Mire képes a számítástechnika! Új nemzedékű szótárak és lexikonok
Az ELTE BTK Germanisztikai Intézete az idén is megrendezte az immár hagyománnyá vált kulturális hetet („Kulturwoche”), melynek részeként mások között Uzonyi Pál, a Német Nyelvészeti Tanszék nyugalmazott oktatója a németül tanulókat és német szakos hallgatókat segítő lexikográfiai művekről tartott előadást. A téma miatt az MTA a rendezvényt „a magyar tudomány ünnepe” egyik előadásává nyilvánította. (Nyitó illusztráció: ulb.hhu.de)
A digitalizált szótárak megjelenése és elterjedése az 1990-es években az előadó szerint egy generációváltás mérföldkövének tekinthető. Az elektronikus szótárak a kézikönyvekben való alfabetikus keresést lényegesen gyorsabb és egyszerűbb eljárásokkal váltották fel, a hipertext jellegű szerkezetnek köszönhetően pedig a nyomtatott szótárakhoz képest jóval használóbarátabbak a köteten belüli utalások is.
Az elektronikus lexikográfia világában az utóbbi években újabb nemzedék kezd kibontakozni: a különféle adattárak egyetlen információs rendszerben való összefoglalása. Ezekben az általános és speciális szótárakon kívül lexikonok, szövegkorpuszok és egyéb rendezett adat-együttesek is helyet kaphatnak. Előfutáraik azok a keresőfelületek voltak, amelyek a beadott keresőszót egyszerre több elektronikus kézikönyvben is keresték. Ez ma magától értetődő gyakorlat online és offline formában egyaránt (pl. wissen.de, dwds.de, szotarnet.hu, MoBiDic). Ami ehhez képest továbblépés, az a szótárak, lexikonok stb. egyetlen hipertextté egyesítése, amit úgy kell érteni, hogy az elektronikus kézikönyvekben elhelyezett linkek nemcsak az adott művön belüli keresztutalások lehetnek, hanem más művek meghatározott helyeire is mutathatnak. Ez egy olyan hálózatot eredményez, amilyenről a több műben való párhuzamos keresés (pl. Lexi-ROM) esetében még nem beszélhetünk. A német Wörterbuch-Netz, azaz „Szótár-háló” például lehetővé teszi a szörfözést kilenc, főként nyelvtörténeti és tájnyelvi szótár egyesített anyagában.
Az egynyelvű értelmező és a kétnyelvű szótárak hasonló összefűzése nem gyakori jelenség, noha az első kétnyelvűsített értelmező tanulószótárak már a múlt század második felében megjelentek nyomtatott formában. A legújabb szótárgenerációhoz közelebb áll az a megoldás, amikor két nyelv értelmező szótárait linkelik össze, vagyis az ekvivalens egyben a másik értelmező szótár címszavára mutató link is (pl. ELDIT).
A többféle szótártípust egyesítő szótárakat hibrid szótáraknak is szokták nevezni. Ilyenek a szaklexikográfiában is születnek. A most készülő, főként nyelvszakos hallgatókat megcélzó WSK-sorozat (Wörterbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft, szerkesztők H. E. Wiegand és S. J. Schierholz) több értelemben is hibrid: értelmező és kétnyelvű, ráadásul a definíciót a célnyelven is megadja; emellett szótár és lexikon is egyben, mivel a definíción túl a szaklexikonokra jellemző módon tárgyalja az adott nyelvészeti jelenségeket. A kiadó (de Gruyter) összesen 50 kötetet tervez, ezek felében a német a kiinduló nyelv, az angol a célnyelv, a másik felében a két nyelv helyet cserél. Elektronikus és nyomtatott formában is megjelenik. A többszörösen hibrid jelleg önmagában is újszerű, hiszen olyan, mintha több kézikönyvet egyesítettek volna. Az utalások rendszere mindezt tovább közelíti a legújabb generációhoz, ugyanis más kötetek szócikkeire is történhet utalás – az elektronikus változatban ez hiperlinket jelent, pl. a mondattan-kötetből a hangtanba –, sőt, bármilyen más internet-oldal belinkelhető.
Az előadás befejező részeként két konkrét elképzelést ismerhettünk meg a létező szótárak összefűzésével kapcsolatban. Az első szerint két egynyelvű tanulószótárt kellene összelinkelni a jelentésváltozatok szintjén. Mivel itt nem anyanyelvűeknek készült szótárakról van szó, a magyar nyelv kiesik. A német–angol nyelvpárhoz kaphattunk viszont konkrét mintaszócikket is. Ha az egyik nyelv a magyar, csak a másik koncepció valósítható meg: egy kétnyelvű és egy értelmező szótár egyesítése. A magyar–német irányra láthattunk konkrét példát, magyar nyelvű használók számára. A kétnyelvű szótár német ekvivalensei itt a német értelmező szótár címszavaiként jeleníthetők meg, a teljes szócikkel együtt. Ez leképezi a többi között azt a jól bevált szótárhasználói gyakorlatot is, amikor a magyar–idegen nyelv szótárban talált megfelelőt „ellenőrizzük” az idegen nyelv értelmező szótárában.
Az előadás részben közismert műveket említett, de voltak kevésbé ismertek, sőt, egyelőre tervként létezők is. Azonban mindezek besorolása főbb jegyeik alapján a kézikönyvek különböző generációihoz valószínűleg a legtöbb résztvevő számára újdonság volt.
