Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2024. március 29. Az év 89. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 739371. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Két túsz az ezerkétszázból

Két túsz az ezerkétszázból
Horváth Kálmán

Az idősebb nézők szent áhítattal lesik, a holland szerző, a színésznőként ismert, Carly Wijs: Mi és ők című drámájának szereplőit a Jurányi Produkciós Közöségi Inkubátorházban. A tornatermet idéző tornateremben két fiatal, szinte még gyerek fut, ugrál egyfolytában 60 percen át. Az idős emberek többségének, nem hajlik a lába, már a lépcsők használatától is elfárad, nekik bravúr a produkció, ha egyszer ők is megcsinálhatnák ugyanezt, talán még a hátralévő napokat is megfeleznék.

Dokumentumdráma, kamaradarab: Mi és ők a címe, a történet a beszláni általános iskolában játszódik, 2004 szeptemberében, az új tanév első napján. Oroszországban vagyunk, de a szomszéd már Csecsenföldről néz ránk, a harmincöt terrorista is onnan érkezik, ők tartanak fogva ezerkétszáz túszt. A világ most ide figyel, a fenyegetésekre, a kivégzésekre, a gyermekük megmentésére érkező traktorosra, a bárddal hadonászó hentesre, aztán az orosz biztonsági erőkre. A tornateremben pedig két gyerek oszt, szoroz, számba veszi az esélyeket, hány terrorista jut egy fogolyra.

Dráma ez, elmondhatatlan, eljátszhatatlan. Két gyerek nem szenvedhet, nem retteghet, nem bizakodhat mindenki helyett. A gyerekek, csak gyerekek, még akkor is, ha a nézők a leendő jó csajt vagy jó pasit látják bennük. A gyerekek, csak tanulják a karakterek megformálását, az érzelmek kifejezését, az artikulációt. Felnőttként már övék lehet mesterségük minden titkos fogása, de akkor már nem lehetnek, még a színpadon sem, gyerekek.

Kibékíthetetlen az ellentét, a tartalom viaskodik a formával, az utóbbi győz, a gyerekek maradnak gyerekek, csókolommal köszönnek, ha hibáznak vonogatják a vállukat, esendők, szeretnivalók, de még csak kezdő színészek, ahogy mondják, friss diplomások. A kislány: László Lili, és a fiú: Vilmányi Benett, a tornaterem pedig csak tornaterem, a nézőtér padsor, Carly Wijs szövege kissé száraz, a rendező meg csak futatja a szereplőket.

A gyerekek igyekeznek, hosszú a pálya, még sok minden elérhető rajta…