Kukori-kotkoda – ma van a baromfi-világnap

A budapesti Vajdahunyadvárban rendezték meg az idén – sorrenden ötödik alkalommal – a baromfi-világnapot. Az esemény szervezője, a Baromfi Termék Tanács (BTT) stílusosan a Mezőgazdasági Múzeumot befogadó városligeti patinás építményt választotta helyszínül. A konferenciával és díjátadóval egybekötött programon az ágazat képviselői áttekintették a szakma helyzetét és a jövő kihívásait.

A baromfihús egyre meghatározóbb szerepet tölt be a világ élelmiszer-ellátásában – hangoztatták a konferencia előadói. Fajlagosan ebben a termékben van a legtöbb fehérje, s akkor még nem esett szó a tojásról. A magyarok táplálkozásában is meghatározó a baromfi; olyannyira, hogy az egy főre jutó fogyasztást tekintve a világon majdnem dobogós a helyezésünk, negyedikek vagyunk. Az emberiség létszáma rohamosan emelkedik, s gazdasági elemzők szerint a Föld élelmezése nem oldható meg a baromfiágazat nagyszabású fejlesztése nélkül.

A több mint 120 szakember részvételével megtartott mai tanácskozáson elhangzott: világszerte felismerték, mennyire versenyképes és sikerekkel kecsegtető ez az agrárszektor. Teljesítménye és jövedelmezősége nyolc-tíz év alatt rengeteget fejlődött; munkahelyeket teremtett és tartott meg.

Demográfusok szerint 2050-ben 9 milliárd ember népesíti be bolygónkat, ennek a kihívásnak egyedül a baromfiszektor tud megfelelni. Egyes statisztikai számítások szerint a baromfifogyasztás már most is meghaladja a sertéshúsét, ám ha esetleg pontatlanok is a kimutatások, a húszas éves végére ez vitán felül így lesz.

Zászlós Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) alelnöke azt hangsúlyozta a konferencián, hogy további fejlesztésekkel és beruházásokkal garantálni lehet a baromfiágazat versenyképességét, az export növekedését. Magyarország – méreteihez képest – már most is előkelő helyet foglal el Európában a baromfitermelő országok között, de további erőfeszítésekkel előbbre léphet a ranglétrán. Nagy figyelmet kell fordítani a járványvédelmi kockázat csökkentésének, és szükséges lenne korszerűsíteni a meglévő állattartó épületeket, illetve új telepeket is kellene létrehozni.

Világszerte – így Európában is – erősödik az állatvédők és környezetvédők nyomása az állattenyésztésre, ezért egyre keletebbre szorul az ágazat. A szélsőséges állatbarátok túlzó, ésszerűtlen jogszabályokat erőltetnek. Például levegősebb, kevésbé zsúfolt „ketreceket” követelnek, holott a baromfi éppen hogy kedveli az összebújást. A szigorúbb állatjóléti előírások keményebb élelmiszer-biztonsági előírásokkal, adminisztratív túlterheléssel párosulnak.

A fogyasztók körében is változó tartalmú és erősségű aggályok fogalmazódnak meg. Ezek körébe tartoznak olyan tévképzetek, hogy „teletömik” a madarakat antibiotikummal, vagy génmódosított takarmánnyal. Ebből annyi igaz, hogy a vándormadarak által terjesztett járványok (pl. madárinfluenza) megelőzésére szükség van/lenne az állatorvosok közreműködésére. A csirkehízlalásban alkalmazott szakszerű gyógyszerezés azonban nem okoz érdemi változást az emberi fogyasztásra kínált baromfihúsban, illetve az étkezési tojás minőségében.