Emberek meghurcolására használják a terrorellenes intézkedéseket Franciaországban

A szükségállapot egy évvel ezelőtti megszüntetése ellenére Franciaországban továbbra is rendkívüli terrorellenes intézkedéseket alkalmaznak, jogellenesen büntetnek meg embereket vádemelés, illetve törvényes eljárás lefolytatása nélkül – áll az Amnesty International új jelentésében.

„A törvénytelenül büntetve: Adminisztratív kontroll a francia terrorellenes intézkedések tükrében” című jelentés feltárja, hogy ellenőrzési rendeletek – az általános büntető igazságszolgáltatás és elveinek megkerülésével – miként korlátozzák az emberek jogait.

„A szükségállapot alatt bevezetett intézkedéseknek kivételesnek és átmenetinek kellene lennie. Ehhez képest ezek az intézkedések mára a békeidőben érvényes francia jogrend részévé váltak. Ez egy káros folyamat, ezek az intézkedések kíméletlenül megfosztják az embereket jogaiktól” – mondta el Rym Khadhraoui, az Amnesty International Nyugat-Európával foglalkozó kutatója. 

„Franciaország egy párhuzamos szintet kreált igazságszolgáltatási rendszerében, amely az embereket homályosan megfogalmazott jogszabályok alapján támadja, titkosított információkra épít, és amelyben a védelemhez való jog nem érvényesülhet hatékony módon.”

Az ellenőrzési intézkedések – lévén érdemi döntési jogkörrel ruházzák fel a hatóságokat, hogy az általános büntetői igazságszolgáltatás rendszerén kívül büntessenek embereket – számtalan visszaélésre és diszkriminatív intézkedések alkalmazására adnak alkalmat, célkeresztbe véve a többi között a muszlimokat.

Az orwelli gondolat-bűncselekmény modern fordulatának tekinthető, hogy ezen intézkedések alkalmazhatóak olyan cselekmények esetén, amelyeket valaki a jövőben „elkövethet”, tehát nem a már befejezett bűncselekmény elkövetése után. Ezen „elő-bűncselekmény” koncepció drámai következményekkel járhat az az eljárás alá vontra és a családjára nézve.

Többnyire homályos kritériumrendszer és nyilvánosságra nem hozható információk alapján az ellenőrzési intézkedések lehetővé teszik, hogy a belügyminisztérium széles körű megszorító intézkedéseket vezessen be. Ide tartoznak azon tilalmak például, amelyek tiltják, hogy bizonyos személyek elhagyjanak egy meghatározott várost, vagy naponta jelentkezniük kell a rendőrségen, esetleg megtiltják számukra, hogy bizonyos emberekkel érintkezzenek.

Rochdit egy ilyen intézkedés alapján  Echirolles városba száműzték másfél évre. Ez idő alatt nem tudta máshol élő édesanyját meglátogatni és a mindössze 8 km²-es városban munkát sem talált. „Tönkretették az életemet – mondta az Amnesty Internationalnak. – Ez rosszabb, mint a börtön, mert ez egy olyan börtön, ami a szabad ég alatt van. Egy igazi börtönben legalább nincs alternatíva.” Ezek az intézkedések gyakorta okoznak abszurd helyzeteket. Rochdi esetében például a munkavégzésre vonatkozó, a bíróság által megszabott követelmények ütköztek az ellenőrzési intézkedés által diktált korlátozásokkal. Ez az ellentét ahhoz vezetett, hogy Rochdi elvesztette munkáját.

A Rochiéhoz hasonló esetekben ezek az intézkedések nemcsak a mozgás szabadságát korlátozzák jogellenesen, de a magán- és családi élethez, valamint a munkavégzéshez fűződő jogot is, ez pedig sérti Franciaország nemzetközi jogi kötelezettségeit.

Kamel Daoudi több mint tíz éve ilyen intézkedés alanya. Az intézkedés alatt egy olyan faluban kényszerül élni, amely több mint 400 km-re van családjától. Naponta háromszor kell a rendőrségen bejelentkeznie és éjszakai kijárási tilalom hatálya alatt áll. A francia hatóságok nem újítják meg ideiglenes tartózkodási engedélyét, miközben származási országába, Algériába sem küldhetik vissza, lévén ott kínzás veszélyének lenne kitéve. Vagyis senki sem tudja, mennyi időre szorult ebbe a csapdába. Azt mondta az Amnesty Internationalnek: „Ez az intézkedés embertelen. Az életem a rám szabott korlátozások köré épül. Abszurddá teszi az egész életemet.”

A jelentés feltárja, hogy a szükségállapot ideje alatt célkeresztbe vett emberek, akik ellen nyomozás folytattak, avagy akik ellen vádat emeltek, továbbra is szenvednek a súlyos következményektől. Az emberek traumatizáltak, amit a hatóságok folytonos pszichológiai hadviselése által kiváltott stressz okozott nekik és családjaiknak. A jelenlegi ellenőrzési intézkedéseknek hasonló hosszú távú hatásai lehetnek.

„A francia szükségállapot megszüntetése csupán rávilágít az állandósult és drákói biztonsági készültség állapotára. A kivételes intézkedések mindennapivá váltak, a bizonyítékot felváltotta a titkosított információ, az embereket pedig inkább meghurcolják, mint eljárás alá vonják” – mondta el Rym Khadhraoui.

„Miközben létfontosságú az emberek megvédése az erőszakos támadásoktól, megkerülendő a büntető igazságszolgáltatás rendszere is azért, hogy embereket támadjanak olyan vélelem alapján, hogy a jövőben talán elkövetnek valamilyen bűncselekményt – abszurd és igazságtalan. Ezeknek az intézkedéseknek véget kell vetni.”

Tavaly októberben a francia kormány megszüntette a szükségállapotot, amelyet a 2015-i párizsi terrortámadások után vezettek be. A hatszor meghosszabbított szükségállapot alatt a francia hatóságok felfüggesztették egyes emberi jogi kötelezettségeik teljesítését, illetve kivételes jogköröket gyakoroltak, például ellenőrzési intézkedéseket vezettek be, amelyek többnyire titkosított információkon alapulnak, és amelyeket anélkül alkalmaznak, hogy az érintett személy ellen vádat emelnének vagy büntetőeljárás alá vonnák.

Az új terrorellenes törvény, „A belbiztonság és a terrorizmus elleni harc erősítése”, éppen esztendővel ezelőtt lépett hatályba. A jogszabály feljogosítja a hatóságokat, hogy alapjogokat sértő intézkedéseket alkalmazzanak.

Egy 2016-i jelentésében az Amnesty International dokumentálta, hogy a keménykezű biztonsági intézkedések sárba tiporják ezrek jogait Franciaországban.

Egy 2017-i Amnesty-jelentés pedig feltárta, hogy az új jogszabályok Európát egy veszélyes és konstans „biztonsági készültség állapotába” vezetik, valamint hogy a terrorellenes intézkedések gyakorta diszkriminatívak.