Sóhajtsunk nagyokat!

Ritkán mesélek tartalmat, a néző szereti a meglepetést, a gyilkost sem nevezzük meg tette elkövetése előtt, és ha a cselekmény gyorsvonatként robog, nem fontos tudni, hogy melyik állomás következik. De most meg kell állni, szívem szerint mozdonyt is cserélnék, de ki törődik egy utas óhajával?! Egyébként is, én már nehezen tűröm a zötyögést, ásítok, ha sivár a táj, és visítok, amikor a kalauz a jegy helyett a fülemet lyukasztgatja. Tudom, mások szeretik ezeket a vonatokat, vannak emberek, akik a fogorvosnál nem kérnek érzéstelenítőt, mások marokszám tömik magukba a csilipaprikát, és az oroszlánt követelik, miközben a szelídebbek még az ugatós kutyát is elkerülik. (A nyitókép forrása: movieweb.com)

Tehát: van egy film, művészfilm, kultuszfilm, hosszú film, Sóhajok a címe, a 2015-i Velencei Filmfesztiválon a legjobb zene és a legjobb speciális effekt kiérdemlője, rendezője, az Oscar-jelölt, Luca Guadagnino, a borzongatás mestere, az olasz Hitchcock, de ő már nem szégyenlős, nála folyik a vér, a kakálás szarás, a pisilés hugyozás, az ő világában nem a történetben van az erőszak, hanem az erőszakban a történet, ezért kell elmesélni, hogy az is megértse, aki látja, és az is, aki  nem megy moziba, mert valami szerencse folytán megbetegszik, sok az otthoni munkája, esetleg a manapság már ciki randevút választja, gyertyafénnyel, virágcsokorral, gyermekkori fényképek nézegetésével.

 A Sóhajok 1977-ben játszódik, amikor a fiatal amerikai táncos, Susie Bannion (Dakota Johnson) Berlinbe utazik, hogy csatlakozhasson a méltán híres Markos Tanz Companyhoz. Ez időben Berlin keleti zónáját a kommunisták őrzik, a nyugati részben az anarchisták garázdálkodnak, az embercsempészek nem a migránsok, hanem a más életre vágyó németek útvonalát szervezik, a közbeszédet az olasz gyökerű Vörös Brigádok (Brigate Rosse) szélsőbalos terrorszervezet uralja, izgalommal, feszültséggel tele a padlás, de lépcső, az nincs hozzá.

Susie megérkezésekor a társulat egyik tagja, Patricia (Chloë Grace Moretz) megmagyarázhatatlan módon eltűnik. Susie-t befogadják, az együttes vezetője, Madame Blanc (Tilda Swinton) személyesen foglalkozik vele. Az amerikai lány hamarosan összebarátkozik egy kollegájával, és együtt kezdenek gyanakodni, valamiféle rejtegetett sötét titokra... Mindez, így elmondva, érdekes, mintha a szavak a mérlegen, többet nyomnának a képeknél.

Csak felmentésként, tornaórán van ilyen, ha valaki belefárad a művészetbe, az emberi megaláztatásba, a kitüntetést érdemlő nyikorgásba, esetleg elveszíti a cselekményt, semmi baj, az otthoni csilipaprika maga a kárpótlás, bebizonyíthatjuk, hogy bírja a gyomrunk. A mozikban pedig mindig van kijárat, olykor vészhelyzetre, bármikor használható… 

Sóhajok / Suspiria: olasz-amerikai horror, fantasy, misztikus film, thriller, 152 perc, 2018. Szereplők: Susie Bannion / Dakota Johnson; Madame Blanc / Tilda Swinton;Sara / Mia Goth; Dr. Jozef Klemperer / Lutz Ebersdorf; Miss Tanner / Angela Winkler; Miss Vendegast / Ingrid Caven; Olga / Elena Fokina; Miss Griffith / Sylvie Testud; Miss Huller / Renée Soutendijk; anya / Malgorzata Bela; Anke / Jessica Harper; Patricia Hingle / Chloe Grace Moretz.

Rendező:Luca Guadagnino, forgatókönyvíró:David Kajganich, producer:Michael Frenschkowski, zene:Thom Yorke, operatőr: Sayombhu Mukdeeprom, vágó: Walter Fasano.