Közalkalmazottak lapáton – találnak-e munkát?

Mindig is a biztonság volt a közalkalmazotti életpálya egyik legfőbb vonzereje. Azonban a közszférára nem jellemző nagyarányú létszámcsökkentés hatására a közalkalmazotti munkahelyek biztonsági tényezője napról napra csökken. Ha az állam nem kezeli megfelelően a helyzetet, megrendülhet a közalkalmazotti életpályába vetett hit, ami súlyos következményekkel járhat – állítja Tóth Nikolett pszichológus, a Job Evolution Kft. szakértője.

Az állapot azért is kényes, mert a közszférából elbocsátás nem egyszerűen karrierváltás. A munkavállalók nagy részének át kell lépnie a versenyszférába, ami tömeges karriertöréssel jár(hat). Ez már nem csupán az elbocsátottakat érinti, hanem minden közalkalmazottat, a pályaválasztókat is. Ezek után is vonzó marad számára/számukra a közalkalmazotti pálya? 

A biztonság átértékelődése a lojalitás csökkenéséhez, munkahelyi stresszhez, teljesítménycsökkenéshez vezethet az aktív közalkalmazottaknál. A jó szakemberekért folyó versenyben pedig még nagyobb hátrányba sodródhat a közszféra a versenyszférával szemben. 

Tóth Nikolett pszichológus, a Job Evolution Kft. szakértője tudósítónknak kifejtette: társadalmi érdek, hogy az állam a lehető legkörültekintőben és legnagyobb mértékben gondoskodjék az elbocsátott közalkalmazottakról, és ezzel emberséges, gondoskodó munkáltató képét alakítsa ki. Ez egyaránt érdeke az elbocsátottaknak és az államnak, mint munkáltatónak is.

Látszólag, mivel igen nagy mértékű a munkaerő-hiány, az elbocsátottak azonnal új állást találnak majd. Csakhogy hiány szakmunkásból, mérnökből, informatikusból, gyári betanított munkásból, idegen nyelveket beszélő, szolgáltató központi ügyintézőből van. 

Azok a munkavállalók, akik a közszférában találták meg a hivatásukat, és két-három évtizedet dolgoztak ugyanazon a munkahelyen, egyáltalán nem biztos, hogy könnyen találnak a képességeiknek, képzettségüknek megfelelő munkahelyet. Fizikai munkavállalókból valóban hatalmas a hiány, de miként érezheti magát egy termelő üzemben az olyan, aki irodai környezethez, viszonylag nyugodt munkamenethez szokott? Képes lesz-e az eddig szerzett tapasztalatait, kompetenciáit hasznosítani a piaci környezetben?

Az álláskeresési technikában is óriási lemaradása lehet a sokáig a közszférában dolgozónak – véli a Job Evolution szakértője. Meg kell tanulnia önéletrajzot, motivációs levelet írni, állásinterjúzni. Ráadásul a létszámcsökkentés «rendes» körülmények között is összetörheti bárki önbizalmát, ellehetetlenítheti az álláskeresését, derékba törheti a karrierjét. A lelki megpróbáltatás akár egészségi, magánéleti válsághoz vezethet. 

Rendkívül fontos, hogy a közszférából elbocsátottak gondoskodásban részesüljenek. Nemcsak szakmai átképzésre van szükségük, hanem egyéni támogatásra is. A gondoskodó elbocsátás lényeges pontja, hogy személyre szabottan, az érintett munkavállaló igényeit figyelembe véve segítsen a továbblépésben.

Ha erre nincs lehetőség, akkor a gondoskodást ingyenesen, az online térben is megvalósítható – bár ez egyáltalán nem helyettesítheti az egyénre szabott tanácsadás kínálta támogatást, bár a semminél több. Tóth Nikolett szerint a legfontosabb, hogy segítsünk az elveszettség érzéséből eljutni a hatékony munkakereséshez elengedhetetlen önbizalomig. Evégett fontos a pszichológiai támogatás, az egyéni tanácsadás. A karrier-tanácsadás mindig szolgálja az aktív álláskeresést, határozza, mutassa meg az (át)képzés legjobb irányát, az új célok felismerését.

A jól megvalósított gondoskodó elbocsátás a munkavállalók igen nagy hányadának, akár 80–90 százalékának is segíthet az elhelyezkedésben. Közben jó fényt vet a munkáltatóra, aki ekképpen megőrizheti jó hírét.

A szakember szerint: ha az állam, meg akarja őrizni a versenyképességét a munkaerőpiacon, új értéket kell találnia, ami a biztonság helyébe lép. A biztonság ugyanis, mint érték, a létszámcsökkentéssel sérül, és sokáig tart a helyreállítása.