netszinhaz.com – egy zseniális ötlet valóra vált

Az ötlet tulajdonképpen zseniális, és mivel a televíziós csatornák már évek óta szinte teljesen kihátráltak a színházi közvetítésekből, hiányt szüntet meg. Képzeljük el, hogy valaki Budapesten, Szatymazon, New Yorkban, Haifában, Sidneyben megvásárolja a virtuális színházjegyét, (vagyis kap egy speciális kódot), és azzal – a megadott időpontban – beül a Szolnoki Szigligeti Színház, a kassai Thália Színház, vagy a Közép-Európa Táncszínháznak a páholyába, és egyedül, vagy családjával megnézhet egy zenés, vagy prózai magyar előadást! Ez ma már valóság. Az előkészítés stádiumában lévő álmok között persze jóval több színház, jóval több előadása is szerepel, de a színházak egy része bizalmatlan, nem érti, miért volna jó ez neki, és a fiatal vállalkozásnak is számtalan, pl. szerzői jogi kérdést tisztáznia kell, mielőtt a megállapodások megszületnének.

Kovács Áron ügyvezető és az „ötletgazda”, Kulcsár László kereskedelmi igazgató (pusztán névrokona az Infovilág hírportál felelős szerkesztőjének!) 2009 októberében, egy közös síelésen ébredt rá az újszerű, internetes színház lehetőségeire, majd alapította meg a Live Ticket nevű vállalkozást. Sok színházat megkerestek, de Balázs Péter, a Szigligeti Színház igazgatója volt a legfürgébb, aki a nemzeti ünnep kapcsán a szolnoki Bánk bán előadást szerette volna minél több emberhez eljuttatni. Így ezzel az ingyenes előadással, és szinte csak „suttogó propagandával” debütált a Netszínház tavaly október 23-án. A regisztrált nézőszám 1268 személy volt, az előadást 651-en tekintették meg. Magyarországról, illetve három kontinensről. Egy önkéntes kérdőív alapján (a kitöltők szerint) 32 százalékot csak ingyen érdekelné a virtuális színházlátogatás, 68 százalék viszont hajlandó 1–20 eurót fizetni az élményért. A nézők életkori megoszlásában természetesen a 37–75 éves felnőtt korosztály 70%-kal volt jelen.

Fontos tény: a külföldiek mind örömmel üdvözölték az óhazával való kapcsolattartásnak ezt az új lehetőségét is.A sokféleségre törekvés jegyében láthatták a nézők a kecskeméti Katona József Színház Három nővér előadását, a kassai Thália Színház Gálaestjét, jelenleg a szolnokiak Leányvásár című operettjét, és a Közép-Európa Táncszínház Aréna előadását adják, a Jókai Színházból pedig a Sóska, sültkrumpli című vígjátékot. A színházakban három kamera dolgozik; kettő mögött operatőr áll, a harmadik rögzítetten a teljes színpadot veszi, és így közvetítik nagysebességű internet-kapcsolaton keresztül a helyszínen élőben vágott adást. Ettől csak annyi eltérés van, hogy a tengeren túlra 6 órás időeltolódással küldik a jelet, hogy ott is meglegyen az esti színháznézés élménye. A Full HD-felbontású monitorral, vagy tévével rendelkező nézők a ma elérhető legjobb kép- és akár 5.1 Dolby Surround hangminőségben is élvezhetik az előadásokat. A szolgáltatást kiegészíti a tetszőlegesen ki-bekapcsolható többnyelvű felirat, és az arckövető szoftver is a néző interaktivitását szolgálhatja. A fiatalok akár a mobiljukon is „színházozhatnak”.A nézők a Netszínház honlapján választhatják ki a színházat, az előadást, az időpontot, és hogy milyen eszközön és minőségben kívánják megtekinteni az előadást, valamint ott vásárolhatják meg PayPal mikrofizetési rendszeren keresztül az előadás megtekintésére jogosító virtuális színházjegyüket. Később lesz közösségi jegykonstrukció is, ha például egy nyugdíjasotthon, klub, vagy egy iskolai közösség tagjai együtt ülnének le a nagy „színházi” képernyő elé.

A színházak maguk dönthetik el, hogy mely előadásaikat engedik át, mikor, és milyen mértékben. Ha egy előadás jegyeinek 90 százaléka már elkelt, nem kell félni attól, hogy mindenki majd tévén át akarna színházba menni, viszont ez a telt házat is hozhatja jegyeladás tekintetében. Tehát egy-egy előadásra nem feltétlenül azonos számú virtuális jegyet bocsátanak ki. Felvetődött a „konzerv” közvetítés ötlete is, de annak egészen más szerzői jogi követelményei vannak; olcsóbb az élő adás.

A Netszínházat ismertető sajtótájékoztatón jelen lévő Balázs Péter színész-igazgató arról is beszélt, hogy pl. a színészek mennyire örültek annak, hogy akár világhírnévre tehetnek szert, vagy hogy olyan közszolgálati darabok is nagyobb nyilvánossághoz juthatnak, amelynek nézettsége nem a musicalek jegyeladásával mérhető. Ugyanakkor azok is eljuthatnak a színházba, akiknek az egészségi állapota, távoli lakhelyük stb. nem teszi ezt lehetővé, sőt a közös élmény össze is hozhatja a családokat. Az sem elképzelhetetlen, hogy valaki a virtuális élmény után ténylegesen is a színházban szeretné megnézni az előadást.

A Netszínház kiötlői állami pályázatokba még nem kapcsolódtak bele, pedig a szolgáltatásban rejlő közszolgálatiság nem lehet közömbös a kulturális tárca számára sem. A vállalkozás közeli tervei között még több színház bevonása szerepel, azon túl könnyűzenei és jazz-koncertek közvetítése is hamarosan valósággá válhat. A távlati lehetőségek szinte felmérhetetlenek, de a technikai fejlődés tovább dübörög, és aki szemfüles, idejében ragadja meg ennek a lehetőségeit.