Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2024. március 29. Az év 89. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 739371. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából – Az ember és a Balti-tenger (4.)

Az újságíró archívumából – Az ember és a Balti-tenger (4.) Az újságíró archívumából – Az ember és a Balti-tenger (4.) Az újságíró archívumából – Az ember és a Balti-tenger (4.)
Kulcsár László

Éppen negyven esztendővel ezelőtt, az akkor külföldön is mértékadónak számított Magyar Hírlap külpolitikai rovatának munkatársaként kaptam a feladatot, hogy tanulmányozzam a balti-tengeri térség néhány országának a környezetvédelmi igyekezetét és miképpen kooperál – különös tekintettel az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya szellemében – három évvel a dokumentum aláírása után. Lengyelországban, az NDK-ban (a mai Németország keleti felében) és Dániában jártam, felderítendő az ember és a Balti-tenger kapcsolatát. A négy évtizeddel ezelőtti négyrészes beszámoló – meggyőződésem – akár politikai helyzetjelentésként is szolgálhat az akkori Európa egy részéről. Különösen kicseng ez az NDK-beli kollégák megnyilvánulásaiból, amelyekkel csaknem azonos hangnemű a Dán Kommunista Párt lapja szerkesztőjének a véleménye.

 

Politikai környezetvédelem Gyakorlatiasságukról híresek a dánok. És arról is, ami ezzel együtt jár: a pontosságukról. Telefonüzenet a szállodámban: délelőtt tíz órára vár a Dán Királyság külügyminisztériumának sajtófőosztályán Bengt Petersen. Hely: a Christiansborg-palota. A pompás épület a város, Koppenhága alapítója, Absolon püspök 12. századi várkastélya helyén emelkedik, és most a folketingnek (a parlamentnek), a legfelső bíróságnak és a külügyminisztérium néhány osztályának ad otthont.

A tárgyra térve Bengt Petersen sokszorosított papírlapot nyújtott át. Rajta időpont, név, beosztás, hely – ki, mikor fogad beszélgetésre. Majd javasolta, hogy útban William Friis-Möller politikai főosztályvezető irodája felé, a büfében igyunk meg egy kávét.

– A sok évszázados történelmi, kulturális, kereskedelmi kapcsolatok alapján – társadalmi rendszerüktől függetlenül – jó szomszédságra, kedvező politikai, gazdasági együttműködésre törekszünk a térség államaival – kezdte a kosárlabdázó termetű diplomata. – Minden tekintetben szükséges az együttműködés, tisztában vagyunk ugyanis e térség, a Balti-tenger és környéke stratégiai jelentőségével. Határozott programunk van a politikai – és természetesen a katonai – enyhülés folytatására a helsinki Európa-konferencia ajánlásainak megfelelően.

Mi, dánok különösen kényesek vagyunk környezetünk tisztaságára. Elvi és gyakorlati okokból egyaránt ellenezzük a politikai légkört leginkább szennyező atomfegyverek, beleértve a neutronfegyverek gyártását, a balti térségben, főként pedig országunkban való állomásoztatását. Ezt az állásfoglalásunkat az atlanti szövetség tanácskozásain is nemegyszer kifejtettük...

A világ egyik legkisebb tengere a Balti-tenger, ráadásul talán a legtöbb betegséggel is küszködik – mondta Villads Villadsen, a külügyminisztérium jogi főosztályának vezetője. – A gdański és a helsinki konvenció jó eszköznek látszik a tenger és a környék élővilágának védelmére, arra, hogy az itt leginkább érdekelt országok nemzetközi összefogással legyenek úrrá a nehézségeken.

– Mondanék egy példát is – folytatta a főosztályvezető. – A dán halászoknak évtizedekig lehetőségük volt a lazachalászatra a szovjet és a lengyel partok mentén. Miután azonban elsőként Svédország kiterjesztette parti vizeinek határát 200 mérföldre, a többi érdekelt ország is kénytelen volt így cselekedni. Megszűnt tehát a nyílt tenger fogalma és gyakorlata.

– Dánia a Balti-tenger „portásának” is mondható, tekintettel földrajzi helyzetére, a Kattegat- és a Skagerrak-szorosra. Mi a dán álláspont a tengeri szorosokkal kapcsolatosan?

– Egy több mint száz esztendős, 1857-ből való szerződés kimondja, hogy az átjárókon az áthaladást, a szabad hajózást nem szabad akadályozni; 1958-ban a genfi konferencia megerősítette, hogy a tengerszorosok a nyílt tenger két részét kötik össze. Ezek szerint kötelességünk a tengerszorosokat békében, háborúban szabadon hagyni.

Flemming Hedegaard, a dán külügyminisztérium nemzetközi gazdasági főosztályának vezetője és munkatársa, Christian Faber-Rod elöljáróban kifejtették: – Hívei vagyunk a Nyugat és a Kelet két nagy gazdasági közössége, az EGK (Európai Gazdasági Közösség) és a KGST párbeszédének, illetve szervezett együttműködésének. Addig is, míg a kooperáció szerződéses keretet nem ölt, a kétoldalú kapcsolatok bővítésével igyekszünk kivenni részünket a nemzetközi munkamegosztásból, az árucseréből. Természetes, hogy elsősorban a szomszédainkkal, a térség államaival, így a Szovjetunióval, az NDK-val és Lengyelországgal is keressük a minél tökéletesebb együtt munkálkodás módjait. Az NDK-val az idén már kormányközi vegyes bizottság dolgozta ki az együttműködés legcélszerűbb irányait – mondta Flemming Hedegaard. – Külpolitikai irányzatunknak messzemenően megfelelnek a helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumának ajánlásai. Tisztában vagyunk azzal, hogy még igen sok lehetőség kihasználása vár ránk – egyebek között a környezetvédelemben. A Balti-tenger élővilága megmentésére kidolgozott terveket csak nemzetközi összefogással lehet megvalósítani.

„Álláspontunk: Dániának cselekvően részt kell vennie a Balti-tenger melléki országok sokoldalú együttműködésében, tennie kell a politikai enyhülésért, a leszerelésért” – szögezte le beszélgetésünkkor Gunnar Kanstrup, a Land og Folk, a Dán Kommunista Párt lapjának társ-főszerkesztője. – A gdański és a helsinki konvenciót egyaránt az első konkrét kezdeményezésnek tartjuk a balti országok kapcsolatrendszerének megteremtésében. Érthető, hogy egy baloldali párt, a Dán Kommunista Párt tagjaként, publicistaként, a közélet iránt érdeklődőként, nem elsősorban a környezetvédelmet javító, a tengeri élővilágot megmenteni hivatott szerződések részleteit, méltattam, hanem a szándékot...

Beszédének lendületét egy telefonhívás szakította meg rövid időre. Århusból, a párt ottani szervezetéből hívták Gunnar Kanstrupot: megérkezik-e a délutánra tervezett nagygyűlés kezdetéig...

„Szóval a szándék – folytatta –, amely az enyhülés légkörének megfelelően, a helsinki Európa-konferencia ajánlásainak szellemében országok egész csoportját képes mozgósítani egyetemes emberi célokért. A hét országból senki sem képes a hatalmas, évekre szóló feladatokat megoldani, csakis a nemzetközi összefogás vezet eredményre. Ha viszont a kormányok, esetünkben a dán kormány hivatalosan is támogatják a tudósok, szakemberek tevékenységét, együttműködését szovjet, lengyel, NDK-beli kollégáikkal, ezt a párbeszéd egyik formájának tekintjük – a különböző társadalmi rendszerű országok állampolgárai között.

– Minél több a közös témánk, minél több szakmai, gazdasági, kulturális stb. szál köt össze bennünket, a Balti-tenger partjain élő embereket, annál egységesebben cselekedhetünk a népek barátságáért, az enyhülésért. Azért, hogy a Balti-tenger végre a béke tengere legyen.