Kivándorlást, pályaelhagyást fontolgatnak fiatal kutatók
A fiatalokat leginkább az elhivatottság, a felfedezés izgalma vonzza a tudományos pálya felé, ugyanakkor éppen a pályakezdő, 35 évesnél nem idősebb kutatók látják a legbizonytalanabbnak a jövőjüket. Ez az egyik legfontosabb megállapítása az Akadémia által kezdeményezett annak a felmérésnek, amely a teljes magyar tudományos életre kiterjedt. A jelentést 1760 megkérdezett válaszait értékelve készítette el kilenc fiatal kutató. A dokumentum teljes terjedelmében itt olvasható.
Az MTA 188. közgyűléséhez kapcsolódva, tavaly rendezték meg először a Magyar Tudományos Akadémián a fiatal kutatók fórumát. Majd az idén márciusban közzétették azt a kérdőívet, amelyben felmérték a 45 évesnél fiatalabb kutatók körülményeit és véleményét. A válaszolók nagy többsége az akadémiai intézményekben vagy a felsőoktatásban dolgozik.
A válaszok alapján a legnagyobb arányban az elhivatottság, a tudományos felfedezés izgalma vonzotta a fiatal kutatókat pályájukra. A kutatási eredmények hasznosíthatósága, a tudás továbbadásának lehetősége szintén fontos szempont volt.
A pályaelhagyás legfőbb okai: az alacsony oktatói-kutatói fizetések, valamint a kutatási források és az infrastruktúra hiányosságai. Fontos volt emellett a túlzott adminisztrációs és oktatási terhelés is. Az elemzés szerint a pályakezdő, 35 évesnél fiatalabb kutatók látják a legbizonytalanabbnak a jövőjüket, és mindenekelőtt ők fontolgatják a pálya elhagyását, illetve a kivándorlást.
A többi tudományterülettel összehasonlítva, az orvosi terület kutatói tartották a legvalószínűbbnek, hogy öt éven belül külföldre költöznek.
A kutatói pálya vonzerejét a válaszolók szerint leginkább a versenyképes fizetések, valamint a kutatói infrastruktúra fejlesztése, korszerűsítése erősítené. A fiatal kutatók kiszámítható kutatói pályaívet és stabil, megbízható intézményi környezetet szeretnének.
A felmérést készítők külön foglalkoztak a női kutatók körülményeivel. Bár a Magyar Tudományos Akadémia eddig is fontos lépéseket tett a kutatónők támogatására, csakhogy ez az intézkedés elsősorban a pályájuk közepén járó kutatónőket érinti. A válaszadók szerint az életpálya teljes ívében szükség lenne az egyes életszakaszoknak megfelelő támogató programokra. A kutatónők hátrányait jól jelzi, hogy a nem reprezentatív mintánkban a harmincas éveikben járó férfiak közül jóval többen töltenek be vezető pozíciót, többüknek van magasabb tudományos fokozatuk, mint a nőknek. A női válaszadók 28%-a mondta azt, hogy érte már hátrányos megkülönböztetés a tudományos pályafutásán.
