Kislány a pokolban – történelmi dráma a pesti zsinagógában
A kislány a pokolban – maga a szerző. Sárdi Mária a könyvéért 2003-ban megkapta a Béke Inter-Lyra díjat, ami (alapítói megfogalmazásában) „azt az elhivatott munkát szolgálja, aminek célja az emberiség jobb körülményeinek, a békének, a szeretetnek, a tiszteletnek a fejlesztése, erősítése". Vallástól, fajtól függetlenül. S attól a gondolattól is vezérelve, hogy „emberi erővel soha nem tudunk Istenné válni, csak isteni erővel emberré". (A díj magyar kitüntetettjei között találjuk többek között a Benkó-Dixiland Band-et, Czeizel Endre orvos genetikust, Glatz Ferenc történészt, Horn Gyulát és Kozma Imre atyát; megkapta még mások között Nelson Mandela, és posztumusz békedíjban részesült Mahatma Gandhi.)
Sárdi Mária 15 évesen 1944. december 24-én érkezett az utolsó magyarországi transzportok egyikével Bergen-Belsenbe, a náci koncentrációs és haláltáborba. Azóta már tudható: az oda elhurcolt tizenötezer gyerek közül alig százan élték túl a szörnyű hónapok kínjait. "Egy vagyok közülük" – ez Sárdi könyvének és a drámának az utolsó mondata. Ő túlélte, megmenekült, hazatért, de édesanyja és nagyanyja meghalt a lágerben. Sárdi Mária, túl a nyolcvanon, bár botra támaszkodva, segítséggel érkezett, résztvett a ma esti az előadáson, és a túlélők nevében, "zárszóként" minden mai magyar nemzedék jövő iránti közös felelősségére hívta fel a figyelmet a nem mindennapi előadáson, ahol megkülönböztetett szeretettel fogadták.
A Kazán István Kamaraszínház rendezője, Kriszt László (akinek ez a huszonötödik rendezése) és a kislányt alakító színésznő, Budai Tünde egyébként egyaránt a Károli Gáspár Református Egyetem teológus hallgatója. A Színházi Dolgozók Szakszervezete, valamint a Zene és Táncművészek Szakszervezete is szerepet vállalt a produkció megteremtésében.
Kriszt László azért kívánta – mint kiderült, sikerrel – a zsinagógába hozni a darabot, amit 2007 óta sorozatban mutattak be a Fészekben, mert – egy nyilatkozata szerint – „úgy gondoltam a holokauszt évfordulója kapcsán épp itt az ideje, hogy a résztvevők, a megemlékezők ezen a helyen is lássanak egy olyan valós történetet, ami számtalan magyar zsidó családdal megtörtént 1944–45-ben. Rádi Angéla személyében nagyszerű segítséget kaptam, aki a program producereként mindent elkövetett a sikerért. Az ötletet jónak találta és támogatta Fröhlich Róbert, a zsinagóga főrabbija is. Így elhárult minden akadály az elől, hogy megtartsuk ezt a méltó színházi megemlékezést. Mert néha nem elég beszélni, hanem láttatni is kell, mondjuk, a színház eszközeivel. Erre nyílik most lehetőségünk…
A darab már a Fészekben mindig mindenkit megérintett, mert a nézők többsége személyesen is átélte ezt a korszakot. Ez a mű manapság különösen időszerű, hiszen elkeserítően intoleráns világ vesz körül bennünket". Mi lesz a folytatás? Izraelbe és Amerikába szeretnék kivinni az előadást, hogy a második és harmadik generációs magyarok is lássák, mi és hogyan történt 1944-ben.
Sárdi Mária darabja vendégkönyvének egyik első beírása szerint – a «Kislány a pokolban» „Megerősítette a hitet, hogy kell jönni egy kornak, amelyben nem lesz gyűlölet. Mi nem éljük meg, de az unokáink – talán. Szeretném! Remélem…”