Panyola: elixír a szívnek és a gyomornak

Csodálatos, ötutcás kis községre hívom fel olvasóink figyelmét. Különösen azokét, akik a nyugalmat, a csendet, a szíves szót és vendéglátást, a lágyan, lassan folyó vizeket szeretik. No, meg a finom biogyümölcsöket, a papírhéjú diót, és a jó pálinkát.  (Képek: Okolicsányi Zoltán.)

A Szamos, az Öreg-Túr és a Tisza veszi körül az ősi szatmári települést, amely azonban éppen ezért szenvedett: az 1970-es évek árvize szinte teljesen elsöpörte a falut. Ám újjáépült, miközben megőrizték az itt élők a múltjuk legszebb hagyományait. Az egymás segítését, mindenki iránti kedvességet, vendégszeretetet.

Panyola a félvad szilvafák otthona, a zamatos „nem tudom” nevűeké, amelyek a három folyó ölelésében élő falu legjellemzőbbjei. Eredetileg az árterek kincsei voltak ezek, de ma már minden portán megtalálhatók. A hagyomány szerint a nevük úgy rögzült, hogy a kérdésre, hogy mi a neve ennek a szilvafajtának, csak azt tudták mondani: nem tudom. Kicsik, nem magvaválók, de az ízük kiváló. A másik, a szatmári szilva, amely eredetvédett, itt is gyakori, 61 körbezárt településen terem, csak ezeken a helyszíneken feldolgozva viselheti a nevet. Panyolán készül ilyen pálinka, főznek belőle lekvárt, aszalják. A pálinkafőzés az 1700-as évekre nyúlik vissza. A 2002-ben alakult Panyolai Szilvórium Zrt.-nek köszönhetően kizárólag magas cukortartalmú, válogatott étkezési gyümölcs felhasználásával, hagyományos receptek alapján, de modern szakmai megoldásokkal készül a hét termékcsalád több mint 35, minden ízében kézműves terméke. A számtalan hazai és nemzetközi díjat elnyert pálinkák készítési menetét az érdeklődők megtekinthetik és a kialakított látogatóteremben, a pálinka védőszentjének, Szent Miklósnak az ikonja közelében, meg is kóstolhatják.

A Panyolium is a szilvára épít. Munkatársai kiváló minőségű aszalt gyümölcsöket készítenek, friss alapanyagból, ugyancsak kézműves jelleggel, hagyományos, vesszőfonatú tartókon szárítva a kemencékben az almát, körtét, szilvát.

És a helyi asszonyok keze csodálatos. Itt ősszel a kertekben szabad tűzön fő, még éjszaka is kevergetve, a szilvalekvár, üvegekben rakják el a somlekvárt (ilyen finomat még sehol sem kóstoltam!), illatoznak a sütemények (mint például a Varga vendégház asszonyának, Irénkének a csörögéje), amelyeknek a receptjét szívesen megosztják a kíváncsiakkal. A férfiak sem maradnak ki a konyhai sikerekből: Szűcs Tamás krumpli-gombócos zöldséglevese, túróssüteménye a Nemtudom vendégház tűzrakója és kemencéje közeli beszélgetéssel, az alpolgármester citerajátéka mellett, hosszú ideig emlékezetes lesz. És igencsak ehető a papírhéjú milotai dió is.

A szatmári néphagyományok életben tartása miatt indították el a Panyolafesztet, öt éve pedig a hagyományőrző farsangot – tudtuk meg Muhari Zoltán polgármestertől. – A Panyolafeszt miden év augusztusában három napig csak a településről szól. Eddig közel ezer fellépőt és sok tízezer vendéget invitált a rendezvény a faluba. A fesztivált a falunapot helyettesítő programként hívta életre Muhari Zoltán vezetésével egy civilekből, lelkes fiatalokból álló csapat. Napjainkban már egyre távolabbról is ide vonzzák az érdeklődőket. A 600 lakosú falucska pedig tárt karokkal, finom ételekkel és italokkal vár mindenkit. Fellépnek népzenészek és néptánccsoportok, országos hírűek. A népi kultúra közvetít a városi lakosok és a vidéki vendéglátók között. Zenélnek a Tisza-parton a tutajon, táncolnak a vízben igencsak sokan a délelőtt is.

A jövő február 10-én sorra kerülő hagyományőrző farsang szintén fontos, disznóvágással egybekötött eseménye Panyolának. Az egyébként kiválóan főző helyi nyugdíjasklub minden évben megeleveníti az ötvenes-hatvanas évek fonójeleneteit. A farsangi jelmezes felvonuláson jó néhány száz maskarás, köztük medvék és kecskejelmezbe öltözöttek, járják az utcákat, betérnek egy-egy portára, ahol kisebb produkciók, néptánc-oktatás várja a látogatókat. A közösségi házban folytatódik a nap a farsangi bállal, amelyen két népzenekar is játszik. Versenyeznek a jelmezek, kóstolhatóak a helyi ízesítésű disznótoros ételek.

Panyolán vendégházak is üzemelnek, csaknem kétszáz vendégnek kínálnak a kilenc egyedi hangulatú házban kényelmes fekvőhelyet. A Cibere a kézműves és néptánc-táborok fő állomása, a Cserépkályhás nagyobb családok, vagy két kisebb baráti körnek ideális pihenőhely. A Luca ugyancsak a nagyobb társaságok, a kenuzni szeretők kedvelt helyszíne, a Fogadó a két kecskéhez hatalmas diófa alatt várja az igényes vendégeket. A Napkapu vendégház gyakori helyszíne a jógatáboroknak, a masszírozást kedvelőknek. A Nemtudomban lehet kerékpárt is bérelni, van kemence, tűzrakó és nagyon barátságos házigazda. A Panyolai Marica vendégházban a vendégek szatmári ízeket kóstolhatnak, este pedig citeraszó fejezi be a kellemes napot. Ugyancsak a finom ételek kínálata jellemzi a Varga vendégházat.

Muhari Zoltántól megtudtuk, az önkormányzat konyhája látja el az óvodát, a nyugdíjasokat, a rászorulókat. Van varróműhelyük, ahol gyönyörű abroszokat, kötényeket, szatyrokat készítenek eladásra. A Városok-Falvak Szövetségének tagjaiként a nemrég Rómában is bemutathatták süteményeiket, lekvárjaikat, a sokféle pálinkát, készítményeiket. Két nap alatt szétkapkodták ott minden árujukat. A turisztikai pályázaton most nyert összegből a jövő évben csónak- és pihenőházat alakítanak ki, és kenukat vásárolnak. Megjelenik Panyola a www.viziturapont.hu honlapon, mint turisztikai szolgáltatás. Így már nemcsak a szilva, a belőle készülő aszalvány és a lekvárok hangsúlyozhatók a település életében, hanem a vízitúra, a tutajozás, a kerékpártúrák, a várhatóan tovább bővülő néprajzi gyűjtemény, a traktoros kirándulás, a környékbeli, 64 templomot felölelő Középkori Templomok Útja állomásai látogathatók, hanem további széles skálán tudják az ide érkezők kíváncsiságát kielégíteni.