Beatrix, II. András neje – Verona
Rómeó és Júlia városának látogatói közül feltehetően kevesen tudják, ki lehetett az a magyar királyné, akiről a nevezetes erkélyes palotához vezető egyik utcácskát elnevezték. Van a kis köznek egy hosszabb neve is: VICOLO BEATRICE D’ESTE (REGINA D’UNGHERIA)
Vagyis Estei Beatrix (1210–1239): magyar királyné. II. András harmadik felesége az Este-házból, Aldobrandin anconai őrgróf leánya. Pápai krónikások feljegyzései szerint szüleit korán elvesztette, s rokona, VII. Azzo gróf ferrarai udvarában nevelkedett. Itt ismerte meg itáliai útja során a magyarok királya, aki második hitvese után is megözvegyült. 1234-ben Székesfehérvárott kötöttek házasságot, ám az idős király a rákövetkező esztendőben, 1235-ben meghalt. A trónon következő IV. Béla és felesége kíméletlenül bánt Beatrixszal, fogságban tartottak, ahonnan csak a király temetésére érkezett német küldöttséggel sikerült megszöknie – álruhában. Gyermeket várt (István herceget, a későbbi utolsó Árpád-házi király, III. András apját), akit német földön, Werdában hozott a világra. IV. Béla családja nem tűrt új trónörököst, sőt megvádolták azzal, hogy a gyermek valódi apja Apodfia Dénes nádor.
Mivel mostoha gondviselője az Este-házból hozomány nélkül bocsátotta el, a rágalom nehéz helyzetbe sodorta. A Velencei Köztársaság nyújtott számára védelmet, s IV. Ince pápa juttatta jövedelemhez. Később visszatért Ferrarába, ahol megalapította a Szent Antalról nevezett női bencés kolostort. Apja szentként tisztelt nővérének példájára maga is belépett az Este melletti gemolai kolostorba, ott is halt meg – még harminc éves sem volt…
Köszönöm Peredi Ágnes kolléganőmnek a fotókat és Nagy József Ferenc barátomnak a történet ismertetését.
