Gyógyító könyvek – szóvitaminok

Rozán Eszter író, újságíró, biblio-terapeuta volt legutóbb a Vas megyei TIT Hölgyklub vendége, aki „Hogyan segítenek a könyvek a gyógyulásban, irodalomterápiáról legújabb kutatások alapján” címmel tartott szerfölött ritka témájú előadást.A biblioterápia könyvekkel gyógyítás; szépirodalmi szövegek, újságcikkek, dalszövegek alkalmazásával rávezet bennünket arra, hogyan találhatunk problémánkra segítséget, megoldást. (A nyitó kép forrása: Yahoo Actualités)

Az írónő (a képen) részletesen beszélt arról, hogy miért érdemes olvasni, milyen jótékony hatásai vannak a könyveknek: a rendszeres olvasás fejleszti a szókincset, a memóriát, a koncentráló-képességet, csökkenti a stresszt és lassítja a mentális képesség romlását. Gyerekeknél az olvasás növeli a biztonságérzetet, segíti az én-azonosság kifejlődését, a szeretet fogalmának kialakítását, és közrejátszik abban is, hogyan szeressék önmagukat és társaikat. A gyerekek a népmesékben olyan mesehősökkel találkoznak, akik céljaikért keményen megküzdenek, a siker nem hull az ölükbe: a mesék, a nekik szóló történetek arra tanítják a kis olvasókat, hogy a döntésekért magunk vagyunk a felelősek, és ezek a döntések alakítják majd későbbi sorsunkat.

Az előadó rámutatott, hogy sokfajta olvasó létezik: a poligám olvasó képes egyszerre, egyidejűleg több könyvet olvasni, a monogám olvasó viszont csak egyetlen egyet, az extrovertált olvasó rengeteg tevékenységet végez, együtt él a könyvével és ezt a külvilág felé is közvetíti, az introvertált (nehezen barátkozó, befelé forduló típusú, külső világtól elforduló) olvasó elmélyültebb, és nem szívesen beszél a könyv nyújtotta élményekről.

Mi a különbség a női és a férfiolvasók között? – hangzott el az előadó a kérdése, és már idézte is Ian McEwan kortárs brit írót: „Abban a pillanatban, ahogy a nők eltűnnek a Föld színéről, a regény is meghal…” Egy vizsgálat kimutatta, hogy a nők 46%-a rendszeres olvasó; elsősorban a szerelmes és misztikus történeteket, valamint az izgalmas krimiket kedveli. A férfiaknak mindössze 26%-a olvas rendszeresen, ők a történelmi témájú könyvek és a memoárok iránt érdeklődnek.

Részletesen beszélt Rozán Eszter a biblioterápia két ágáról is: a klinikai biblioterápia mentálisan sérült emberekkel foglalkozik, a fejlesztő biblioterápia pedig krízishelyzetbe szorult gyerekekkel és felnőttekkel; ilyen esetek a többi közt a tanulási nehézség, válás, a gyász. A fejlesztő biblioterápia – Eszter is ezzel foglalkozik – elsősorban az önismeret fejlesztésére szolgál, segíti a normális fejlődést és az önmegvalósítást. Mosolyogva említette, hogy a biblioterápia nem mai keletű dolog: már az őskorban kezdődött, amikor az ősember esténként a barlangban a tűz mellett mesélt társainak a vadászatról, és ez hozzásegítette őket, hogy feldolgozzák a napi történéseket.

Szembesülhetünk olyan problémával, amikor érzéseinket, gondolatainkat nem tudjuk szavakba önteni, nem merünk beszélni róla, félünk a külvilág reakciójától, úgy érezzük, hogy ez csak velünk történik meg. Ilyen esetben nagy segítség a biblioterápia, amikor kiscsoportos foglalkozáson az olvasás feloldja a szorongást, az egyedüllét nyomasztó érzését, közösen dolgozzuk fel az adott történetet: látszólag a főhősről, de valójában a magunk problémájáról beszélünk.

Rozán Eszter szerint nagyon hasznos és ajánlott terápia a naplóírás, gondolatainkról, saját történéseinkről. Ha jól megfogalmazzuk és leírjuk azokat a problémákat, amelyek foglalkoztatnak bennünket, ezzel három lépés távolságból, kívülről szemléljük a dolgokat, már nem is látjuk annyira tragikusnak problémánkat és ez jobban elvezet bennünket a megoldáshoz is.

„A könyvek hozzásegítenek ahhoz, hogy tartalommal töltsék meg az életünket és értelmet találjunk, a történetek pedig gyógyítóan hatnak” – mondta előadása végén Rozán Eszter, majd a hallgatóság nagy örömére elővette kis gitárját, az ukulelét (a polinéz szigetvilág kedvelt hangszere) és két saját dalával ajándékozta meg a Hölgyklub közönségét.