Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2024. március 28. Az év 88. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 739370. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Johnny, megint útban vagy

Johnny, megint útban vagy
Horváth Kálmán

Szeretni kell az ilyen típusú filmeket, mint ahogy a szülőnek a furcsa gyermeket, édes istenem, nem így képzeltem el, de most itt van, vissza nem küldhetem, elfogadom olyannak, amilyen, még az is megtörténhet, hogy idővel megkedvelem. (Kép: Daily Express)

Az angolok furcsa gyermeke, Rowan Atkinson, az apja lehetne Benny Hill, magyar testvére esetleg Gálvölgyi János, a francia fivér pedig Pierre Richard, az időközben megöregedett magas, szőke férfi, felemás cipőben. Atkinson, alias Mr. Bean, nem született komikusnak, drámai színészként kezdte, a Maigret-sorozat címszereplőjeként ma sem tagadja meg gyökereit, de egyszer valaki azt mondta, hogy az angol nemzetnek nem konzultáció, hanem röhögtetés kell, ő pedig rájött arra, hogy csiklandozás nélkül is tud nevettetni.

Sokan szeretik megfricskázni a tömegszórakoztatást, szívesen parodizálják a „klasszikus” hősöket, nekik nem szent Rambo, a Halálos fegyver két zsaruja, A szökevény Kimble doktora, és persze röhögnek James Bondon, a világ örökös megmentőjén, kütyüjein, kamuból lezavart pofonjain, nekik köszön most újra be Rowan Atkinson, azaz Johnny English, az angol szupermen, a titkosszolgálat megmentője, a birodalom legveszélyesebb kémje.

Tizenöt évvel ezelőtt ismertük meg, szerepe szerint, hülye gyerek volt, az is maradt. Valahonnan ismerős a helyzet, amikor egy ország elveszíti legjobb szakembereit, akkor a régieket kell újra munkába állítani, hajrá, a nyugdíjas szövetkezeteké a jövő. Ha valaki még emlékszik a mozi hőskorára, a csetlő-botló karakterekre, a pofába vágott tortákra, a mulya szerelmesekre, az csak ámul, hogy miközben már homorítottan szélesvásznú a vászon, és dolby digital a hang, az ember még mindig a másik ügyetlenségén mulat a legjobban.

A gond csak annyi, hogy manapság már túl sok a hős, manapság már miniszterelnökök is vésszel riogatnak, halált megvető bátorsággal fordulnak szembe a semmivel, ráadásul mindezt annyira hitelesen teszik, hogy a hívők legszívesebben bevezetnék a 25. órát, csakhogy több idejük legyen vezérük imádatára.

(Kép: The Adelaide Review)

A Johnny English nagyszerűen fényképezett, érdekes, olykor izgalmas helyszíneken játszódó történet, tele geggel, kicsit hétköznaposan, ötlettel, néha ökörködéssel, a mozi szerelmesének egyéjszakás kaland, benne a Theresa May-ra hajazó Emma Thompson, a Hamletből és A Quantum csendjéből betévedő Olga Kurylenko, az új férfiideál, Jake Lacy. Körülöttük téblábol a furcsa gyerek, Rowan Atkinson, mindig útban van, lehet simogatni, és lehet tőle félni, ha nagyon szeretgetjük, harmadszor is visszajön…

 

Johnny English újra lecsap /Johnny English Strikes Again – francia–amerikai–angol kalandfilm, 2018. Szereplők: Johnny English – Rowan Atkinson; Ophelia – Olga Kurylenko; Jason – Jake Lacy; Bough – Ben Miller; Tara – Miranda Hennessy; miniszterelnök – Emma Thompson; Pegasus – Adam James; Lesley – Pippa Bennett-Warner; Fabian – David Mumeni; Viola Lynch – Irena Tyshyna. Rendező: David Kerr; forgatókönyvíró: Neal Purvisrobert Wade; operatőr: Florian Hoffmeister; vágó: Tony Cranstoun; producer: Chris Clarkraphaël Benoliel; társproducer: Andrew Warren.