Sokba kerül a hordozott számok hívása – javaslat gesztus értékű szolgáltatásra

Sokakat, elméletileg mindazokat érintő/érdeklő kérdéssel fordult egy olvasónk lapunkhoz azok nevében, akik (elsősorban mobil)telefont használnak. Azóta ugyanis, hogy hazánkban is lehetővé vált a hívószám-hordozás, gyakorta nem az a szolgáltató fogadja a hívásokat, amelyiket a hívó fél a körzetszám alapján feltételez.

Különféle meggondolások és igények alapján sokan elhordozták eredeti (telenoros, t-mobile-os, vodafone-os, tehát 20-as, 30-as, 70-es) hívószámaikat más körzetekbe, ám pusztán a hívószám alapján megállapíthatatlan, hogy melyikbe.

Olvasónk megjegyzi, hogy sokakkal együtt olyan tarifacsomagra fizetett elő a szolgáltatójánál, amellyel ingyen hívhatja a sajátjával azonos körzethez tartozó előfizetőket. Az ilyesmi általában családok, baráti közösségek esetében gyakori. A telefonáló a körzetszám ismeretében gyanútlanul tárcsázza hasonszőrű társait, és csak a telefonszámlájáról derül ki, hogy a hívottak (bár megtartották eredeti hívószámukat) más szolgáltató ügyfelei. Még pontosabban: a telefonszám alapján telenorosnak vélt előfizető szolgáltatója például az UPC, miáltal akár csillagászati összegre is rúghat egy-egy hosszabb hívás.

Olvasónk is ekként járt, és bosszankodik is, mert a látszat csal.

Kérdéssel fordultunk a hazai nagy mobiltelefon-szolgáltatókhoz: mit tehet az előfizető, hogy ne érje anyagi kár az „áthordozott” számok hívása miatt?

A válaszokból kiderült, hogy a hatóság nem kötelezi a szolgáltatókat arra, hogy figyelmeztessék a hívót: hordozott számot tárcsáz, tehát számára feltehetően (az esetek többségében!) nem ingyenes, sőt. A mobilszolgáltatóktól kapott tájékoztatás szerint azt, hogy egy adott telefonszám melyik szolgáltatónál van, a hívó ügyfél telefonon és interneten keresztül tudhatja meg. (Sajnos, egyikük rossz, nem létező linket közölt szerkesztőségünkkel, de néhány nap elteltével megküldte a helyeset: https://www.telenor.hu/ugyintezes/tudakozo)

A másik mód: az 1748-as szám tárcsázása után az IVR (magyarul: automata hangbemondó és önkiszolgáló rendszer ) a rövid üdvözlést követően kéri a telefonszámot az előválasztóval együtt (pl. 201234567, 301234567, 701234567), majd a * gomb megnyomásával megtudható, melyik szolgáltatónál van a szám. Ha valaki 06-tal adja meg a kért számot, vagy * helyett #-et nyom meg, azt is elfogadja a rendszer. Az üdvözlő szöveg végighallgatása nem kötelező, az alatt is megadható a kért szám.

Önkiszolgáló ügyfélszolgálati felületen (USSD-kóddal) is elérhető a lekérdezés ekként:  a *126* körzetszám hétjegyű telefonszám# (pl.: *126*701234567) kódot kell elküldeni a hívásindító gombbal.

Az NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) is működtet egy web-oldalt: http://szamhordozottsag.nmhh.hu, ahol ugyancsak megtudható, hogy egy adott telefonszám melyik szolgáltatóhoz tartozik.

Mindez elméletileg nagyon szép és jó. Pusztán körülményes, és korántsem gyakorlatias. A telefonálónak ugyanis csak elvétve jut eszébe, hogy rendelkezésére állnak a felsorolt lehetőségek. A telefont az ember elsősorban azért használja, mert sürgős az elintéznivalója. És persze gyanútlan is: eszébe sem jut, hogy egy-egy (számára az előfizetése alapján) ingyenes körzet nem az, mi több, ha hosszúra nyúlik a beszélgetés, akár sok száz vagy ezer forintjába is kerülhet a hívás.

Manapság, amikor elektronikus, digitális módon, számítógéppel gyakorlatilag bármi megoldható, a hordozott számokra figyelmeztetés sem lehet(ne) kivitelezhetetlen. Pusztán egy géphangot kellene beleprogramozni a hívásba, amellyel sokak számára megtakarítható lenne a többletköltség, ha úgy dönt, neki nem éri meg a telefonálás akár sokszoros áron.

Megoldható lenne a figyelmeztetés oly módon is, hogy csak azok részesüljenek benne, akik kérik ezt a – remény szerint ingyenes – szolgáltatást. Abban a tudatban, hogy a hazai mobilszolgáltatók meglehetősen nyereséges vállalkozások, a számhordozásra figyelmeztetés akár rokonszenves gesztus is lehetne részükről.

Kérésünkre 2018. október 2-án reagált az NMHH Kommunikációs Igazgatósága a cikkünkben fölvetett problémára:

"Nincs szabályozás arra, hogy a telefonszám-hordozottságot híváskor a szolgáltatók valamilyen módon jelezzék, de elmondható, hogy az elmúlt években a piaci szereplőktől nem érkezett javaslat ilyen típusú szolgáltatás bevezetésére, és nem is jellemző, hogy a hatósághoz ezzel kapcsolatban javaslatok, panaszok érkeznének a fogyasztóktól – átlagosan félévente kap a hatóság ilyen megkeresést. A technológiai feltételek valóban rendelkezésre állnak, de ezügyben a szolgáltatókat érdemes megkeresni. A cikkben is említett számhordozottsági tudakozón le lehet ellenőrizni a kérdéses számokat, amit a cikk által leírtakkal szemben sokan meg is tesznek, hiszen 2015 februárja óta már több mint 300 ezer lekérdezés volt az oldalon. Az NMHH javasolja, hogy akinek fontos tudnia, hogy körzeten belüli számot hív-e, az ilyen rendszeresen hívott számokat időnként ellenőrizze.

Ha a fogyasztó nincs internet közelében, a cikkben említett 1748-as telefonszámon és USSD kód segítségével is megtudhatja egy adott számról, hogy hordozott-e."

Véleményünk: ha nincs szabályozás, akkor szabályozni kellene – ezt is. Ha nem érkeznek is panaszok javaslatok (pl az Infovilág bizony javasolta!) a hatósághoz ebben a témában, akkor is megfontolandó, mert akárhogy tekintjük is: a hordozott számok jóhiszemű hívása sokak számára többlet kiadással jár, azaz: gyarapítja a mobilszolgáltatók bevételeit, miközben megrövidíti a fogyasztót. Továbbra is fenntartjuk eredeti javaslatunkat, hogy a mobilszolgáltatók (vagy önként, vagy a hatóság kidolgozandó jogszabálya értelmében) valamilyen módon jelezzék a hordozott számra irányuló hívás létrejötte előtt, hogy a hívó félnek esetleg többlet kiadása keletkezik, ha a kapcsolás megvalósul.