Büszkeség és balítélet – két színészre a pesti Centrál Színházban
Szeptember 28-án Ujj Mészáros Károly rendezésében mutatja be a Centrál Színház a világirodalom egyik legszebb és máig legnépszerűbb szerelmes regénye, a Büszkeség és balítélet színpadi adaptációját. Jane Austen művéből Joannah Tincey angol színésznő készített átiratot, melyet nagy sikerrel játszottak az Egyesült Királyságban.
A darab hazánkban most először lesz látható, a szövegkönyvet a Centrál Színház dramaturgja, Baráthy György fordította. Az előadás különlegessége, hogy a két főszereplő, Balsai Móni és Schmied Zoltán összesen 11 karaktert alakít. Szórakoztató előadásra számíthatnak a nézők, tele izgalommal, érzelemmel és humorral.
A „Liza, a rókatündér” című nagysikerű filmvígjáték rendezője, Ujj Mészáros Károly ezúttal a színházban mutatja meg tehetségét. Az ő rendezésében látható a „Büszkeség és balítélet”. A siker titka Jane Austen néha bonyolultan talányos, néha elrajzoltan nevetséges szereplőiben rejlik – akik, persze, mindvégig imádnivalóan emberiek. A Centrál Színház előadásában színre lép a bájos és eszes Lizzie, a zord és titokzatos Mr. Darcy, az álmatag Jane, a kenetteljes Mr. Collins, az egymást gyötrő Bennet házaspár, a csacska Kitty és a még csacskább Lydia, és valamennyi rokonuk, barátuk, ismerősük – életre keltőjük pedig mindössze két virtuóz színész: Balsai Móni és Schmied Zoltán.
Az előadás rendezője, Ujj Mészáros Károly tudósítónknak elmondta: „Az előadás hangulata annyiban hasonlít a Liza, a rókatündér világához, hogy most is picit elvarázsoljuk a nézőt és egy szórakoztató, humoros, érzelmes utazásra visszük. Vetített hátterekkel dolgozunk, ezáltal sok helyszínt tudunk megjeleníteni, így látványos is lesz. A darab alapjául szolgáló regény 200 éve született egy női szerző tollából, és akkoriban forradalmi műnek számított. A ma embere számára is aktuális: megmutatja, az előítéletek mennyire félre tudnak vinni egy kapcsolatot, hogy mennyire el tudunk beszéni egymás mellett. Mindezek mellett a darab humora, érzelmessége, angolsága szemernyit sem kopott”.
