hogy rendszere nem volt eléggé megtorló jellegű. Tehát még a kirgiz határ közelében fekvő Tokmak vízvezeték és csatornázás nélküli kis lakásából, hetente többszöri rendőri kontroll-kötelezettség mellett is úgy gondolta, hogy ő valójában továbbra is a magyar nép „jóságos és szeretett vezetője”, akit hazája visszavár. Mások – például a vele baráti hangnemű levelezést folytató Varga Jenő – ennél jóval tisztábban láttak. Egyik üzenetében a neves közgazdász így fogalmazott: „De hát ez a történelem útja. A politika nem babra megy. Aki a politikai sakkjátszmában mattot kapott, (…) annak ezért fizetni kell. Van, aki az életével fzet érte: a cár, Zinovjev, Buharin stb. Van, aki száműzetéssel: Trockij, Perón, Horthy stb. Maga mégis csak a könnyebb büntetést kapta a történelemtől a játszma elvesztéséért.”

A jelek szerint eddig a keserű, ám józan belátásig Rákosi soha nem jutott el.

(Ungváry Krisztián – Meruk József: Rákosi Mátyás eltitkolt szolgálatai / Egy sztálinista diktátor börtönben, jólétben és száműzetésben / Jaffa Kiadó, 2018)