Szomszédom a képviselőm

Ha már az ember dicsekszik, kezdje a legnagyobbal, még akkor is, ha tudja, így lesz tele a spájz irigykedővel. Mondom tehát, a metrón együtt utaztam Burány Sándorral. Kispest-Kőbánya országgyűlési képviselője közvetlenül mellettem ült, egy rázkódáskor talán még a kezünk is összeért, ennél többet földi halandó nem kívánhat. (Kép: nlCafé)

A kék metró maga a megtestesült szocializmus, Bokros Lajos korábban például a Köki-nél szállt be, és ahogy helyet foglalt, már vette is elő a Népszabadságot, és azt olvasta utazása befejezéséig. Mostanában nem látom, gyanítom, keresi az újságját, és nem találja.

No, de vissza az én dicsekvésemhez: ülünk a hármas tagozódásban: szerénységem, a képviselő és egy fiatal hölgy, gyakornok talán. Csinálnék én szelfit, fél éve van mobilom, de lehalkítani sem tudom, nem is lesz soha okos, mert sem könyvtárba, sem moziba, sem színházba nem jöhet velem. Fotó tehát nincs, helyette van fülelés. Illetve, csak lenne, diszkrét jármű a metró, főként a 3-as, úgy zörög, hogy még a szomszédok beszélgetését sem érteni.

Burány a másnapi programjáról beszél, ha jobban hallgatódznék, akkor sem vádolhatnám azzal, hogy a nőkkel akarna kiegyezni vagy a hazáját megvédeni az ellenségtől. A Kálvin téri megállóban szállnak le, sietnek, mert ez már kivehető, rendezvényre mennek. Én utazom tovább, nincs bizonyítékom a nagy találkozásról, titokként őrzöm magamban, mert milyen ember az, akinek még egy titka sincs. Eddig, de nem tovább.

Most olvasom a szörnyűséget, hogy nem egy ellenzéki politikus, hanem egy piás szomszédságában zötyögtem Kispesttől a Kálvin térig. Mint kiderült, Burány az idén januárban sörözés után autót vezetett. Hihetetlen, hogy ez nálunk megtörténhetett. A rendőrök megállították, igazoltatták, ő pedig nem hivatkozott mentelmi jogára (pedig volt neki) hanem beismerte vétkét. Most a Legfőbb Ügyészség, a hazai korrupció üldözője, az uniós pénzek lelkiismeretes őrzője, a Quaestor-károsultak barátja, Burány megbüntetését kéri az országgyűlés elnökétől. Fideszes ismerőseim szerint, egyetértek velük, a halálbüntetés arányos lenne a vétséggel. Én például eddig még sem akasztott, sem főbe lőtt emberrel még utaztam a metrón, ha mégis tehetném, biztosan figyelnék, hogy miről beszél két állomás között.

Jó, tudom, hogy a politikusok nem bántják egymást, Kövér László ad egy figyelmeztetést Buránynak, a büntetésről jegyzőkönyv készül, és ezt majd megmutatják az Európai Csalás Elleni Hivatal Magyarországon vizsgálódó munkatársainak. „Mi, hogy nálunk nincsenek következményei az euró milliárdok eltűnésének? Ne tessék már viccelni, itt ez a Burány, ezt is elkaptuk. Rendőrség, ügyészség együtt.” Ezt fogják mondani, sejtem.

Én meg ott ülök majd az alagútban, zötyögök, nyáron érzem a füst szagát, de azt mondják, semmi baj, ez a karácsonyi gyertya illata…