Végre, jó választás

Az emberek azt hallják szívesen, amit szeretnének, ezért még annak is örülnek, ha becsapják őket. Ne tessék ellapozni, ez nem választási értékelő, hanem színikritika, a mondat pedig nem a vesztes ellenzéktől, hanem Lionel Percy akadémikustól, művészettörténésztől, egyetemi oktatótól származik.

A fene sem tud más fejével gondolkodni, ezért nehéz megmondani, hogy csalás volt-e Magyarországon a tisztának mondott választás. A bizonytalan állampolgár kóvályog egy keveset, aztán a válaszért nem a kocsmába, hanem a színházba megy. Nem akarok pánikot kelteni, de hamarosan itt, a jegypénztárnál is hosszú lesz a sor, a Valódi hamisítvány ugyanis igazi sikerdarab – Hernádi Judit és Kern András jutalomjátéka –, nem kell hozzá pártkötődés, csak sok pótszék, nehogy már kétharmaddal szégyenkezzen a nézőtér.

Ha valaki mégis bejut, a színpadon szembe találkozik egy Maude Gutman nevű expincérnő lakóbuszával és a gondjával, hogy az ócskásboltban szerzett, immár a tulajdonában lévő Jackson Pollock festmény valódi vagy hamisítvány-e. Mi, magyarok Munkácsy Mihály, Madarász Viktor, balosként Derkovits Gyula, radikálisként Aba-Novák Vilmos, kockafejűként Vásárhelyi Győző képein cseperedtünk felnőtté, nekünk Jackson Pollock neve olyan, mint a New York Yankees baseball csapatának összeállítása, és amikor az absztrakt expresszionizmusról értesülünk, azt kérdezzük, hogy az a vonat megáll-e Kisvárdán.

Jackson Pollock 42 évig élt, a festék csurgatásával, fröcskölésével alkotott, olykor a taknyát, és legnagyobb magyar kritikusunk, Simicska Lajos által emlegetett, de a saját g-jét kente a vászonra, de nyugi, a színház olyan, mint az imaház, amikor illetlenül cselekszünk, keresztet vetünk. A tét tehát nagy, ami Magyarországon négy év, az ott dollármilliók, ami itt gyűlöletkeltés, az ott szórakoztatás: engedjük már el magunkat!

A pesti Belvárosi Színház vígjátékként hirdeti Stephen Sachs amerikai szerző művét, de a történet minden poénja ellenére inkább szomorkás, hiszen a képzőművészet nagy talánya előbb-utóbb életünk minősítése lesz, szakértelmünk, biztonságunk kérdőjeleződik meg, ráadásul a két mulattató: az eladó, Hernádi Judit és a becsüs, Kern András egy olcsó poént sem enged meg magának, sohasem bohócok, csak nevettetők, olykor gondolkodásra késztetők, pedig Lionel Percy megmondta, hogy a hiedelem áttör minden mázon.

Tudtuk, persze, hogy tudtuk, ez a két színész, mi mindenre képes, de amikor a néző a tökéletességgel szembesül, akkor arra is gondolhat, hogy ezért az élményért született a földre. Stephen Sachs nemcsak drámaíró, hanem rendező, sőt színházigazgató is, valószínűleg nem ismeri a magyarországi közéletet, a dolga az, hogy jól eladható, darabokat jegyezzen, az már csakis a véletlenen, na meg az időzítésen múlik, hogy a jóból remek, az örökzöldből aktuális lesz. Nagyszerű a fordítás, a díszlet, és külön köszönet a jelmeztervezőnek Hernádi Judit ruhája izgalmasan merész dekoltázsáért. Előadás végén a művésznő meghajol, és attól kezdve nincs vita: a valódit látjuk, és nem hamisítványt. 

Valódi hamisítvány – vígjáték. Fordította: Kovács Krisztina. Maude Gutman: Hernádi Judit; Lionel Percy: Kern András. Dramaturg: Kovács Krisztina. Díszlet: Valló Péter. Jelmez-asszisztens: Tóth Hajni. Plakát: Csáfordi László. A rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit. Művészeti vezető: Zöldi Gergely. Rendező: Valló Péter. Producer: Orlai Tibor.