Pelikán gátőr még mindig tanú

Úgy tűnik föl, hogy A tanú, az idők végezetéig tanú marad. Mozifilmnek indult, előzetese lett a rendszerváltásnak, olyan korban szólalt meg, amikor mindenki azt hitte, hogy nem szabad beszélni. Pelikán József, gátőr bevonult a történelembe, aztán tovább szolgálóként ottmaradt.

A film napjaink egyik legtöbbet látható alkotása, évente legalább egyszer megfordul a televíziós csatornákon, legismertebb mondásai, amelyek szerint a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, meg, az élet nem habos torta, már a közbeszéd részei, Virág elvtárs meg Bástya elvtárs jó ismerősünk, a kópiákat mégsem tudja beborítani a por, a történet mindig új értelmet kap, a mai látvány más, mint a tegnapi, és semmi kétség, holnapra megint változni fog.

A rendező, forgatókönyvíró, Bacsó Péter nemcsak filmet gründolt össze, hanem bebizonyította, hogy a bátorság, a szókimondás egyetemes érték, a beletörődés maga az árulás, és ha valaki a túlélése végett együttműködik egy rossz rendszerrel, az rongy ember. A tanú lassan 50 esztendős lesz, 1969-ben forgatták, egy évtizedig dobozban tárolták, betiltása volt a védjegye, ám azóta kiderült, hogy méltathatják, kitüntethetik, csak azért is beszól a mindenkori hatalomnak.

Szatíra, ha van műfaji meghatározás, mert a hülyeséget felnagyítja, de ez így nem igaz, valójában irtaná a hülyeséget, ahogyan a kertész a gyomot, egy picikét kapálgatja, húzogatja a gyökereket, de aztán legyint, és megy a kocsmába, mert rájön, hogy az emberi hülyeség kiirthatatlan. A filmbéli koncepciós tárgyalást Rajk László pere ihlette, napjainkban Bajnai, Gyurcsány, Császy, Tátrai, Czeglédi a kiszemelt célpont: börtön, előzetes, gyanúsítás, hiába volt rendszerváltás, a módszerek nem változnak. Akkoriban az imperialisták ügynökei fenyegettek, ma Brüsszel és a migránsok, a fekete autó még mindig közlekedik, a lehallgatás most is a nemzetbiztonság része, a nyilasok éledeznek, hamarosan tilos lesz otthon disznót vágni, a párthoz hűséges elvtársak jó keresztényként vadásznak, nem a szakértelmükkel, hanem a lojalitásukkal szereznek állást, és ha valaki mindezt túlzásnak tartaná, az előbb röhög A tanú Narancskutató Intézetén, aztán arcára fagyott mosollyal hallgatja, hogy miniszteri biztosa lett az űrkutatásnak és a székelyföldi jeges sportberuházásoknak.

A most digitálisan felújított, szebben, talán igazabban szóló film tehát nem múltidéző, hanem jövőbelátó, az időközben eltávozott szereplők: Kállai Ferenc, Őze Lajos, Both Béla figurái velünk maradnak, mert apadhat a Duna, külföldre menekülhet a lakosság, kiürülhet a kórház, elfogyhat a mentők, a szemétszállítók pénze, a NER csónakja nem feneklett meg, Virág, Bástya és a többi elvtárs ül benne, ők biztonságban, a gát meg rohadjon…

A kultuszfilm teljes körű restaurálását ez évben a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatóságaként működő Filmarchívum végezte Andor Tamás operatőr közreműködésével. A mozik november 8-ától már ezt a változatot vetítik.