Rántottából nincs tojás
Kezdjük a végén, a taps fogadásával! Tudjuk, a színház attól színház, hogy tiszteli a hagyományait, ha vége az előadásnak, akkor a szereplők búcsúzóul kijönnek a nézők elé, meghajolnak, és ezzel a mozdulattal megköszönik a jegyvásárlást, a figyelmet, és a produkciójukat kisérő áhítatot.
A protokoll szerint kezdetben a mellékszereplők érkeznek, aztán a többiek, és végén a darab sztárjai. Olykor ez a bevonulás maga az árulkodás. A Férjek és feleségek című komédiáról például azt mondja el, hogy nehéz dolguk volt, de megcsinálták, és elnézést, a várt vidámság, röhögtetés elmaradásáért, a színlap téved, a komédiának hirdetett darab valójában keserédes szomorújáték, mese arról, hogy válni nem lehet szépen.
Jönnek tehát a színészek, fegyelmezett iparosok, megtartják a protokollt. A legtöbb életet Radnay Csillában látni, a többieket szinte berángatja a színpadra, a még egyetemi hallgató Gombó Viola Lotti majdnem elesik, de ez nem ügyetlenség, csak érezhető fáradtság. Ha sportpályán lennénk, akkor mondhatnánk, hogy a lányok és a fiúk kihajtották magukat, de ez a pesti Belvárosi Színház, a szerző, Woody Allen, a cím: Férjek és feleségek, a záró taps udvarias.
A kritikus maga is néző, érzékeli a körülötte történteket, most például a csalódottságot. A férjek és feleségek, eredetileg egy amerikai játékfilm, 1992-ben, készült, egy év múlva már Magyarországon is bemutatták. A Woody Allen írta forgatókönyvet Oscar-díjra jelölték, akkor még lehetett benne kakaó, világsztárok húzták benne az igát: Woody Allen mellett Mia Farrow, Judy Davis, Sydney Pollack, a későbbi akcióhős Liam Neeseon, és még sokan mások.
Igazából, ez a „sokan mások” hiányoznak a színpadi átdolgozásból, mert hiába pergőbb (húsz perccel rövidebb) a Belvárosi változata, hiába a fiatalos szereposztás, New York Amerikában maradt. A város nyüzsgése, a forgalom háttérzaja, az ottani szleng beleégett a filmkópiába, nem lehetett lemásolni.
Hálátlan dolog az összevetés, mégis kikerülhetetlen. A karakterek ugyanazok, a magyar változatban fiatalabbak elődeiknél, mégis ég és föld. Nem jobbak, nem rosszabbak, mások. A főszereplő, Ötvös András, alias Gabe például kócosabb, testesebb, magasabb Woody Allennél, nem szemüveges, az atlétatrikót is tudja viselni, nem félszeg, nem esetlen, férfias, és igazából ez a baja. Radnay Csilla Mia Farrow-nál pörgőbb, egy kicsit szexibb Judy-t hoz Pestre, egy más ember egy más világba. Ugyanakkor Járó Zsuzsa mimikája, dühkitörése a klasszikust idézi, és jó ötlet Kern András magyar hangjával felidézni, a párkapcsolatok szükséges tartozékát, a narrátor-pszichiátert.
A filmet színpadra álmodó, Zöldi Gergely a nagy név bűvöletébe került. Máskor, más művek fordítójaként, bátrabban nyúl az alapanyaghoz, a hülyeséget kihúzza, a durvát finomabbra cseréli, nem egyszer a keze alól kikerülő feldolgozás jobb az eredetinél. Most ő sem tett csodát, annyira tisztelhette Woody Allent, hogy nem merte leleplezni az utánzatát. A rendező, Szabó Máté sem vágott rendet az elnagyolt szövegben, hagyta a művészeit elveszni a párkapcsolatok összevisszaságában, és a már-már térképért, iránytűért kiáltó díszlet között.
A Belvárosi Színház történetét ismerő tudja, hogy a játszóhely egykoron Filmmúzeum néven hozta vissza egy letűnt vagy távoli világ hangulatát, jómagam, ez személyes vallomás, az iskolából is elszöktem egy-egy régi film kedvéért, néhány belépőjegyet még felnőttkorban is szép emlékként őriztem, de már nem leszek fiatalabb, nekem jó, sőt szerethető az ide telepedő színház, abban meg soha sem hittem, hogy rántottából tojás készíthető…
Woody Allen: Férjek és feleségek (komédia). Színpadra alkalmazta: Zöldi Gergely. Szereplők: Ötvös András, Radnay Csilla, Járó Zsuzsa, Pataki Ferenc, Nagy Dániel Viktor, Ullmann Mónika, Gombó Viola Lotti, Ficzere Béla, Hunyadi Máté. Díszlet és jelmez: Ondraschek Péter. A rendező munkatársa: Skrabán Judit. Plakát: Csáfordi László. Rendező: Szabó Máté. Producer: Orlai Tibor.
