A mi Európánk és a szorító hurkok

Trump törölte a magyarországi ellenzéki médiának ígért amerikai pénzügyi támogatást, gratulált Orbán Viktornak sorrendben harmadik választási győzelméhez, és most építeni kezdi a kapcsolatokat. „Trump elnök nagyon erős vezetőnek tekinti Orbánt” – idézi a Die Welt David Cornsteint, aki június óta látja el a budapesti amerikai nagyköveti posztot.

Ez önmagában is veszélyes jelenséget tükröz. Egyre inkább szorítanak a hurkok a mi értelmezésünkben vett Európa körül – ami Európát valójában Európává tette, és ma is megkülönbözteti a világ minden más részétől. És aminek a keleti határai, éppen közös nagy értékei miatt – reméljük – a jövőben sem a Lajtánál érnek véget…

Tetszik, nem tetszik egyre több a különböző típusú, gazdasági, politikai, katonai, akár történelmi okokból, sőt az „új népvándorlásból” eredő olyan összekötő kapocs a legkülönbözőbb országok, hatalmak között, amelyeknek egyik közös nevezője objektíve: a fejlett, közösségben versenyképes Európa megszorongatása.

Nézem a térképet: Orosz-, Törökország, Irán, Irak, Szíria együtt nem akármilyen világhatalmi tényező, működő eleme katonailag, politikailag a világpolitika egyik globális értelemben is legéletveszélyesebb régiójának. Oroszország, a V4-ek – benne Magyarország – ilyen-olyan közös vagy csak egyesek által közösen mutatott folyamatos mocorgása – kiegészülve a szélsőjobbra csúszó Ausztriával és a kiszámíthatatlanul zavaros Olaszországgal, sőt, a migráció sújtotta egész Dél-Európával, ha koordinálva nem is, de összeadva biztosan nem erősíti a közös Európát. És ezen nem csupán csak az értendő, amit „Brüsszelként” szoktak emlegetni.

Ehhez járul Trump Amerikájának világkereskedelmi háborúja, amelynek nem titkolt egyik fő célpontja a nagyon is versenyképesen konkurencia Európai Unió, a 28-ból lett/lesz 27-ek. De még az ennél is bővebb, 21. századi értelemben modernnek számító Európa közös gazdasági, kulturális, társadalmi potenciálja – akár az Urálig.

Óriási kérdőjel mostantól (nem csupán nekünk, magyaroknak): milyen szerepet szán Trump ebben a naponta változó helyzetben Magyarországnak?

Miközben Kína  (egyáltalán nem mellékesen) úgy állja a párbajt Amerikával és – vegyük észre, korántsem csak Washingtonnal, hogy nem túl hangosan, főként azonban nem különösebben zavartatva – járja a maga hosszú távra kiszámított útját, otthon és a világ szinte minden régiójában.

Európában is.